Harangszó, 1931
1931-03-29 / 13. szám
1931 március 29 HARANGSZÓ 101 akkor is, mikor úgy pattogtak ajkán a szavak a győri ev. egyház ébredéséért, mint álmos kaszárnya udvarán riadót parancsoló katonai vezényszó. A gyűlések elnöki székében nem fogjuk őt többé látni, de megszokott templompadjában mindig ott lehet majd találni. A prezbítereknek s a szórványban élő híveinknek nem fog többé tüzes, öntudatra ébresztő prédikációkat tartani, de a torony és harangnélküli templom mindig az ö nagy akaratára fog serkenteni minket, mellyel építkezésre buzdított minket s a szíve — míg csak dobog — az egyház diadaláért fog dobogni. Adja Isten, hogy a vissza- vonultság csendes magányában sokáig doboghasson még értünk . . . nekünk! Az első bonyhádi kerületi gyűlés. Kerületi gyűléseink mindig jelentős m'ozzanatai voltak egyházi életünknek. A papokon és tanítókon kívül világiak is látogatták: maga az elnökség is kettős, ikerelnökség ma is, a megnyitó beszédet a világi elnök szokta mondani. A XVI. század óta rendesen Dunántúl északi, néha nyugati megyéiben szokták tartani e gyűléseket. Pedig a XVIIi. század második felében már virágzó egyházközségek vannak a tolna-baranva- somogyi egyházmegyében is. A gyűlések költségeit eleinte azok az egyházközségek szokták viselni, amelyekben a gyűlést tartották. A kisebb községek közül kettő állott össze a költségek fedezésére. Az 1808. évi június 29-én és 30-án Szent- andráson tartott kerületi gyűlés megállapítván a következő gyűlés helyéül Fa— Készen van, uram — mutatott Jákob a keresztre. — Akkor nesze, itt van a harminc ezüst pénz — szólt a katona s már olvasta is Jákob ácsmester munkától kérges tenyerébe. — És most hová viszed a keresztet? — kérdezte Jákob. — A Golgotára — mondta ördögi mosollyal a katona. — Aztán kit akartok reá feszíteni? — Hát nem is tudod? — röhögött a katona — a názáreti Jézust, a zsidók királyát. — S már vitte is a keresztet. Jákob megtántorodott. Csak most tudta meg. hogy kinek csinálta a keresztet. Egy darabig csak állt kábult fejjel, tétován, majd hirtelen a katona után rohant. — Hozd vissza a keresztet, a keresztet — hozd vissza, — kiabálta — de a katona már eltűnt s Jákob fáradtan ballagott a Golgota felé. III. Mire Jákob odaért a Golgotára, már állt a kereszt, rajta a szenvedő Jézussal. rádot, a jegyzőkönyv 50. pontjában ezt mondja: A farádi és sárkányi eklézsiák magokat összecsatolván iparkodjanak az összegyülekező küldötteket elfogadni. Az 1834. évi július 9-iki vései jegyzőkön vv 108. pontja szerint: ,.A jövő esztendei kerületi gyűlés kitartását a Nagy Győri ekklésia küldöttjei elfogadták, mely a kér. megvének ezennel tudtára adatik.“ 1835 július 15-én Győrben a soproni városi pyülekezet küldöttei a jövő kér. közgyűlésnek a kitartását azon esetre ha az újonnan választott kér. felügyelő beiktattatnék, elvállalják. 1835 november 7-én Matkovich István beiktatása valóban Sopronban megv végbe. 1883-ban már az egyházmegyéé a kitartás költsége. A kővágó-őrsi gyűlést Zala megye egyedül, vagy Somogv megyével együttesen vállalja el. 1840-ben a kér. gyűlés már a soproni felső egyházmegye kebelében tartatik. A harkai gyűlésen ez is megváltozott. A következő 1841-ik évi gyűlés helyéül a tolna-baranya-somogyi egyházmegyét jelölték. Ezenkívül elhatározták, hogy a gyűlés tagjai ezentúl maguk fognak ellátásukról gondoskodni. Kis János superintendens 1841 elején értesítette a tolnai esoerességet a kerületi gyűlés határozatáról s felszólította annak megállapítására, vájjon melyik egyházközséget óhajtja a tanácskozás céljaira kijelölni. A február 15-én és 16-án Kétyen tartott egyházmegyei gyűr lés a bonyhádi eklézsiát választotta, minthogy abban legtöbb kényelem mutatkozik, a szükségeseket legkönnyebb bevásárolni s az egyházi felsöségnek alkalma nyílik a német ajkú híveknek a megismerésére. A gyűlés tagjait vendégeknek tekinti, ellátásukról gonoskodni akar s felszólítja a lelkész urakat, „hogy a gyűlésről s annak kitartására megkívántaié költségekről, Eklésiáik elöljáróival már előlegesen is értekezzenek“. Borbély József bonyhádi lelkész elnöklete alatt Hatos István mekényesi, Ritter József majosi s Bertel András mucsfai lelkész, egyhm. pénztárosból, valamint nemes Rainhard György úrból álló bizottságot alakit, hogy a kerületi gyűlés legA hegyen nagy néptömeg hullámzott s a kereszt alatt a hívők serege állt zokogva. Jákob szédült a nagy zajtól s mikor tekintete ráesett a szenvedő Jézus arcára, őrülten rohant keresztül a tömegen a kereszthez s mikor odaért a szenvedő Jézushoz felsikoltott: — Jézus, Mesterem! Irgalmazz nékem. Én hidat akartam csinálni — hidat — s ájultan rogyott a kereszt tövébe. És ekkor Jézus ajka imára nyillott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.