Harangszó, 1930

1930-11-16 / 46. szám

360 HARANOSZÓ 1930 november 16. ben. Az ünnep napján d. e. Istentisztelet, d. u. vallásos est volt, melyen a helybeli protestánsok teljes számban részt vet­tek. A vallásos esten a lelkész beszédén kívül, előadást tartott özv. Magdóné pásztói el. isk. tanítónő, szerepelt a négy szólamú vegyeskar és a kétszólamú le- ánvkar. A betanítás nehéz munkáját I.imbacher Zoltán helyi lelkész vénezte. Szavaltak: Varhanvovszky Klára, Dobos Olga és Márton Miklós. Ezenkívül október havában minden este könyörgés is volt. melvnek kere­tében a lelkészek az ágostai hitvallást ismertette meg a hívekkel. Komárom. A reformációi évforduló alkalmából ugv Komáromban, mint a ta­tatóvárosi missziói egyházban tartattak vallásos esték. — Komáromban Irányi Kamill székesfehérvári lelkész tartott emlékbeszédet. Szavaltak Németh Irmus és Trogmaver Gusztáv. Szólót énekelt Luka Zsófia. Bethlendy Sándor egyházi kántor harmónium kíséretével. Ugyan­csak az ö vezetésével énekelt a Nőegye­sület négyszólamú kara. Tata-Tóvároson emlékbeszédet mon­dott Kirchner Rezső dunáninneni püspöki titkár. Szavalt Deák Edith és Tichlár Miklós. Szólót énekelt Diószeghy lolán dr. Stranszkv Jánosné harmonium kisé- letével. — Az offertóriumok a Nőegve- sületek szegény akcióját gyarapították. Dunántúl a kötelező belmissziói mun­kaprogramra szerint a reformáció heté­ben mindenütt előadássorozat volt ilyen cimen: Élő lépcsőfokok a teljes reformá­cióhoz. Pál, Augusztinusz, Assisi Ferenc. Húsz, Savonarola és Luther hitéről volt szó. Győrött az előadásokat D. Kapi Béla püspök, Turóczv Zoltán és Szabó Jó­zsef tartották. Az ünnepnapon az ifjú­ság számára Ittzés Mihálv. a gyülekezet­nek D. Kapi Béla prédikált. A képviselő- testület úrvacsorával élt. Délután vallá­sos estély volt. Celldömölkön az ifjúsági egyesület rendezett emlékünnepélyt. Ünnepi be­szédet mondott Csaby lózsef segédlel­kész. Szavalt Molnár József, művészi számokkal működtek közre Vintze József és neje, Cser Lajos, Bálint Károlyné és az egyesület férfi- és veg^eskara. Pakson a Nő- és Leányegylet rende­zett emlékünnepélyt, melyen Thüringer Lajos lelkész tartott előadást, imádko­zott Nagy Ernő ref. hely. lelkész, szavalt Schucker Kató és Paczolai Juliska. Éne­kelt Kiss Józscfné és az ev. vegyeskar. Dombóváron d. e. ünnepi istentiszte­let vetít, melyen először szolgáltatott ki az Úrvacsora az új templomban. — Dél­után az Evang. Diákszövetség tar­tott ünnepélyt, melyen dr. Kará­csony Sándor fővárosi főgimnáziumi ta­nár: „Protestáns diák problémái" címen tartott a diáksággal megbeszélést. Este az új evangélikus templomban a refor­mátus egyházzal karöltve vallásos­est volt. Berger Lajos ev. lelkész írás­magyarázatot tartott. A közös vegyes­kar énekelt, dr. Karácsony Sándor „A reformáció egyetemes áldásai“ címen ünnepi előadást tartott. Eöri Szabó De­zső ref. lelkész imádkozott. Bőnyön vallásos estély keretében ünnepelt a gyülekezet, amelyen a gyer­mekkar énekelt, Németh István, Szabó Mariska szavalt, Bokányi Vilma szólót énekelt. Az ünnepi felolvasás tárgya a reformáció művelődéstörténeti jelentő­sége volt. Vadosfán dr. Ajkay István gvül. fel­ügyelő tartotta az alkalmi beszédet. — Irásmagyarázatot tartott Egvházy János s. lelkész. Szavalt Takács Ilonka, Rácz Karolin és Borbélv Sándor. A mihályi leánygvülekezet ifjúsága pedig két éne­ket adott elő Nánik Péter tanító vezeté­sével. Szárazdon délelőtt ünnepi istentiszte­let volt, este pedig vallásos estélv. me­lyen Handmann Róbert missziói felügyelő tartott előadást. A tiszai egyházkerületben Debrecen­ben délelőtt istentisztelet és úrvacsora osztás, d. 11. ünnepélv volt. Ünnepi be­szédet Raoos Viktor lelkész tartott. Sza­valt Sevfried Ilma. Goldmark hegedű- versenyét előadta Búza Gábor és vitéz Bessenyei Lajosné. Hummel Hallelujáját énekelte vitéz Kolozsvárvné. Két szám­mal szerepelt az ev. egyházi vegyeskar Elefántv Sándor vezetésével. Ózdon a reformáció hetében az ágos­tai Hitvallást tárgyalta Marcsek János lelkész. Legyen Isten áldása az ünneplőkön! Erős vár a mi Istenünk! OLVASSUK A BIBLIÁT! Jöjj Istenhez I .. Lészen eljövendő Ítélni.. Nov. 17. Máté 14:32—34. Jézus élet is. de ítélet is. Élet azoknak, akik enge­dik magukat tőle vezetni; ítélet azoknak, akik semmibe sem veszik. Még nem halt meg ember anélkül, hogy Jézus vagy élet, vagy ítélet ne lett volna számára. Aki csak a nevét ejtette