Harangszó, 1930
1930-12-28 / 52. szám
406 HARANGSZÓ 1930. december 28. letet és elismerést szerezhetünk, a művelődés, a tanulás. Ez nem hangoskodik, nem erőlködik kifelé, hanem az erőket befelé gyűjti és halmozza. Nehéz idők megpróbáló viharjai közepette jórészt ez tartott meg bennünket. És hogy még manapság is számarányunkon felül érvényesülni tudunk, annak jórészt az az oka, hogy egyházunk mindig bővelkedett okos, művelt emberekben. És egészen bizonyos, hogy egy ilyen kis maroknyi sereg, amilyen a magyar evangélikus egyház, csak úgy tud felszínen maradni, ha a tanulásban, a tudásban el nem m'arad, ha ki nem ejti a kezéből a művelődés fegyverét. És ha ebben a tekintetben minden jó evangélikus, különösen fiatalságunk elvégzi a kötelességeit, akkor nem is lesz szükségünk soha olcsó reklámhatásokra, mert a művelt embert, a művelt nemzetet, a művelt egyházat nem lehet mellőzni, vagy ellenséges érzésű tömegekkel agyonnyomni: a műveltség minden akadály és gáncs ellenére kivívja a maga számára a méltó helyet. Nem azt akarom én ebből kihozni, hogy most már minden evangélikus ifjú járjon ki mindenféle iskolát, hanem csak azt, hogy közülünk mindenki, abban az életsorsban, melybe a mindenható Isten akarata beleállította, szerezze meg a lehető legtöbb ismeret. Hiszen ma már se az iparos, se a földmíves, se a munkás, se senki más nem boldogulhat igazán jó csomó tudás és ismeret nélkül és csak az emel- kedhetik ki az átlagból, aki a maga foglalkozásának minden csinját- binját ismeri. És minden evangélikus ember, aki műveltségével, vagy élethivatásbeli kiválóságával kitűnik mások közül, nemcsak hogy magamagának használ, hanem növeli az „evangélikus“ név becsületét és értékét is. De minden evangélikus ember, legyen az öreg, vagy fiatal, ha haszontalan, értéktelen életet él, vagy ha lesüllyed a tudatlan, faragatlan emberek közé, nemcsakhogy a létért való mai nehéz küzdelemben marad alul, hanem még anyaszent- egyházára is szégyent hoz és akadályozza az evangélikusság érvényesülését. Még idáig belső lelki örömmel és büszkeséggel látjuk és tapasztaljuk, hogy evangélikus népünk országszerte intelligens és világos fejű rétege az ország lakosságának. Számok bizonyítják azt is, hogy a mi népünk között van a legkevesebb írástudatlan, ámbár őszintén szólva, én még sohase találkoztam írástudatlan evangélikus emberrel. Számok bizonyítják azt is, hogy aránylag a mi egyházunk hívei között van a legtöbb tanult ember, a mieink között van a legkevesebb börtönviselt. Ha ezután is így lesz, akkor nekünk ezután se lesz szükségünk olcsó és hangos sikerekre. Egy másik eszköze anyaszent- egyházunk érvényesülésének az, ami nélkül igazi evangélikus embert tulajdonképpen el se lehet képzelni. És ez: a Biblia ismerete. Régi eleink bibliaolvasó és bibliaismerő nép voltak. Bibliával a kezükben, a biblia tanításaival szívükben, fejükben, vissza tudtak verni minden hitünk ellen való támadást. Ma igen sokszor azon törik meg sok evangélikus hite, hogy nem ismeri a bibliát és így nincs kezében a lehető legjobb fegyver, mikor hitét és egyházát kellene védenie. Ha bárki elleneink közül elkezdi szentegyházunk hitét bírálni, vagy ócsárolni: a bibliaismerő evangélikus minden esetben megtalálja a helyes és a legodaillőbb ellenérvet. De a bibliát nem ismerő hallgatni kénytelen, mert nem tudja, mit mondjon. Azután ha a Bibliát nem ismerő evangélikus ember összehasonlítja más egyházak hitét és szokásait a magáéval, esetleg megtéved, megzavarodik és hitbeli meggyőződése bizonytalanná válik a különböző, sokszor ellentétes felfogások és vallási tanítások tömkelegében, de a bibliaismerő evangélikust éppen a Bibliából táplálkozó hite és tudása óvja meg a hitbeli bizonytalanságtól és kételkedéstől és a Biblia tanítja meg arra, hogy az ő egyházának hite az igazi, tiszta, krisztusi hit. A harmadik és legfőbb eszköze, de nem is eszköze, hanem százszázalékos biztosítéka egyházunk érvényesülésének a belső, mély, meleg hitélet. Az őszinte vallásosság. Nem az utcára és nem a tömegek, a közvélemény elé törekszik ez, hanem bevonul a szívnek titkos kamrájába és ott érzéseit, szándékait, bünbánatát, életének értékeit, munkájának eredményeit, teljes, egész önmagát Isten elé viszi, Isten ítélete alá bocsátja. Nem pedig a világ elé és a közvélemény ítélete alá. Az ilyen belső, meleg, mély hitélet egyenesen irtózik a külső hangoskodástól, a vallásosság magamutogatásától, feltűnést kereső, kierőszakolt elismerésektől. Éppen azért, mert nem az emberek véleményére, ítéletére és elismerésére vágyik, hanem az Istenére. Nem azt akarja, hogy mindenütt: zászlókon, bankópapirosokon, ezer és ezer piszkos kezű, piszkos lelkű ember zsebén átgördülő ezüstpénzeken, pénzért kiabáló újságok hasábjain, postabélyegeken, országcímerekben, úton-útfélen lássák és vegyék észre az emberek az „evan- gelikus-keresztény“ nevezetet, hanem lelke minden alázatos, imádkozó érzésével arra szomjuhozik, hogy szívének igaz, evangélikuskeresztény voltát lássa meg és vegye észre maga a mennybéli Úristen. Egy szó mint száz: ha mi evangélikusok igazi, valóságos érvényesülést akarunk, akor minden erőnket, tehetségeinket, szívünk-lel- künk minden nemes hevét a befelé való munkára kell fordítanunk. Inkább lassan, csendesen, zaj nélkül munkálkodjunk a magunk falain belül, építgessük szívós kitartással, szerény alázatosságai, téglán- kint Isten országának ránk bízott falait, így bizonyosan többre megyünk, mint a kifelé való látszatsikereknek másoktól való elkiváná- sával. Inkább legyen a külsőm, az öltözetem egyszerűbb, de az egyszerűbb öltözet takarjon ízmos, egészséges testet, semhogy cico- mázott, feltűnő ruhában elkényszeredett, nyeszlett test feszelegjen. Evangélikus testvérem, aki ezt olvasod és nekem igazat adsz, mire tudsz gyülekezetedben rámutatni, mire tudsz hivatkozni, ha azt kérdem tőled, hogy miképen élitek ti „befelé“ a magatok egyházi életét? Milyen belsőséges mozgalmak vanak tinálatok? Hogyan veszi ki nálatok a felnőttek, nők és férfiak a részüket az egyházi életből? Milyen mozgalmak és törekvések hevítik nálatok a fiatalokat? Csak a díszét viselik-e nálatok a presbiterek a rájuk ruházott egyházi tisztségnek, vagy már felismerték, hogy az evangélikus egyház mindenben jó példát vár tőlük? Mi a fontosabb nálatok? Az-e, amit az emberek mondanak róla-