“ És Jákob úgy érezte, mintha valaki a fülébe súgta volna, talán a hűvös nagypénteki szellő, vagy talán a szenvedő Jézus: Jákob ne félj, hiszen te hidat csináltál az élet szennyes, vadul hömpölygő bünfolya- mára, mert aki abba a keresztbe fogódzik meg, azt nem tudja elsodorni a bűn árja, az ezer veszély, ezer kísértés között is el tud jutni a túlsó partra Istenhez. Jákob megmozdult, halkan sóhajtott: — Igaza‘'“yolt a kisfiamnak, az is azt mondotta: hidat csináltam. _______________>■______________________________________ T erjesszük a „HARANGSZÓ“-t! helyesebb kitartására nézve tervet készítsen. Tatay Imre némedi lelkész- esperes mindjárt a gyűlés után jelentést tesz püspökének az intézkedésekről. Kis János Sopronból március 2-án válaszol. Á harkai gyűlés elkészült jegyzőkönyve kétségtelenné teszi, hogy a tolnai se- nioratusban lesz a gyűlés s örül, hogy a szükséges intézkedések megtétetnek. Ä levél Ofen-en és Simontornyá-n keresztül március 16-án érkezik Némedibe. Március 17-én Tatay esperes már értesíti Borbély József bonyhádi prédikátort, a bizottság elnökét, hogy „csakugyan bizonyos már, hogv a mi megyénkben fog az idei kerületi gyűlés tartani. Ehhez képest már most bízvást intézkedhetik és intézkedjék a szükségesekről a megrendelt választmány“. A választmány Bonyhádon 1841. május 5-én ülést is tart. Tudja-, hogy a kerület most már nem akarja sem a gyülekezeteket, sem az egyházmegyéket költséggel terhelni. Háladatos érzéssel is fogadja a kér. gyűlés kímélő szándékát, „még is azon tekéntetekből — mondja az ékes tollú jegyzőkönyv — hogy a’ mi Egyházi Megyénknek most esik legelsőben az a’ Szerencséje: kebelében a Fő Tiszteletű és Tekéntetes Superintenden- tiának Világi és Egyházi Tisztviselőit mint szent Vallásunk annyi Őrállóit egy Kerületi Gyűlésben .szemlélheti és tisztelhetni; hogy ezen Uraink, midőn távolabb helyheztetésű Egyházi Megyénkbe jövetelre szánják magokat úgy is Vallásunk Ügyének költségeskedvén áldozatot tesznek; hogy a’ mi Egyházi Megyénknek követei ekkoráig mindenkor minden kerületi Gyűlések alkalmával más Egyházi Megyéknek és Városi Ekk- lésiáknak Vendégszeretete javaiban sokszor bőven is részesültek, mellyekhez hasonló Vendégszeretettel viseltetni, szinte kötelességünknek is érezzük; végre hogv ezen mi számosabb Ekklésiákból álló Megyénkről a tőlünk távolabb lakozó Protestáns Uraink igen kedvező Vélekedéssel volnának, mellyet a’ mi Egyházi Megyénknek nem csökkenteni, hanem inkább nevelni illendő is, kívánatos is“: ugyanazért a kerületi gyűlés kitartását magára vállalja. A vendégeknek s lovaiknak elszállásolását a bonyhádi lakosság elfogadta. A bonyhádi földes uraságok 3, 4, sőt több úri vendégnek biztosítottak kényelmes kvártélyt. Több dolgot adott a bizottságnak az élelmezés kérdése. Abban az időben a gyűlés tagjai nem ülhettek még vonatra, vagy autóba, hanem Kis Jánosnak például majdnem egy héttel előbb kocsira kellett ülnie s több helyen való pihenés után varsádi kocsin érkezett Bonyhádra. Természetesen lovakkal s kocsissal együtt érkezett meg. Ezek is élelmezésre szorultak. A bizottság abban állapodott meg, hogy a gyűlés előestéjén rövid vacsorát, a gvűlés napjain reggelit és ebédet ad a gyűlés tagjainak. A reggelit a lelkészi és tanítói lakásban szolgálják fel, az ismerkedési vacsora s a három ebéd elkészítését pedig Ribitska János jónevű vendéglősre bízzák. Ribitska 1—1 ebédért személyenként 2, a vacsoráért 1 váltó forintot kért. A kocsisokat a terv szerint a szállásadó gazdák látják el napi 30 váltó krajcárért. A lovakat katonai szabályzat szerint
