Harangszó, 1930

1930-03-09 / 10. szám

1930 március 9.

haranqszó.

75

bűnvallásnak kell lenni, Hitvallásunk nem tartja szükségesnek az összes vétkek névszerinti elősorolását. Semmiféle isteni jog és krisztusi parancs nem hatalmazza fel az egyházat arra, hogy ezt megkívánja. Isten szolgáinak ez egyházban csak a bOnbocsánat hirdetésére van felhatalmazásuk, de nem a titkos bűnök megismerésére. A róm. kath. egyház gyónési könyvei a reformáció előtti időben szőrszálhasogató kicsinyességgel fejtették ki, hogy a bűnfelsorolásnak miként kell megtörténnie, de a legszükségesebbről; a lelkiismeretet megnyugtató és felemelő hitről egy szóval sem tettek említést. Béklyókat raktak ezáltal a lelkiismeretre, mert a lelkiismeret sohasem lehet nyugodt, ha azt véli, hogy csak a bönfelsorolás szabályszerű megtörténte után nyer bűnbocsánatot.

Márc. 13. Amit az egyház nem tagadhat meg. Ezek. 18. 21—32. Máté 18, 21—35. Isten már az ószövetség tévelygő népének is bűnbocsánatot Ígér, ha megtér bűneiből. Mennyivel inkább számíthatnak erre megtérésük esetén az újszövetség népének elesett tagjai. Amit a szent Isten hajlandó megadni, a bűnös ember mi jogon tagadná meg embertársától ? A Hitvallásunkban említett tévtanítók, kiket ellenfeleink is kárhoztattak, az egész Szentírás szellemével ellentétben állnak, midőn a keresztség után eltévelyedettektől, ha megtérnek is, megtagadják a feloldozást.

Mórc. 14 Töredelem e's hit. Zsolt. 25. 7—18. Róm. 5, 1—5. Amily zavaros és hamis volt a róm. kath egyháznál a bűn- bánatról szóló tan, oly világos és biblikus Hitvallásunkban. A bűnbánat lényegét tisztábban. egyszerűbben nem lehet előadni. Ez egyezik meg Krisztus, Pál és az egyházi Atyák tanításával, ez felel meg a kinyilatkoztatás két fő formájának : a törvénynek és evangéliomnak, melyek által Isten a bűnös embert megfélemliti és megigazítja. A töredelem magéban még nem elégséges. Ehhez hozzá kell járulni a hitnek, mely a Krisztusért ajándékozott bűn- bocsánatot és feloldozást magáévé teszi, megnyugtatja a remegő szívet s a lelkiismeret gyötrődését fiúi félelemmé változtatja

gos munkáját. Égrefeszülő csend vette körül, a természet mintha csodát várt volna. Szívta magába a fák, a föld tavaszi illatát. Lelke fájdalma elcsitult és helyette a zöld mezőben úszó dolgok, lények csodálatos zenéje csendült fel benne. Amint a méhekre nézett, lelkét áhítatos csönd fogta el. Nagyon egyedül érezte magát a mérhetetlen tavaszi világban, a virágos kertek között. Gondolatai ismét keletre vitték. Látta maga előtt a népes gyűléseket, ahol bizony ő is. Verebes János, együtt üvöltött az Isten és haza ellen a templomdúló tömeggel. Fájdalommal gondolt életének arra a bűnös két esztendejére, mely időben elfelejtette asszonyát, aki idehaza keserves robotban nevelte Ilonkát, a kis élet-bimbót, gyarapította piciny vagyonkájukat, mert gyenge asszonykeze még az ekeszarvát is megfogta. És ő most hálátlan, durva asszonyához, hűséges feleségéhez s életűk szent Ígéretéhez, a szöghaju Ilonkához.

Mintha szive vére folyna, úgy szenvedett. A kínzó gyötrelem szemeiben tükröződött vissza. A virágok Verebes felé hajoltak, mintha vigasztalni akarták volna. Melléből nehéz sóhajtás szakadt fel. Északról lágy szellő fujdogált és fehér virágszirmokat szórt Jánosra. Fölfigyelt. Valami ismerős ének dallamát hozta a szellő. A

át. A töredeiemnek és bitnek azonban nemcsak Hitvallásunkban kell meglenni, hanem az életünkben is- Csak így vagyunk evangélikusok.

Márc. 15. Az elégtétel. Gál. 3, 1—14. Luk. 19. 1—10. Az ókori keresztyén egyház életében is szerepelt az elégtétel, de csupán intő példandás végett, mint egyház- fegyelmi rendszabály. Később azonban a bűnvallásnál előírt „kanonikus“ elégtételeket, az ú. n „nem köteles cselekedeteket“ úgy tekintették, hogy azok az Isten kiengesztelésére szolgáló erővel bírnak s képesek a tisztító tűz büntetésének vagy más büntetéseknek megváltására. Méltán nevezi e tant Apológiánk ördögi tannak s nagyon is érthető a fájdalom, mely a reformátorok lelkét emiatt eltöltötte. Szó lehet a vallásos éleiben jogi elégtételről, midőn a megtérő bűnös régi bűneit igyekszik embertársaival szemben jóvátenni, mint Zakeus is, de nem érdemszerző és megváltó elégtételről. Mi hit által Krisztus elégtételéért nyerünk bOnbocsánatot és nem cselekedeteink által, legyenek a hitet megelőzők, vagy követők.

