Harangszó, 1930
1930-01-05 / 1. szám
katéren, csak Németországban ápolnak évente átlag 2 millió beteget, 4000 gyülekezetben végeznek gyülekezeti munkát. De nemcsak gyülekezetekben dolgoznak, hanem számos iskolájuk van, vezetnek cselédotthonokat, a nagyvárosokban diákmenzákat, csecsemők részére tejkonyhákat, ott vannak a katonakórházakban, vezetik az ifjúsági mozgalmakat, újabban még az állami erkölcsrendészetben is részt vesznek. Nagy munkásságot fejtenek ki a külmisszió terén, így a kaiserwerthi diakonisszaintézet megalakulása után néhány évvel már küldött ki diakonisszákat Jeruzsálembe, Smyrnába, Kairóba, Bay- ruthba. Egy másik diakonisszaháznak Indiában és Kinában vannak diakonisszái, akik azután a háború kitörésekor nagyon sokat szenvedtek. Ezek a diakonisszaintézetek 1898- ban szervezkedtek, megalakították a kaiserswerthi diakonisszaszövetséget, mely minden 3 évben konferenciát tart, ezen a konferencián képviselteti magát minden diakonisszaház, mely ennek a szövetségnek tagja. Mi tehát a diakonia ? Szolgálat. Még pedig az a szolgálat, mely az irgalmas szeretet gyakorlását hivatásszerűen végzi. Hogy,miben áll és meddig terjed ez a szolgálat, azt nagyon szépen körvonalazza a nagy diakonissza atya, Löhe. Ő azt mondja: ha festő lennék, lefesteném a diakonisszát az ő különféle munkájában. Ez egy egész képcsoport lenne. Lefesteném a diakonisszát __ 1930_ január 5_________________ A beteg pásztor szemében e szavakra megvillant az élet tüze. Két karja, mint a galamb összeszokott repülése, egyetlen Íveléssel emelkedett a magasba, s a lakó ajkakról lepattant szavak, mint a tikkasztó forróságot enyhítő várva-várt üdítő eső, úgy hulltak a fiúk tikkadt szívébe. — Fiaim 1... Hozott az Isten benneteket ! ... Hiszen azért imádkoztam, hogy így jöjjetek vissza !... Bocsánatot kértek? En szívemből megbocsájtok néktek, s mert hiszem az írás szavát: „Akiknek megbocsátjátok bűneit a földön, meg lesznek bocsátva a mennyben is“, hiszem, hogy az Isten is megbocsát tinéktek ... Menjetek el mostan édes fiaim békeséggel. .. Áldjon meg és őrizzen meg titeket az Úr ... világosítsa meg az ő orcáját ti rajtatok és legyen tinéktek kegyelmes 1 A kis szoba megtelt templomi áhítattal. A fiúk templomban érezték magukat. S valóban ott is érezhették, mert nem a falak, de a szívek formálják az Istenházát. Az Űr Jézus töviskoronás feje megelevenedni látszott a nagy fekete-rámás képen, a tiszteletes úr ágya felett. Senki Pistája magán érezte az Úr szeri A RANGSZÓ. az oltár előtt és az istállóban, lefesteném, ahogy a mezíteleneket az irgalmasság ruhájába öltözteti, lefesteném a templomban, a kórteremben, a szántóföidön és ahogy a kóruson a halleluját énekli. És mindegyik képhez egy diakonisszát festenék, nem mindig ünnepi ruhában, de mindig ugyanazt a személyt. Vájjon miért? Mert szükséges, hogy a diakonissza a legfontosabbtól a legcsekélyebbig minden munkát tudjon. Nem szabad az alacsony munkát szégyenlenie, sem a nagyot elrontania. Lábaival a föld porában, sarában, kezeivel a hárfán, fejével a Jézus megismerésének napsugarában. így festeném le a diakonisz- szát. A képcsoport alá pedig azt írnám: mindent tud, dolgozni, játszani, énekelni. íme ez a diakonissza munkája. (Folyt, kör.) EGYRÖL-MÁSRÓL. A mindennapi életből. Az italmérési helyiségekben szeszes italok raktáron tartásáról kiadott rendeletét a belügyminiszter akként módosította, hogy annak első szakasza helyébe a következő szöveg lép: Italmérés céljaira szolgáló üzlethelyiségekben és azokkal közvetlen összefüggésben álló raktárhelyiségekben