Harangszó, 1930

1930-02-16 / 7. szám

52 HARANQSZÓ 1930 február 16 Febr. 19. A rossz gyökér eltávolítása. Luk. 17, 5—10. Azáltal, hogy Krisztus szavait idézi Hitvallásunk : „Ha mindene­ket megcselekedtetek is, mondjátok, hogy : Haszontalan szolgák vagyunk“ — ki akar­ja irtani éles gyomláló késével az érdem­szerzés vágyát, mint a római egyházban felburjámzoit „régi“ engedelmesség gyö­kerét, Azért teszi ezt. mert e gyökérből nem hajthat ki az a tiszta erkölcsiség, az az új engedelmesség, melyben Isten gyö­nyörködik Abból, ami kötelesség, nem lehet érdemet kovácsolni Engedjük, hogy e gyomláló-kés a mi szívünkben is elvé­gezze munkáját s alázatosságra neveljen. Olyan jó tudni: „Nincs nekem érdemem, amiben van részem, kegyelméből veszem.“ Febr. 20. A „régi" engedelmesség evan­gélium ellenes. Luk 15. 11—24 Bűnbo­csánat és megigazulás nélkül, melyet hit által nyerünk el, nem lehetünk Isten gyer­mekei. De ha ezt már megnyertük és Isten gyermekeivé lettünk, miért akarnánk kiér­demelni, ami már úgyis a miénk? Midőn a tékozló fiút atyja visszafogadta házába, z mindent megkapott, ami utón a szíve vágyott. Ebben a helyzetben egyenesen lehetetlenség volt számára azért engedel­meskedni, hogy ezáltal kiérdemelje és el­nyerje a visszafogadást. Hisz ez már be­fejezett tényként állott mögötte. Egészen más indító oka volt engedelmességének. Az érdemszerző cselekedek tana nemcsak az evangéliomi alapot nélkülözi, hanem a józan megfontolással is ellentétben áll. Annál inkább evangéliomi a mi Hitval­lásunk. Febr. 21. Az új engedelmesség gyökere. II. Kor. 5, 14—17. Gyökere Annak a szívé­ben van. Aki előbb szeretett minket. Táp­láló forrása Isten irántunk való szeretető, a Kereszten érettünk kiömlő vér terméke­nyítő csője, Jézus lelkünk mélyére ható nagy kérdése : Szeretsz e engem ? Ezt tettem érted, te mit teszel Érettem ? Szí­vünkbe plántált gyökere pedig az Isten iránti hálás szeretet a kegyelemből elnyert zasságom első évében vettem és a föld fizette ki saját magát. Az öreg asszonyt bántotta, hogy így le­torkolták és csípőre tett kezekkel kiáltotta: — Már pedig, amig én élek, itt több kenyérpusztitó nem lesz I — Én pedig azt mondom, — felelte nyomatékosan Bózsa — hogy ha a me­nyecskének nem lesz meg a gyereke, ak­kor r. gy bajok lesznek ! — Es ugyan mit tehetne ellenünk ? — szipogta az öreg asszony. — Hogy mit ? 1 Azt majd meglátja ... I Neked meg Rozi aszondom, hogy ne menj többé Sipaknéhoz, mert megégeted a tal­pad...! Te meg Mihály vigyázz ezekre...I No, jó éjszakát 1 Amint kilépett az utcára, a koromsötét­ben két alak lépett elébe. Az egyiknek a kezében ólmos bot, a másikéban egy bic.-ka pengéje fénylett. A magasabb oda- kiáltott Bózsónak. — Most meghalsz a papoddal együtt I Botjával odasuhintott Bózsához, de az hirtelen elugrott és nehéz bunkós botjával úgy vágta fejen támadóját, hogy az ájultén esett össze. A másik erre futásnak eredt. — No kutyák, hát mór az életemre törtök — dörmögte Rózsa. — Abbul ugyan nem esztek. Elsietett a lelkészhez, hogy jelentse a történteket, otthagyva az ájult embert. (Folyt kSv.) Biblia. Könyv, melyben a betűk élnek, S éltüket adják a csöggedőknek. Megelégedettnek csupa öröm, Köszönet érte édes Teremtőm 1 PÁTER JENŐ. bünbocsánatért és megigazulásért. Ezért helyezi oda Luther minden parancsolat magyarázata elé : „Hogy mi az Ur Istent mindenekfelett féljük és szeressük.“ „A jó cselekedeteket először Isten parancsára kell teljesítenünk, azután a hitnek gyakor­lására s végül hitvallás és hálaadás oká­ért." így tanítja Apológiánk is s mi bol­dogan vallhatjuk a magunkénak ezt az evangéliomi tant Febr. 22. Ez lehet csak kedves Isten­nek. Róm. 12, 1—2. Isten abban találja örömét, ha az Általa parancsolt jótetteket gyermeki hálával eltelt szívünk indítására magáért az ő akaratáért hajtjuk végre, nem pedig valamely alantasabb indítóok­ból és célból, hogy ezáltal érdemeket szerezzünk. Magáért Isten akaratáért I Ez az Isten előtti kedves áldozat. Az ö min­deneket vizsgáló szemei a szívünk mélyére tekintenek s ott azt a tiszta szándékot ke­resik, hogy az ő atyai akaratát azért óhajt­juk teljesíteni, mert azt jónak, kedvesnek, tökéletesnek találjuk, melyet teljesíteni gyönyörűség. Ha más szándék vezérel cselekvéseinkben, mennyei Atyánknak öröm helyett szomorúságot okozunk. Febr. 23. Ez tölti el igazi örömmel a szívünket. I. Krón. 29, 9—18. Ján. ev. 13, 12—17 Hitvallásunk a feledésbe ment régi. evangéliomi engedelmesség felújításá­val, az „új engedelmességgel“ új kegyes- ségi típust állít a világ elé. A római egy­ház nem volt képest ezt magából kiter­melni, mivel ennek az Istenhez való sze­mélyes, gyermeki viszony az alapja. Csak el kell mélyednünk Hitvallásunk VI. cik­kébe s legott egy új világ tárul fel előt­tünk, melyben a szabadság tiszta, mennyi levegője árad. Nem érezzük az önsanyar­gató aszkéta-kegyesség örömtelen, nehéz robotmunkójának izzadtság szagát, sem az önigazságában gyönyörködő farizeusi kegyességnek az emberi hiúságot legyez- gelő tömjénfüstjét, de annál inkább a há­lós önkéntes és szabad gyermeki engedel­messég örömét. Az a boldogság, mely az Úr szolgáló-leányainak: a diakonisszák­nak s minden hívő keresztyén embernek az arcáról és szeméből felénk ragyog, egy-egy beszédes bizonyítéka annak az örömnek, mely az új engedelmességből fakad. Oh hála legyen Istennek, hogy ezen új kegyesség-típussal a reformátorok mun­kája által megajándékozta a világot. Bélák Sándor. Kivándorlási hiénák garázdál­kodnak Somogybán. A hatóságok megállapították, hogy a marcali járás községeiben erősen dolgoz­nak ismét a falu népe között ki- vándorlási hiénák. Az ügynökök valóságos raja csábítja ki az egy­szerű népet a bizonytalan tengeren­túli jövőbe. A somogyi csendőrség valóságos hajtóvadászatot tart most a lelkiismeretlen csábítók ellen. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A világ egyik legérdekesebb temp­loma Chicagóban van. Az Isten há­zában mély C'end uralkodik. De mégis megtöri a csendet az egyházi ének, az orgona bugása, vagy a pap pré­dikációja. De ebben a templomban, még ha szentbeszédet tart is a pap, csak ajka mo og hangtalanul és keze gesztikulál kifejezően. Ez a templom ugyanis már több, mint félszázud éve a siketnémák temploma. Ide járnak a város siketnéma hívei, akik halotti csendben figyelték a pap siketnéma jelbeszédét. Sokszor megtörtént, hogy nem volt papjuk. Hisz nem mindenki tud siketnémákkal beszélni. Most már 20 esztendő óta látja el a lelkiek gondozását ugyanegy lelkész, akinek siketnéma hívei minden vasár­nap megjelennek, hogy papjuk ajkáról és kézmozdulatairól megértsék az Úr szavát. Pusztuló családi élet Amerikában, Az amerikai családi élet kihalófélben van. Az amerikai otthon bomlásnak indul. A saját otthon fogaiménak ma egészen más a tartalma, mint harminc és húsz, sőt akár mint tiz évvel ezelőtt is. A saját otthon egyre inkább puszta hálási alkal­matosság. amelyet lakói csak néhány röpke éjjeli és hajnali órára keresnek fel. Az amerikai családi tulnyomóreszben a saját otthonon kívül játszódik le. A női eszmé­nyek, az életfelfogás és az élet Iránt való igények mélyreható változáson mentek ke- tesztül és ezzel a változással a minden­napi életmód szokásai is más mesgyére terelődtek. Nem lehet korántsem mondani, hogy ennek az okát egyedül az amerikai nőben kellene keresni Az amerikai nőben csak tükröződik a nemzeti jelleg, nyughatatlan- sága és álhalallansága. De természetesen az amerikai nő is terméke és vómszedője azoknak a társadalmi és gazdasági átala­kulásoknak, amelyek Amerika új vezető állásával kapcsolatosak. Megfelelően azon­ban annak a domináló pozíciónak, ame­lyet a nő az amerikai életben elfoglal, a nő döntő befolyást gyakorol az otthonról és a csalódról való új fogalom képződé­sére. Az amerikai nő fokozódó mértékben igyekszik magát a háziasság és háztartás kötelmei alól megvonni. Az az egy- és kétcsalódos házi elv, amey eddig még az amerikai nagy városokat is jellemezte, ro­hamos tempóban esik áldozatául ennek a változásnak. Sem szentimentális, sem pénz­ügyi tekintetek nem kényszerítik Amerikát az elavult dolgok kímélésére. Olyan épü­letek, amelyek Európában évszázadokig elállanak, lakatlanul maradnak, vagy a csákányok alá kerülnek és az amerikai csalód a saját otthon tágas kényelméből átköltözik a bérkaszórnyóba, amelynek szűk lakásai csak azért felelnek meg va­lamennyire, mert a bérlőik életük legna­gyobb részét a lakáson kívül töltik.

Next

/
Thumbnails
Contents