Márc. 16. A bűnbeesés lehetősége és a bűn megmarad. I Ján, 1, 8—10. Filip. 3, 7—14. Bármily szép előrehaladás mutatkozik keresztyén életünkben, régi bűneinkbe mindig visszaeshetünk és a Szentlelket is elveszíthetjük, ha Isten iránt engedetlenek vagyunk. Az erkölcsi tökéletesség magaslatára pedig e földi életben soha nem emelkedünk fel, csak közeledünk feléje. Veszedelmes tévtan volt, mely az ellenkezőt állította s mi nagyon hálásak lehetünk Isten iránt, hogy reformátoraink, mikor a bűnbénatról oly szépen és evangéliomsze- rűen szóltak, ez ellen is harcba szálltak. A bűnbeesés lehetőségének gondolata és bűnösségünk tudata jó fegyver az elbizakodottság ellen. Figyelmeztető isteni harsonaszó, mely állandó éberkedésie és alázatosságra int. Bálák Sándor.

Tarifát emelnek a román államvasutak a magyar, csehszlovák, lengyel és osztrák forgalmi viszonylatokban.

Elfelejtett kincsek.

Gondolatok Szent Ágoston műveiből.

Senkit se nyugtalanítson a félelem, hogy akármi dolog is hiábavaló volna. De viszont fordítva se érezze magát senki biztonságban. Ez a kettő öli meg nevezetesen a lelket: kétségbeesés, vagy fordított reménység.

*

Amiképen jó egészségben az éhséget nem émelygéssel, hanem étellel füzük el, éppen úgy az egészséges léleknél is a félelmet nem képzelgés, hanem szeretet űzi el.

*

Féljen a keresztyén, mielőtt a tökéletes szeretet elűzi a félelmet. Higyje és értse meg, hogy vándorútján addig távol van az Úrtól, míg a testben él, mely elpusztul és nehezére van a léleknek Annál csekélyebb legyen a félelem, mennél közelebb van hazánk, mely után törekszünk. A távolban lévő vándoroknak nagyobb a félelme, csekélyebb a közeledőké és teljesen hiányzik azoknál, kik elérték a célt. *

Mitől félsz ? Járj az Urban, a te Istenedben és légy biztos. Amit ö nem akar, hogy azt eltűrd, nem is tűröd el. Amit Ö megenged, hogy azt eltűrd, az Annak ostora, Aki megigazít, de nem büntetése Annak, Aki kárhoztat téged.

Ht

Ha szereted Istent, jársz a tengeren és lábaid alatt ott hullámzik a világ. Ha szereted a világot, az elpusztít téged. Barátait megkötözni tudja, hordozni azonban nem.

*

Hová fut az ember maga elől? Mert ahová menekülhet maga elől, oda követi is maga-magát.

*

Mely nagy nyomorúság távol lenni a mindenütt jelenvaló Istentől.

*

Jobb a dolga azoknak az embereknek, akik elmenekülnek az őket üldöző ördög elől, mint azoknak, kik követik őt, mikor előttük jár, mert hasznosabb ha ellensége az embernek, mintha fejedelme.

*

Mit félt a magvető, mert néhány mag köves helyre, néhány az útfélre, más pedig a tövisek hözé esett ? Ha félt volna ezektől a nehéz helyektől, nem talált volna jó földre.

*

templomban mely nem volt messze Verebes házától, a gyülekezet már az álleluját zengte. Régi emlékezések tolultak agyába és bűnös leikéből mély, vezeklő zokogás tört elő. A régi, ismerős ének nagyon a szívébe markolt.

Amikor az utolsó dallamfoszlányt is elhozta hozzá a szellő, megkondult a régi és új harang. A völgy, a zöldbeborult erdő zengett a harangok ölelkező búgásától. Verebes úgy érezte, hogy valami láthatatlan kéz ragadja meg csuklóját és vezeii őt az elárvult gyereket, mint egykor, régen . . . szomorúszemü édesanyja vezette ... a templomba . . .

Verebes ment a templom felé. Mire odaért, már szétoszlott az ünneplő sereg. A harangok búgása utolsót echózott a lombos erdő mélyén.

Fáradtan esett térdre a régenlátott oltár előtt. Széles, barna ökleit összekulcsolta és halkan bugyogott ajkáról: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben . . .“ A templom szegletéből is halk zokogással szállt fel Eszter asszony ajakéról: Szenteltessék meg a Te neved.A kis Ilonka ragyogó arccal súgta anyjának :

— „Anyu. édes-apa imádkozik."

Eszter asszony szelíd arcán forró köny- nyek, az öröm könnyei, hullottak végig.