Harangszó, 1930
1930-12-28 / 52. szám
408 HARANGSZÓ 1930. december 28 lő ragyogásba? Ki hitte volna, hogy a neve egyszer ott fog égni a történelem homlokán? Oh Jézus csodálatos neve! Keresztyén hadak számára jelszó a csatára, tudós számára mérföldkő a történelem országútján, martír számára magasztalás a máglyalángok között, nekünk pedig imádság az életben, megtartás a halálban. „Jézus nevére minden térd meghajoljon!“ Büszke Jeruzsálem is ott volt a világon;, mégis a kis Bethleniemben született; márványpaloták szerte kevélyked- tek, mégis az istállót választotta; se- lyempárnás aranybölcső kínálta lágy ölét, mégis jászol szénája lett a fekhelye; nagy dicső királyok» hatalmas főpapok is voltak, mégis a pásztorok látták meg először. „Tanuljátok meg tőle, hogy ő alázatos volt.“ Az 1722. évi györkönyi egyházlátogatás. Az 1722. évi egyházlátogatás már csak azért is érdeklődésünkre tarthat számot, mivel katholikus bizottság végezte evangélikus gyülekezetben s mivel a híres pietista, Szeniczei Bárány Györgyről, Gyönk, Györköny és Sár- szentlörinc első papjáról s első tolnai esperesről is esik szó a látogatásról felvett jegyzőkönyvben. Györkönyben, mely a Nagyvázsony- ból az isteni Gondviselés által érdekes módon Tolnába vezérelt Bárány Györgynek itt második lelkészi állomása volt, a török hódoltság után Meszlényi János fehérmegyéi főispán és vejének, Nyékey János kapitánynak, birtokán 1718-ban alakult meg 12 magyar és 4 német családból az ev. gyülekezéi. Ez év Szent György havában tartják Zagrovszky Ephrain tanító vezetése alatt az első nyilvános istentiszteletet, 1719 tavaszán pedig Gyönkről Sz. Bárány Györgyöt hívja meg a gyiilekezejt lelkészéül. Nem régen került elő az ekklezsiának 1735 óta elégettnek hitt első anyakönyve, melynek első lapján levő feljegyzése szerint Bárány Gy. az 1719-ik esztendőtől fogva legeltette az Urnák györkönyi nyáját „a poenitentiának és hitnek beszédévei“, mint „az Ur Jézus Krisztusnak méltatlan szolgája.“ Itteni működésének utolsó évében, 172. március 1-én esett meg a szóban forgó látogatás. Nesselrod Ferenc pécsi püspök (1721 — 1722.) megbízásából 1721—1722. Bohus Imre kanonok végig vizitálta nemcsak a pécsegyházmegyei róm. kath. ekklezsiá- kat, hanem betekintett a protestánsokhoz is. Űk ugyan nem örültek a látogatásnak, mert nem egy lelkészt űztek ekkor el a katholikusok s több gyülekezet maradt árván vagy került a plébánosok fennhatósága alá. Ekkor űzik el a Györkönnyel szomszédos Nagydorogról is a református prédikátort s irményi és majosi gyülekezetünk is alighanem ekkor veszíti el első lelkipásztorát. Sz. Bárány György szerencsésebb volt. öt nem merte háborgatni az egyházlátogató küldöttség. Tekintélye és erkölcsi nagysága előtt megtorpant a vakbuzgóság és üldözési kedv s még némi elismerés is jutott neki osztályrészül. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv ugyanis — melyből Brüsztle József katholikus egyháztörténetiró közöl latinnyelvü munkájában egyes részleteket — e szavakkal emlékezik meg Bárányról: „1718- tól fogva — ekkor kezdett ugyanis e helység benépesedni — egy előrelátó és körültekintő férfiú, a 49 éves Bárány György igazgatja, aki a szászországi Halléban tanult.“ Ritka katholikus részről ebben az időben protestáns pappal szemben az ilyen elismerés, hozzá még ilyen hivatalos formában. De Bárány Györgytől még a katholikusok sem vonhatták meg az elismerést. Magasállású világi katholikusok is elismerték a lutheránus Bárány kiválóságát. Pl. Zichy János gróf, aki leányait bízta még nagyvázsonyi pap korában Bárányra, hogy tanítsa őket. Lőrinci pap korában pedig gróf Mezey Claudius Tlo- rymundus, Mezey Antal gróf fia, a későbbi párisi (1780—1790), majd londoni köveit (1790—1794) is egy évig tanítványa volt Bárány Györgynek. A Mercy grófok nagyrabecsülték a lőrinci papot, „kedves Bárányukat“, s a telepítésnél sokszor éltek az „előrelátó és körültekintő lutheránus pap tanácsával. Érdekes adatokat foglal magában a szóban forgó egyházláltogatás jegyzőkönyve egyébként is györkönyi gyülekezetünkre