tinóm szeszt hi- gitatlan állapotban csak zárt edényben szabad tartani. (A korábbi rendelkezés szerint legfeljebb csak 150 litert volt szabad raktáron tartani.) Iid, simogató pillantását, s mintha ez a tekintet minden nyomorúságot, förtelmet, ágaskodó emberi indulatot kiolvasztott volna a leikéből. Valami fojtogatta a torkát ... Szeretett volna térdre borulni ott a Keresztrefeszített előtt, s felkiáltani hozzá sirva, boldogan: — Uram ! Édes Jézusom ! Nagy a Te csodatevő hatalmad... Te akartad . . . Te..., hogy nem vagyok már ezután Senki fia . . ., mert a Tiéd vagyok Uram a Tiéd, a Tiéd I ... — De mint aki nincs szokva az ilyen erős érzésekhez, melyek oly mélyen markolnak bele az ember leikébe, lassan elfordult a képtől, tétova, félszeg mozdulattal nyújtotta kezét az öreg lelki- pásztornak ..., kezet csókolt a tiszteletes asszonynak, s szó nélkül csendesen kifordult a szobából. Az öregasszony kezére hullott pár forró könnycsepp beszélt aztán mindennél ékesebben, arról, hogy ma is történnek még csodák, ha az Úr úgy akarja. * Mert ez a csoda megtörtént az Urnák 1919. esztendejében. 5 Álom a báiiki domb alatt...* Hol a régi hajlék, Isten szent temploma ? Melyben ének zengett, s hangzott az Űr szava . .. Hol a küzdő hősök ünneplő ruhában Gyülekeztek össze az Úr szent házában .. . Üldözöttek voltunk, kifosztottak lettünk, Lelkünk szent hajlékát elrabolták tőlünk... Hol van a kis harang csendülő szavával? Hol a régi oltár : Krisztus bús arcával ? Hol a bús orgona szívhez szóló hangja?... ...Nem kondul immáron régidők harangja... Az oltárt vad kesek a porba döntötték, Elnémították a szíveknek énekét. .. Hol van az ősz pásztor pirosló arcával ? Amint szembeszállóit poroszlók hadával I ? Mikor vad haraggal űzték elhurcolták, S el kellett hagynia otthont, s a szt oltárt... Hol van a régi nyáj?... ének zeng felőle... Elmúltak... elmentek, csendes temetőbe... Hosszú álom borúit az elhagyott nyájra, Koporsóba került minden rejtett vágya... Mennyi könny, fájdalom!... a múltba temetve, Óh hányszor hangzott fel'az ősök keserve!... Bizakodó szívvel tűrték a keresztet, Bízott a kis sereg, s így el nem veszhetett!! Ötven szegény család vár most feltámadást, Hogy elűzhesse már a fekete halált, Hogy felépülhessen Isten szent hajléka, Hogy megkondulhasson csengő kis harangja, Hogy büszkén hirdesse Krisztusnak keresztje: Nem veszhet el soha hívők kis serege! Édes jó testvérünk keresztyén szíveddel, Gondolatban felénk szeretettel nézz el! Segítsd építeni a múlt szent templomát, Add oda telkednek szerény adományát! Testvérszív kér tőled igaz szeretettel, S az Úr megáld érte boldog, szép élettel... ... Álmodom egy kedves, szép Istenhajlékról, Teremtő, alkotó szent feltámadásról... Álmodom a boldog, szépséges jövendőt Örök békességet... csendes sok esztendőt... S lélek országában hitünk új temploma Lesz a testvérszívek közös diadalma I... Somogyi János. * Ezen költeményt ezerző azon alkalommal irta, midőn a bakonybánki adománygyűjtők elindultak buzgó útjukra Szikes adományokat a bakonybánki ev. gyülekezet elmére szeretettel küldve köszönettel fogadunk. Amerikai karácsony öttevé- nyen. Sándor Lászlóné szül. Polgár Zsófia, ujmalomsoki születésű, newyorki lakos szívét nem szalmalángra lobbantotta Kapi Béla püspök newyorki igehirdetése. Most már harmadszor emlékezik meg a szenvedő és szegény öttevényi gyülekezetről. 10 dollárt küldött a püspök úr címére azzal, hogy azon az öttevényi ev. gyermekek között narancsot és diót osszanak szét. Az ünnepélyes kios&tás dec. 29-én történt.
