Harangszó, 1930
1930-03-30 / 13. szám
100 evangélium által. Az evangélium tükörében az emberi lélek megisméri az ő bűnösségét, nyomorúságát, de megismeri azt a nagy kegyelmet is, amellyel Isten a Jézus Krisztusban keresi, hívja őt magához, hogy bűneitől szabaddá tegye s a vele való közösségbe hozza. A hívő lélek Krisztusban ismeri meg az ő életének igaz értelmét és örökkévaló célját. Istennek megváltó és üdvözítő kegyelméért hálóból Istennek szolgál s e szolgálatban találja meg élete boldogságát s egykor pedig örök jutalmát. Apr. 4. A hit evang. és kath. felfogás szerint. Galat 2, 16—21 ; 6, 14 A reformáció amiképpen a kér. hitet, aképpen a kér. erkölcsiséget is a maga evangéliumi értelmében magyarázta. Katholikus felfogás szerint a hit az egyház tanításának elhivése és feltétlen engedelmesség az egyház parancsai iránt. A mi felfogásunk szerint a hit személyes vonzódást, legbensőbb lelki kapcsolatot, lelki közösséget jelent a Jézus Krisztussal. A hívő lélek Krisztusra tekint, őbenne van minden bizodalma és reménysége. Ápr. 5. Az erkőlcsiség evang. és kath. felfogás szerint. Lukács 17, 7—10. A kath. egyházban amiképpen a hitre, aképpen a kér. erkölcstanra is eltérést látunk az evangéliumtól. A kath. egyház kettős erkölcsiséget állít föl. Vannak evangéliumi parancsok, amelyek minden hívőre kötelezők s vannak olyanok, amelyek csak azokra nézve kötelezők, akik a kér. tökéletességet akarják elérni (szerzetesi életeszmény). E kettős erkőlcsiség alapján avat aztán egyeseket „szentekké“. Szentek szerintük azok, akik több jót cselekedtek, mint amennyit kellett volna cselekedniök. Mi fölösleges jócselekedeteket nem ismerünk, mert Krisztus Urunk azt mondja: Ha mindeneket megcselekedtetek, akkor is azt mondjátok, hogy haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt cselekedtük, ami kötelességünk volt. Ápr. 6. E világban, de nem e világ szerint. János 17, 6—7. Róm 13, 1—-10. Amiképpen nem helyeselhetjük a kath. egyháznak eme kettős erkölcsiségét, aképpen elvetjük azon csupán csak rajongásnak nevezhető felfogást, mely azt mondja, hogy ha az ember Krisztus-követő akar lenni, akkor szakítania kell eddigi földi foglalkozósávál, élethivatásával. A józan evangé liumi felfogás azt mondja, hogy a kér. embernek ott, abban az élet- és hivatás- körben kell bizonyságot tennie Krisztusról (és pedig élelpéldójával) ahová őt Istennek a kegyelme állította Csak így valósulhat meg az evangéliumnak Jézus által adott azon programmja, hogy az evangéliumnak mint sónak és világosságnak kell áthatnia a világot. Az a kér. ember, aki a világban él, de nem a világ szerint. Lehet, hogy valakit földi hivatása mellől hív el az Ur a prófétai szolgálatra, de ezt csak nagyon ritka esetekben látjuk. Hitvallásunk a kér. ember földi hivatására, a társadalom rendjére nézve is teljesen az evangélium lényegét fejezi ki. Vicxi János. A tiszántúli református egyházkerületi főgondnoki méltóságába, amely vitéz Horthy István lemondása folytán üresedett meg, egyházmegye eddigi gondnokát választották meg. Az új főgoudnokot az egyházkerület márciusi közgyűlésén fogják beiktatni. HARANQSZÖ Születésnapra. Görög Ernő ev. lelkésznek. Mit kívánhat szív a szívnek? Melyet olyan eggyéfüznek, A szeretet szent láncai; Hogy azt többé földi vészek, Idő, múlás, sőt a végzet, Sem tud soha szétbontani. Mit kívánhat szív a szívnek? Ahonnét a szeretetnek, özőnlik rá hő sugára. Kiben oly nemes szív dobog... S ahol oly tündöklőn ragyog, Az erény minden virága. Mit kívánhat