ki, annak is már ott van a lelkében, hogy rendezze életét. Nem múlik el életünk addig, amig lézus nem rendezi velünk életünket. És ha éppen ma jön hozzám számadásra? .. . Nov. 18. Máté 24:4—14. A világ folyton érik az Úr ítéletéire. Az érzés je­lei a lelki, történeti és természeti nyo­morúságokban mutatkoznak. Nem lelki nyomor az, hogy az ember ma inár azt sem tudja: kinek higyien? Nem történeti nyomorúság az, hogy állandóan nemzet támad nemzet ellen, sőt ember az em­bernek farkasa. Gondolj a világháborúra, a forradalmak ember-gyilkolására; Kíná­ban nemrég 60.000 embert mészároltak le a bolsevisták egyetlen városban. Ter­mészeti nyomorúságoknál elég a folyó év természeti katasztrófáira gondolni; tavasszal volt a francia árvíz veszedelem; nyáron hallottunk egy borzalmas olasz földrengésről; az ősz kezdetén olvastunk a san-doningoi vihar rombolásáról, pár héttel ezelőtt pedig a német bányasze­rencsétlenségekről és az angol „R 101“ óriásléghajó pusztulásáról. Ezek mellett pedig egyre jobban kiéleződnek az el­lentétek úgy a politikában, mint a vallási, társadalmi és gazdasági életben. Ember ember ellen! Az ellentétek egyre na­gyobbak — Krisztus közeledik. Nov. 19. János ev. 3 : 18—36. Csak az igazi Krisztus-hívők kerülik el a lesújtó ítéletet. Igaz Krisztus-hívő az, aki nem úszik az árral s nem e világ szájíze sze­rint rendezi be életét, hanem, aki gondo­m ■Iliin... i. 1.1 .IMWI ■!. I I " ■r -■'» latban, szóban és tettben egyedül az Úr­nak kíván tetszeni. Itt tűnik ki, hogy hinni annyi, mint nem külsőleg, hanem belsőleg modern lenni. És én? Nov. 20 János ev. 3 : 19—21. Az a Krisztus ítélete, mikor csődbejut minden leplezgetés, finomkodó és diplomatikus takaroatás, mert minden napfényre ke­rül. Ez a napfényrekerülés a bűn kábula­tában élő ember ítélete. Hát lehet a vi­lágosság ítélet? ... Svájcban egy hold­kóros egy szíklapárkányra feküdt le s ott aludt tovább. Semmi baj sem volt. míg sötét éjszaka volt. De mikor az első napsugár az arcát érte. felriadt, lezuhant a mélységbe s ott halálra zúzódott. Vi­gyázz, a Krisztus világossága nagyobb a napfénynél! Nov. 21. Máté 7 : 23 és 25 : 41. Nem a halál a legborzalmasabb ítélet, hiszen a halál nem jelent örök megsemmisülést. Az Isten-nélküliség a legrettenetesebb ítélet: Isten nélkül kell élnie az Isten ké­nének, mert sem a mennynek, sem a földnek nem kell többé. Micsoda termé­szetellenes állapot ez! A legnagyobb ítélet az. hogy az ember természetelle­nes életet kénytelen élni. De Isten nem szeszélyből ítél így, hanem az ember maga akar Isten nélkül élni. Akinek a földön nem kellett az Isten, az a meny- nyekben sem tud Istennel élni, a földre pedig nem jöhet vissza többé. Amit ve­tett, azt aratja. Az ítéletkor elnyeri, amit egész életén át akart: az Isten-nélküli­séget. Nov. 22. Máté 13 : 13—15 Sokan a természet világában is csak egy kizsák­mányolható és kizsákmányolandó kin­csesbányát látnak és nem veszik észre, hogy annak minden fűszálát az Úr szele mozgatja. Sokan egv templomi karének­ben is csak a karmester „ügyességét“, vagy az énekesek „teljesítményét“ cso­dálják, de arról már mit sem tudnak, hogy Isten Lelke hogyan ihlette éppen arra az énekre az énekszerzö lelkét. Sok épületes prédikációra azt szokták mon­dani : „Szépen beszélt a pap“. Miért nem mondják inkább: „Vájjon mit akart a pap szavában az Isten?“ Mert ez mind Jézus ítélete: Hallván hallanak, de nem értenek; látván látnak, de nem ismernek. Nov. 23. Máté 25 : 1—13. Löhe írja : „Az öskeresztyének a feltámadás után nagy kitartással várták Krisztust (a vő­legényt), ezért volt oly tiszta az ünnepi ruhájuk, életük mennyei pompája. De mikor az apostolok meghaltak anélkül, hogy az Úr eljött volna; mikor Jeruzsá­lem elpusztult anélkül, hogy utána a világ is .összeomlott volna, — tehát mi­után a Vőlegény eltávozott, a lelkek las­san elszundikáltak, gondolták: nincs miért vigyázni. Aztán elvilágiasodott az egyház, fejedelmek lettek talpnyaló szol­gái s kezdte magát igen jól érezni e föl­dön, mert teljesen beleélte magát abba az álomba, hogy ő maga az Isten orszá­ga. Krisztus eljövetelét pedig kitolta messze, nagyon messze. Annyira jól érezte magát, hogy már a megváltásra sem gondolt, nem érezte a végső szaba­dulás szükségét. Mert kihalt belőle az éber vigyázás“. Te mennyire vigyáztál eddig? v. Magassy Sándor. H adakozzunk a ARANGSZÓ TERJESZTÉSÉRE!

Next

/
Thumbnails
Contents