Harangszó, 1930

1930-02-16 / 7. szám

50 modozó és nem ismeri az életet. Megbocsátó készség nélkül nem lehet embereknek tartósan együtt élni. Lehetne más lelki elváltozásokra is rámutatni, de végeredményben minden lelki eltorzulás arra vezet­hető vissza, hogy letaszította az ember a családi élet trónjáról a bibliát. Valamikor nem is olyan nagyon régen, még arról lehetett megismerni az evang. családot, hogy énekszó hallatszott ki a hajlék­ból este és reggel és aki bekukucs- kált a muskátlis ablakokon, a mé­cses mellett biblia fölé hajló arco­kat és im»óságra összekulcsolt kezeket látott. Ma? — Hol vannak ma a bibliás csa­ládok ? Vissza a bibliához! Csak a biblia tud nevelni szol­gálatkész embereket. Az a Krisztus, akiről a biblia bizonyságot tesz, nem azért hagyja ott a mennyet és lép közösségre az emberekkel, mintha keveselné a menny dicsőségét s az angyali kar örök hódolatát s mintha azt várná, hogy itt a földön nagyobb dicsőségben lesz osztályrésze . . ., hogy itt biborszőnyeget terítenek majd mindig elébe s folytonos ün­neplés lesz az élete, embermilliók lesznek boldogok, ha megcsókol- ha ják a lába nyomát. 0 nem azért jön, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy ő szolgáljon másoknak. Az egész élete szolgálat. Másoknak Az elnémult falu Irta : Csőváry Dezső. 4 — Nézze — szólt szigorúan a lelkész — András, nekem csak a színtiszta igaz­ságot mondja el. Én úgyis tudok mindent, de magét szeretném tanúnak megnyerni az ellen a gyermekrontó vén boszorkány ellen, aki a mostani szenvedését is szívére zúdította, mert a mostani szomorúságért nem az Isten felelős, hanem maguk és ennek a falunak gonosz lelke, Sipákné. Mert ha maguknak több gyermekük lett volna. — aminthogy lehetett volna — úgy Sárit nem kényeztették volna s ma is élne s ha meg is hal, még mindég maradtak volna gyermekei, akik vigasztalást és mun­kát hoztak volna öregedő szüleiknek és a birtoknak. De most mér vége mindennek! Halála után ebek martaléka lesz véres verejtékkel összegyűjtött birtoka! — Hej! — nyögte az öreg a pap sza­vai után — hogy az Isten verje meg a vén boszorkányát, bér ne hallgattam volna rá ! — Nos — kérdezté a pap — akar-e szövetséges társam lenni a boszorkány ellen, András gazda ? I — Akarok, tisztelendő uram. És ha kell, HARANQSZÓ. 1930 február 16 Az evangélikusokat kiutasították Leningradból. Moszkvából érkezett magánjelentések szerint a szovjetkormány kiutasí­totta Leningradból az összes evangélikus vallásúakat. A kiutasitoitaknak Szibériában utaltak ki új lakást. A száműzöttek között van Malrngreen evangélikus püspök is. kenyeret ad, ő maga éhezik. Má­soknak örök lakást szerez, neki magának nincs hova lehajtani a fejét. Az ő neveltjei nem egymás­ból, hanem egymásért élnek. A világ arra tanít, hogy hajtsd hatalmad alá az embereket. A bib­lia azt követeli tőled, hogy légy mindenkinek szolgája. A világ sze­rint az az első, akinek legtöbben engedelmeskednek, a biblia szerint pedig az, aki a legiöbbnek szolgál. Csak a biblia tud nevelni meg­bocsátásra kész embereket is. Az a Krisztus, akiről a biblia bizonyságot tesz, szenvedett el a világon a legtöbb bántalmat. Már születésekor nem fogadják be s még a halála pillanatában is gya- lázóknak gyalázásai hallanak reá. Ellenségei és barátai, a közönbösök és a tanítványok..., mind, mind okoznak neki fájdalmat. De senki sem tud ellene olyan nagy bűnt