szív a szívnek? A nemes lelkes vazérnek, Kinek élte... legszebb példa. Aki csak azért küzd, fárad, Hogy ahol szenvedőt látott; Megsegítse, vigasztalja. Mit kívánhatok Tenóked? Te nemes, Te drága lélek I Kit olyan sok szív hűn szeret, Csak azt; hogy a jóságos Ég, Kinek szent lángja benned ég, Tartsa meg soká éltedet. FEKETE FERENC. Apróságok az életből és a történetből. Közli: Kiss Samu. M ikor Huss Jánost megégették, egy öreg asszony szorgalmasan dobálta a száraz ágakat a lángba, hogy jobban égjen, lobogjon az. „Óh szent együgyüség“, — mondta kínjai között is felmosolyogva a lángok közt szenvedő előreformátor. * E llis Vilmos és Williams János fordították le és adták ki Lukács evangéliumát tahiti nyelven. Munkálataik alkalmával egy este 5 férfi érkezett csónakon a közeli szigetek egyikéről. Üj megrendeléssel jöttek s hozták a füzetekért cserébe szállított olajat. A kész példányokat azonban már szét kapkodták mások; úgyhogy nem volt semmi sem készletben. Azt ajánlották tehát a jövevényeknek, hogy keressenek szállást s aludják ki magukat, mert reggelre elkészül az új szállítmány. Mikor reggel Ellis kitekint, látja, hogy 5 embere a küszöb előtt alszik. Óda feküdtek, hogyha bárki érkeznék éjjel, ők kapják meg az elkészült példányokat. Megkapták mind, amit kértek, "is tetézve. S vissza 11'^^'boldogsággal. Az »•Áfa 'fi íüwtlii 1930 március 30 egész idő alatt egyikük sem érin-B tett semmi eledelt az ajkaival. I * I W oltersdorf berlini gyülekezeté-1 ben volt egy asszony, aki foly-1 Ionosán csak panaszkodott nehéz I viszonyai miatt. Egy alkalommal a I látogatóban nála levő lelkész aztl kérdi tőle: „Van magának énekes-1 könyve?“ „Igen“, — feleli az sl hozza is mindjárt. Woltersdorf fel-l keresi benne a „Mind jó, amit Is-I ten tészen“ kezdetű éneket, s így! szól: „Most ezt a lapot kitépem a I könyvből.“ „Azt csak nem teszi, I tisztelendő uram?!“ — kiáltott I megrémülve az asszony. „De mikor I úgysem hisz az ének szavaiban“,! — volt a válasz. A lap végre isi benne maradt az énekeskönyvben'; I de a lecke használt. \ KORKÉPEK. | Karcolatok a hétről. I Arra a kérdésre, hogy egy asszony I mennyit ér, Dumond bruyérei munkás I azt válaszolná: egy üveg rumot. I Ennyiért adta el ugyanis ex am francia munkás a feleségét egy ■ lengyelnek. A lengyel kivándorló I keresztülutazott Bruyéren és Dumon- I dék házában kapott szállást. Vacsora I után a lengyel félrehivta Dumondotu és azt mondta neki: I — Tetszik nekem a feleséged. I Megveszem tőled. 1 A francia munkás nem is csodál- I kozott az ajánlaton. ■ — Mit adsz érte ? — kérdezte. I A lengyel egy üveg rumot ajánlott I fel Madame Dumondért és a férj ezt I elég méltányos ajánlatnak tekintette. I Odahívta feleségét és közölte vele a I remek ajánlatot. Az asszony is bele- I ment a dologba, mire a lengyel rög- I tön lefizette a vételárat. A munkás I azonnal hozzálátott az italhoz s ha- I marosan megitta az egész üveg rumot. I Ekkor azután nem volt sem rum, sem I asszony. Dumond megbánta tettét és I megmondta a lengyelnek, hogy sze- I retné az üzletet visszacsinálni. Mint- I hogy azonban a rumot már megitta, I a lengyel követelte az asszonyt. Pa- I rázs verekedés támadt az üzletfelek I között. Végül is csendőrök érkeztek I futva a házba és a két dühös vere- I kedőt letartóztatták. Másnap a lengyelt I kitoloncolták a helységből, Dumondot I pedig hazaküldtek és figyelmeztették, I hogy máskor ne Ígérje oda feleségét I egy üveg rumért. j Hát nem érett meg ez a bűnös I világ az ítéletre? I