vonatkozólag. Először is megvizsgálták a „prédikátor ur“ házát, melyben a mindennapi könyörgéseket s az egyházi beszédeket szokta tartani és amelynek volt egy elég „tiszteséges“ szobája s egy nyugat felé néző kamrája illetve „múzeuma“. Tehát Györkönyben Bárány György még a saját szobájában tartotta az istentiszteleteket. Templomot a gyülekezet, mely az egyházlátogatáskor még csak 197 lelket számlált, csak 1722 folyamán épített. Érdekes, amit a jegyzőkönyv a régi györkönyi kath. templomra vonatkozólag megemlít. E szerint a prédikátor lakásával szemben, az ucca közepén a régi templomnak a földig lerombolt alapfalai látszanak. A körülötte levő temető, amely hajdan igen tágas volt, kőfallal volt körülvéve. Ennek a rombadőlt templomnak a kiásott köveit egy későbbi (1733) összeírás szerint Tolnára szállították s egy magtárba építették bele. Az a hely, melyen a györkönyi kath. templom állott, melynek 1333-ban Lőrinc és Péter-pap voltak parochusai, a mai papiak északnyugati sarkánál van. Ma is az utca egyéb részeitől eltérően mély, kongó dübörgés hallatszik, ha kocsi robog rajta végig, annak bizonyságául, hogy alatta alighanem üres a talaj. A falu száján fennmaradt monda szerint egy aranyból való szekér, négy aranyból való ökör és béres van eltemetve e helyen. Megtudjuk tehát a katholikus egyházlátogatási jegyzőkönyvből, hogy a mai györkönyi templom, papiak és környékbeli házak egy régi temető felett épültek fel. Ez építkezések és ásások alkalmával már többször bebizonyosodott. Temető volt itt különben már a római időben is, aminek bizonyságai a környéken talált római sírkövek. Meszlényi János is az 1722. évi telepítési szerződés szerint lutheránus alattvalóknak a »régi eny- helyen“ adott helyet az építendő templom számára. Bárány Györgynek különben mint lőrinci papnak is volt még többször része látogatásban a pápisták részéről. De akkor nem ment olyan simán a dolog, mint Györkönvben. Az 1726. esztendőben őt is kiűzik gyülekezetéből s csak Mercy gróf közbelépésére térhet ismét vissza 1729. Dörgicséről Sárszent'őrincre. Az evang. gyülekezetek és templomok tömeges elfogalása idején, 1742-ben is ellátogatott a pécsi püspök Sárszentlörincre templomfoglalás céljából, amint Bárány utóda, Sántha Károly, a lőrinci költő pap közli. De a felzúdult nép megakadályozta e szándékában a püspököt. Két Fördös kivont karddal állt a templom ajtajához, hogy megakadályozza a püspöknek a tempómba való belépését, a felzendült nép pedig agyonveréssel fenyegette meg, amitől gyors futással tudott csak a megriadt püspök megszabadulni. Bárány Györgyöt hívei még a püspök érkezése előtt a sárrét egyik szigetén rejtették el, amelyet ma is papszigetnek nevez a nép. Egyébként az eset emlékezetére a gyülekezet örök haszonélvezetül adta e szigetet Sz. Báránynak s ma is a lelkészi javadalomhoz tartozik az. Nehéz időket éltek ebben a korban Tolnában is evangélikus híveink. Sok üldöztetést és zaklatást kellett elviselniök. De nekik életük és vérük sem volt drága, ha egyházukat, gyülekezetüket kellett megvédelmezniö. A kathoikus egyházlátogatásokkal járó sok zaklatás és üldöztetés sem tudta őket eltántorítani apáik hitétől. Ennek a hithűségnek köszönhető, hogy 400 év zivatarai dacára is még él a mi sok szenvedést megért evangélikus egyházunk. Schmidt János. Kereszt van a homlokomon. Tíz éve is karácsony volt. Sohsem nézett a hold szebben, A csillagok ép úgy égtek. Én vívódtam, vezekeltem Csendben. Cellám fehér mint künn a hó, Falának csak egy árnya volt, Szánalmasabb emberárnyat Karácsonykor még nem rajzolt A hold. Valahol ép csengetyüztek. Vágyón néztem át a rácson, Sóhajtottam: szegény anyám! Azért van hát a karácsony — Fájjon ? Szabadítót-váróbb hittel Nem dőltek még ablakrácsra .. . Hiába sírt kérő szemem, Gyötrődések éjszakája Várta. Addig néztem hazafelé: Kereszttüzeit homlokomon, Börtönrácstól nyomott kereszt. Azóta büszkén hordozom: Sorsom. Nem látható, de én érzem S vele mintha bátrabb lennék ... Tíz éve hogy karácsony volt, Homlokomon keserves szép — Jelkép. Bakó József.