elkövetni, hogy a megbocsátó sze- retete még nagyobb ne lenne. Ezt a lelkületet követeti minden napon az övéitől. Mindennapi imádságunk­ká teszi a Miatyánkban. A világ arra tanít: torold meg a sértést. Krisztus arra kér: fizess neki jóval. Vissza tehát a bibliához! az egész vagyonomat ráteszem, de annak a dögnek pusztulni kell 1! — Jól van András gazda ! S most adja ide kérges tenyerét 1 — Kezet fogtak. — Az Isten legyen nehéz munkánkban I — Úgy legyen — mondta András, Sokáig elbeszélgettek még és meghány­ták-vetették a teendőket. Bucsuzásnál azt mondja a lelkész. — Hány éves is maga András gazda ? — Negyvenkét éves vagyok tisztelendő uram! , — No, hiszen akkor még megnősülhet. — Nagyon megöregített engemet ez a szomorúság, édes tisztelendő uram! — De az igazságért való küzdelem majd meg fogja fiatalítani. És higyje el — ha Isten is úgy akarja — újra ki fog haj­tani a Bózsa-fa letört ága ! — Bár úgy lenne 1 — Higyje és akarja, akkor úgy lesz 1! IV. rész. Küzdelem az egyke ellen. Az öreg Bózsa ettől a naplói fogva úgy járt-kelt, mint valami detektív. Különösen a fiatal asszonyokat figyelte. Elment a házukhoz, vidáman elbeszélgetett, a gye­rekeknek cukrot osztogatott. Először azt hitték, hogy házasodni akar, azért kerül­Józsue a családi életet Istenszol­gálatnak látja, amikor kijelenti: „Én és az én házam az Urnák szol­gálunk.“ A családi életnek ezt az elfelejtett dicsőségét a reformáció állította újra helyre. Kinek legyen hát a családi élete istentisztelet és kinek a családi életében legyen hát házi istentisztelet, ha nem a reformáció népéében? A Mammon nem elégít ki. Mi­ért van az, hogy a legnagyobb gazdagság sem teheti az emberi életet boldoggá, hanem inkább gon­dokkal teljessé teszi azj. Ezt kér­dezték egyszer Franklin Benjámin­tól. Ő azonban ahelyett, hogy vá­laszt adott volna a kérdésre, egy kis gyermeket hívott maga elé, akinek szép piros almát adott a kezébe. Meg is örült neki a kis játékos, bs már éppen meg akarta kóstolni, midőn még szebb almát kapott, nem is egyet, hanem többet is egymásután, úgy hogy végre is nen tudta kezében mind meg­tartani, hanem néhányat a földre hullatott, minek sírás lett a vége. geti a fehér cselédeket. De későbben meg­győződtek, hogy egyelőre nincs ilyen szán­déka. Későbben már kezdték sejteni, hogy honnét fuj a szél I Be is súgták Gizi néni­nek, hogy vigyázzon mert a pap és Bózsa ellene dolgoznak. Az egybegyült asszonyok­nak Gizi néni így prézsmitált. . — Nem félek én se a paptól, se Bó- zsától, de még tőletek sem édes lelkeim 1 Mert ha engemet elitéinek, akkor ti is dutyiba kerültök ... 1 Tehát jó lesz mellém állni és küzdeni ellenük. Én már öreg vagyok, értem nem kár, de ti, édes lelke­im, még fiatalok vagytok . . . kár lenne, ha elsorvadnátok a nedves börtön mé­lyén ... he-he-he I Az asszonyok nagyon megijedtek és mindent ígérlek Gizi néninek, csakhogy szabaduljanak a fenyegetéstől. Titokban névtelen levelekkel fenyegették meg a lel­készt és Bózsát, hogyha bajt csinálnak, akkor rettenetes bosszút fognak állni. De a lelkészt nem rémítették meg ezek a le­velek és még nagyobb energiával harcolt a bűn ellen. Az egyik nap Bózsa azt a hirt kapta, hogy Sáfrány Mihályné is várandós és mér volt is az asszony a mindentudó Gizi néninél. Másnap teletömte zsebeit cukor­ral ás elballagott Sáfrányékhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents