Harangszó, 1930
1930-11-16 / 46. szám
360 HARANOSZÓ 1930 november 16. ben. Az ünnep napján d. e. Istentisztelet, d. u. vallásos est volt, melyen a helybeli protestánsok teljes számban részt vettek. A vallásos esten a lelkész beszédén kívül, előadást tartott özv. Magdóné pásztói el. isk. tanítónő, szerepelt a négy szólamú vegyeskar és a kétszólamú le- ánvkar. A betanítás nehéz munkáját I.imbacher Zoltán helyi lelkész vénezte. Szavaltak: Varhanvovszky Klára, Dobos Olga és Márton Miklós. Ezenkívül október havában minden este könyörgés is volt. melvnek keretében a lelkészek az ágostai hitvallást ismertette meg a hívekkel. Komárom. A reformációi évforduló alkalmából ugv Komáromban, mint a tatatóvárosi missziói egyházban tartattak vallásos esték. — Komáromban Irányi Kamill székesfehérvári lelkész tartott emlékbeszédet. Szavaltak Németh Irmus és Trogmaver Gusztáv. Szólót énekelt Luka Zsófia. Bethlendy Sándor egyházi kántor harmónium kíséretével. Ugyancsak az ö vezetésével énekelt a Nőegyesület négyszólamú kara. Tata-Tóvároson emlékbeszédet mondott Kirchner Rezső dunáninneni püspöki titkár. Szavalt Deák Edith és Tichlár Miklós. Szólót énekelt Diószeghy lolán dr. Stranszkv Jánosné harmonium kisé- letével. — Az offertóriumok a Nőegve- sületek szegény akcióját gyarapították. Dunántúl a kötelező belmissziói munkaprogramra szerint a reformáció hetében mindenütt előadássorozat volt ilyen cimen: Élő lépcsőfokok a teljes reformációhoz. Pál, Augusztinusz, Assisi Ferenc. Húsz, Savonarola és Luther hitéről volt szó. Győrött az előadásokat D. Kapi Béla püspök, Turóczv Zoltán és Szabó József tartották. Az ünnepnapon az ifjúság számára Ittzés Mihálv. a gyülekezetnek D. Kapi Béla prédikált. A képviselő- testület úrvacsorával élt. Délután vallásos estély volt. Celldömölkön az ifjúsági egyesület rendezett emlékünnepélyt. Ünnepi beszédet mondott Csaby lózsef segédlelkész. Szavalt Molnár József, művészi számokkal működtek közre Vintze József és neje, Cser Lajos, Bálint Károlyné és az egyesület férfi- és veg^eskara. Pakson a Nő- és Leányegylet rendezett emlékünnepélyt, melyen Thüringer Lajos lelkész tartott előadást, imádkozott Nagy Ernő ref. hely. lelkész, szavalt Schucker Kató és Paczolai Juliska. Énekelt Kiss Józscfné és az ev. vegyeskar. Dombóváron d. e. ünnepi istentisztelet vetít, melyen először szolgáltatott ki az Úrvacsora az új templomban. — Délután az Evang. Diákszövetség tartott ünnepélyt, melyen dr. Karácsony Sándor fővárosi főgimnáziumi tanár: „Protestáns diák problémái" címen tartott a diáksággal megbeszélést. Este az új evangélikus templomban a református egyházzal karöltve vallásosest volt. Berger Lajos ev. lelkész írásmagyarázatot tartott. A közös vegyeskar énekelt, dr. Karácsony Sándor „A reformáció egyetemes áldásai“ címen ünnepi előadást tartott. Eöri Szabó Dezső ref. lelkész imádkozott. Bőnyön vallásos estély keretében ünnepelt a gyülekezet, amelyen a gyermekkar énekelt, Németh István, Szabó Mariska szavalt, Bokányi Vilma szólót énekelt. Az ünnepi felolvasás tárgya a reformáció művelődéstörténeti jelentősége volt. Vadosfán dr. Ajkay István gvül. felügyelő tartotta az alkalmi beszédet. — Irásmagyarázatot tartott Egvházy János s. lelkész. Szavalt Takács Ilonka, Rácz Karolin és Borbélv Sándor. A mihályi leánygvülekezet ifjúsága pedig két éneket adott elő Nánik Péter tanító vezetésével. Szárazdon délelőtt ünnepi istentisztelet volt, este pedig vallásos estélv. melyen Handmann Róbert missziói felügyelő tartott előadást. A tiszai egyházkerületben Debrecenben délelőtt istentisztelet és úrvacsora osztás, d. 11. ünnepélv volt. Ünnepi beszédet Raoos Viktor lelkész tartott. Szavalt Sevfried Ilma. Goldmark hegedű- versenyét előadta Búza Gábor és vitéz Bessenyei Lajosné. Hummel Hallelujáját énekelte vitéz Kolozsvárvné. Két számmal szerepelt az ev. egyházi vegyeskar Elefántv Sándor vezetésével. Ózdon a reformáció hetében az ágostai Hitvallást tárgyalta Marcsek János lelkész. Legyen Isten áldása az ünneplőkön! Erős vár a mi Istenünk! OLVASSUK A BIBLIÁT! Jöjj Istenhez I .. Lészen eljövendő Ítélni.. Nov. 17. Máté 14:32—34. Jézus élet is. de ítélet is. Élet azoknak, akik engedik magukat tőle vezetni; ítélet azoknak, akik semmibe sem veszik. Még nem halt meg ember anélkül, hogy Jézus vagy élet, vagy ítélet ne lett volna számára. Aki csak a nevét ejtette ki, annak is már ott van a lelkében, hogy rendezze életét. Nem múlik el életünk addig, amig lézus nem rendezi velünk életünket. És ha éppen ma jön hozzám számadásra? .. . Nov. 18. Máté 24:4—14. A világ folyton érik az Úr ítéletéire. Az érzés jelei a lelki, történeti és természeti nyomorúságokban mutatkoznak. Nem lelki nyomor az, hogy az ember ma inár azt sem tudja: kinek higyien? Nem történeti nyomorúság az, hogy állandóan nemzet támad nemzet ellen, sőt ember az embernek farkasa. Gondolj a világháborúra, a forradalmak ember-gyilkolására; Kínában nemrég 60.000 embert mészároltak le a bolsevisták egyetlen városban. Természeti nyomorúságoknál elég a folyó év természeti katasztrófáira gondolni; tavasszal volt a francia árvíz veszedelem; nyáron hallottunk egy borzalmas olasz földrengésről; az ősz kezdetén olvastunk a san-doningoi vihar rombolásáról, pár héttel ezelőtt pedig a német bányaszerencsétlenségekről és az angol „R 101“ óriásléghajó pusztulásáról. Ezek mellett pedig egyre jobban kiéleződnek az ellentétek úgy a politikában, mint a vallási, társadalmi és gazdasági életben. Ember ember ellen! Az ellentétek egyre nagyobbak — Krisztus közeledik. Nov. 19. János ev. 3 : 18—36. Csak az igazi Krisztus-hívők kerülik el a lesújtó ítéletet. Igaz Krisztus-hívő az, aki nem úszik az árral s nem e világ szájíze szerint rendezi be életét, hanem, aki gondom ■Iliin... i. 1.1 .IMWI ■!. I I " ■r -■'» latban, szóban és tettben egyedül az Úrnak kíván tetszeni. Itt tűnik ki, hogy hinni annyi, mint nem külsőleg, hanem belsőleg modern lenni. És én? Nov. 20 János ev. 3 : 19—21. Az a Krisztus ítélete, mikor csődbejut minden leplezgetés, finomkodó és diplomatikus takaroatás, mert minden napfényre kerül. Ez a napfényrekerülés a bűn kábulatában élő ember ítélete. Hát lehet a világosság ítélet? ... Svájcban egy holdkóros egy szíklapárkányra feküdt le s ott aludt tovább. Semmi baj sem volt. míg sötét éjszaka volt. De mikor az első napsugár az arcát érte. felriadt, lezuhant a mélységbe s ott halálra zúzódott. Vigyázz, a Krisztus világossága nagyobb a napfénynél! Nov. 21. Máté 7 : 23 és 25 : 41. Nem a halál a legborzalmasabb ítélet, hiszen a halál nem jelent örök megsemmisülést. Az Isten-nélküliség a legrettenetesebb ítélet: Isten nélkül kell élnie az Isten kénének, mert sem a mennynek, sem a földnek nem kell többé. Micsoda természetellenes állapot ez! A legnagyobb ítélet az. hogy az ember természetellenes életet kénytelen élni. De Isten nem szeszélyből ítél így, hanem az ember maga akar Isten nélkül élni. Akinek a földön nem kellett az Isten, az a meny- nyekben sem tud Istennel élni, a földre pedig nem jöhet vissza többé. Amit vetett, azt aratja. Az ítéletkor elnyeri, amit egész életén át akart: az Isten-nélküliséget. Nov. 22. Máté 13 : 13—15 Sokan a természet világában is csak egy kizsákmányolható és kizsákmányolandó kincsesbányát látnak és nem veszik észre, hogy annak minden fűszálát az Úr szele mozgatja. Sokan egv templomi karénekben is csak a karmester „ügyességét“, vagy az énekesek „teljesítményét“ csodálják, de arról már mit sem tudnak, hogy Isten Lelke hogyan ihlette éppen arra az énekre az énekszerzö lelkét. Sok épületes prédikációra azt szokták mondani : „Szépen beszélt a pap“. Miért nem mondják inkább: „Vájjon mit akart a pap szavában az Isten?“ Mert ez mind Jézus ítélete: Hallván hallanak, de nem értenek; látván látnak, de nem ismernek. Nov. 23. Máté 25 : 1—13. Löhe írja : „Az öskeresztyének a feltámadás után nagy kitartással várták Krisztust (a vőlegényt), ezért volt oly tiszta az ünnepi ruhájuk, életük mennyei pompája. De mikor az apostolok meghaltak anélkül, hogy az Úr eljött volna; mikor Jeruzsálem elpusztult anélkül, hogy utána a világ is .összeomlott volna, — tehát miután a Vőlegény eltávozott, a lelkek lassan elszundikáltak, gondolták: nincs miért vigyázni. Aztán elvilágiasodott az egyház, fejedelmek lettek talpnyaló szolgái s kezdte magát igen jól érezni e földön, mert teljesen beleélte magát abba az álomba, hogy ő maga az Isten országa. Krisztus eljövetelét pedig kitolta messze, nagyon messze. Annyira jól érezte magát, hogy már a megváltásra sem gondolt, nem érezte a végső szabadulás szükségét. Mert kihalt belőle az éber vigyázás“. Te mennyire vigyáztál eddig? v. Magassy Sándor. H adakozzunk a ARANGSZÓ TERJESZTÉSÉRE!