Harangszó, 1930
1930-03-23 / 12. szám
%Xl évfoiy&ai. i 930. március 23. 12. szám. AUitUoU» KAPI BÉLA 1910-bcu. Lsptulajdono*: OanántlUl Lollier-SsOTetsíg. áa OrazÁffoa UOni-Kaiiil* •ég hlTttaloa lapja. Kéziratok, alfidaatéal díjak és reklamációk » HARANGSZO szarkeiztd- kiadóhivatalának Szombathaljrz (Vasrm.) kttldondflk. Klőflzetéít altosad atlndau «rang. lélkétz éa turné. aieoJelBOlk nlidti tisíimj. Isten, Isten, hála néked t Kérünk, áldd meg a te néped l gaarkaazW-ktadóklralal SZOMBATHELY V53 irmegyt. rokkladófclTatal t .Luther-Táraaaág* kflnjv karaakedéia Budapsil, VU1„ Szentkirály 1-u. il/a. 1 „BAKANH8Z0“ •ldfiietésl éra negyedérra 1 P ZS I. Félévre I P 40 t. Czoporto. küldéaeel 10*/.-o. kadvaamany. Auertkaba egaza évrz I dnliav , az utódállamokba oeavedévrz 1 P éO (U Kereszt — korona... Jakab 1. 1, 12. „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatok elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az ótet szeretőknek.“ A történelem folyamán feltűnő módon érvényesül az az igazság, hogy éppen azok az emberek, akiket keményen végigvert az élet megannyi baja, vagy éppen azok, akik a máglyák tűzében lettek hamuvá, akiket vadállatok téptek szét — egy szóval: akiknek a legnagyobb nyomorúságból röppent a lelke ég felé — éppen ezek az emberek őrizték meg mindvégiglen csorbítatlanul az Istenbe vetett bi- zodalmukat s a hitük drága kincséti Hiába kérdezte gúnyolódva az ellenség: Hol van hát a ti szabadító Istenetek ?. ... megálltak, mint kőszikla!... És nekünk talán többet kell elszenvedni, mint az apostolok akármelyikének... «többet, mint a vértanuknak...' többet, mint a legnagyobb szenvedőnek ott a kereszten ?... Pedig ezek mind megmaradtak utolsó leheletükig a hitben azért, mert előttük nyilvánvalókká lettek az Isten kinyomozhatatlan utai, mert a szívükben élt az ige : „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert minekutána megpróbáltatok, elveszi az életnek koronáját“... Azért ha a jelenvaló életnek szenvedései és keservei minket is felébresztenek a bűnnek álmából — mint egykor a tékozló fiút; ha a nyomorúság minket is Krisztushoz vezet, mint valamikor a királyi főembert; ha könnyeink nyomán mi is megtanúljuk, miként kell hívő lélekkel tűrni, mint régen Jób; s ha átvirrasztott éjszakáink a múlandó világból az örökkévalóság felé fordítják tekintetünket, mint egykor Pál apostolét s így boldog végre vezetnek bennünket — óh akkor előttünk Í9 nyilvánvalóvá lesz, hogy az Isten küldötte szenvedés nem átok rajtunk, hanem minden nyomorúságunkon, minden éjszakánkon keresztülra- gyog a szent ige: „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert minekutána megpróbáltatolt, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őtet szeretőknek“... Urainl írd a szívünkbe a bíztató igét: „Ne félj, mert én veled vagyok !“... R létért való küzdelmünkben testi erőkre, lelki kincsekre és földi javakra van szükségünk. Birtokunkban lehet, rendelkezésünkre állhat ezen erőtényezők közül akár az egyik, akár a másik, akár csak a harmadik: a mindennapi kenyér megszerezhető. Hiszen a megélhetését egyik ember testi erejével és ügyességével, a másik ószbeli tehetségével, míg a harmadik esetleg ingó vagy ingatlan vagyonával biztosíthatja. De amikor e javakat a boldogság feltételeiként bíráljuk és mérlegeljük, akkor az életből merített tapasztalataink alapján arra az eredményre jutunk, hogy a testi, lelki és földi javak egymástól elválasztva, külön-külön szerepelve már nem alkalmasak a boldogság kitermelésére. Egyiknek erőtlensége miatt még hozzájuthatunk a mindennapi kenyérhez, de már a kenyér ízét bizony csak a testi, lelki és földi javaknak szép, jó és ne„ Sorsom uincsen hatalmamban, Én magamban Meg nem változtathatom ; Itt amim van, nem állandó; Elmúlandó Kincs», vagyon : azt jól látom ; Csupán a hit Oly kincs, amit A gonosz had el nem ragad, Ez megmarad sajátom. Oh Uram hát ez éltemben, Ahol minden Változik oly hirtelen, Halld meg esdő kérelmemet; Védd ügyemet S oltalmaddal légy velem. Ez ha kísér, Bármi sors ér, Nem rettegek, vigaszt lelek, Mert velem van Istenem 1“ Amen. * mes irányban történő együttműködése állapítja meg. Nem lehet igazán boldog az, aki csupán testi erejében, ügyességében és különösen szépségében véli boldogságát feltalálni. Nem részesülhet a boldogság áldásaiban az sem, aki testének egészségben tartásáról s a nélkülözhetetlen földi javak előteremtéséről megfeledkezve kizárólag csak az ész fejlesztése által óhajtja lelkét munkálni s a boldogságát megszerezni. De helytelen úton jár a boldogság keresésében az is, aki életútjában — a pénz hatalmát túlbecsülve — a testi és lelki értékek mellőzésével csupán földi kincseket gyűjt. A boldogság a testi, lelki és földi javak megszerzésére irányuló törekvések összhangjában rejlik. S ezen összhangnak a múlton mindenkor okuló, a jelenben állandóan a 6zebb, a jobb, a boldogabb, jövőért fáradozó tevékenység lehet csak a megteremtője. Ezt az összR boldogság forrása. Irta: Javornitzky Dezső.
