Harangszó, 1930
1930-11-09 / 45. szám
350. HARANGSZÓ 1930. november 9. a kegyelem Istenének gazdag áldását, majd a theológus énekkar énekelte Kapi: „Isten a mi oltalmunk“ c. zsoltárát. A tanévmegnyitó közgyűlésen a Rector M. beszéde után D. Kiss Jenő prodékán számolt be az elmúlt tanév eseményeiről. A szeretet meleg hangjának akkordjaival búcsúzott a nyugalomba, illetve saját munkaterületére vonuló Payr Sándor történettudóstól, kinek érdemeinél, jó szivénél csak a szerénysége nagyobb. Maradandó emlékeket vésett a szivekbe Dr. Deák János dékáni székfoglaló beszéde. A babiloni fogság tanulságai azt a történeti vigasztalást üzenik a seb- hedt magyar sziveknek, hogy a rabság is lehet uj, dicsőbb jövendő kezdete, ha nemzeti hivatásunkat Isten akaratának követésében felismerjük. A székfoglaló értekezés után 25 első éves theológust iktatott dékáni kézfogással egyetemi polgárokká. A közgyűlés legszebb eseménye Vi- czián Dezső legnagyobb dicsérettel való doktorrá avatása volt. Dr. Bo- zóky Géza Rector M. figyelmeztető szavai vésték az ifjú tudós szivébe avatásának azt a kitüntető jelentőségét, hogy első doktora a soproni evang. fakultásnak s a hazához való hűségét növelheti az a tudat, hogy életének e szép eseménye a haza kormányzójának jelenlétében történik. Evangélikus egyházunk nagy örömünnepe a Himnusz akkordjaival zárult. Hisszük, hogy az Isten meghallgatja az ő népének imádságát s vele lesz Szent Lelkének ereje az evangélium iskolájának tanítóival s tanulóival, kik munkálkodnak az Urnák szőlőjében az egyházért, Krisztusnak testéért az Atya Istennek dicsőségére! Bácsi Sándor. Képek a berlini C. E. világkonferenciáról. lita: Marcsek János. Elnök nélkül. Amint jeleztem, hatalmas tömeg volt állandóan kora reggeltől késő éjszakáig, de ezt a nagy tömeget, mely 12—20.000 között hullámzott, nem [kellett magas pódiumon ülő elnökséignek fegyelmezni. Nem volt se diszelnöki emelvény, se kiemelkedő elnöki asztal, se csengő, mégis mindég'csend és áhítatos komolyság volt ott. Egyetlen szószékféle emelvény volt, s arról szólott a vezetőség, meg az előadók a nagy közönségnek. Néha perceken át üres volt ez is, mégis rend és csend volt. Bizony jó lett volna a mi gyűléseink résztvevőit oda elvinni, hogy fegyelmet tanuljanak. De hát azért mégis volt ott elnök, de az láthatatlan volt, a jelenléte azonban éreztette a hatását. Ez a láthatalan elnök Jézus volt. Előtte hódolt ott minden nyelv és minden nemzet. A belépőt megállította és gondolkodóba ejtette a terem első éls hátsó falán magasra helyezett, hatalmas vászonra német és angol nyelven írt bibliai mondás: A Mester itt van és hív téged (Ján. ev. 11. r. 28. v.), a szemközti oldalon pedig ez állott: „Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől“ (I. Ján. í. r. 7. v.) Ott volt Ö és ez elég volt a vezetőségnek is, meg a hallgatóságnak is. Áldott békesség. Kedves képet nyújtott a teremnek nemzeti zászlókkal való feldíszítése. — Három nemzeti lobogó után jött egy C. E. (Krisztusért, Egyházáért) jelvényes, fehér zászló Kerestük a magyar zászlót. Három is lengett. Két nagy lobogó az elnökség, illetőleg a vezetőség felett és a terem oldalán; ez utóbbi címeres volt. Egy kis, selyem zászló pedig a vezetőség mellett volt egy tartóban a többi nemzeti zászló között. Olyan szépen, békésen megfértek ezek a nemzeti jelvények egymás mellett a Krisztus ügyének a szolgálatában. Lehetetlen volt arra nem gondolni, hogy a Krisztus szolgálatában ilyen békében élhetnének a különböző nemzetek is, amelyek most vérengző harcra készülnek egymás ellen. Itt a valóságban éreztük, hogy Jézus tudja megoldani egyedül a nemzetek problémáit a testvériség szellemében. Az imádkozó testvériség. Két estén is megemlékezett a konferencia az oroszországi keresztyénüldözésről. Egyik estén az imádkozó együttérzés üzenetét küldte el a szenvedő keresztyéneknek, a másik estén egy orosz- országi küldöttség adta át az orosz mártírok testvéri köszöntését. Ekkor az orosz metropolita is jelen volt. Feledhetetlen hatást keltett, amikor a szónok az orosz keresztyének vallomástevő hitéről beszélt. Egyet én is elmondok. Két orosz evangélista megy egy faluba; megállnak a piacon, előveszi az egyik a bibliáját és hirdeti az igét. Egy bolseviki, marcona alak ráemeli a puskáját és lelövi. Az igehirdető lehanyatlik és kiejti kezéből a bibliát, amely a halott mellé hullik. A társa felkapja a szentírást és hirdeti tovább az igét. Mindenki dermed- ten néz rá, a gyilkos leereszti kezével a fegyvert és nem mer még egyszer lőni, mikor ezt a vértanuságra kész hitbeli erőt, megdicsöült elszántságot látja... Nem kell féltenünk az orosz keresztyén- séget, amelynek vértanúi, bátor hitvallói vannak. Egyet azonban meg kell tennünk: imádságainkkal kell erősítenünk hitüket, hogy diadalmaskodjék a Sátán felett a Krisztus vallása. A sok ezer főnyi közönség csendes áhítatba merült... az orosz testvérekért imádkozott. A nemzeti testvériség összeölelkezett a felekezeti testvériséggel. Milyen más volna a keresz- tyénség világhelyzete, ha Rómában meg tudnák érteni ezt a krisztusi melegséget, imádságos együttérzést! (Folytatjuk.) Adakozzunk a „HARANGSZÓ“ terjesztésére! Keresztyén ifjúsági vezetői tanfolyam és értekezlet Gelldömöikön. A kemenesaljai evangélikus egyházmegye felismerve annak a fontosságát, hogy milyen nagy hivatás vár egyházunk életében az ifjúságra s mily nagy szükség van egész keresztyén jellemű fiatalaemberekre, a Celdömölkön az 1929. és 1930. évben tartott ifjúsági konferenciák eredményein felbuzdulva, elhatározta, hogy az evangélikus ifjúság és anyaszentegyházunk eredményesebb szolgálata érdekében minden gyülekezetben alakuljon meg az ifjúsági egyesület. Ennek a munkának az érdekében hivta egybe a kemenesaljai egyházmegye esperese és a Kér. Ifj. Egyesületek (KIÉ) Szövetsége Celldömölkre október 7. és 8-án azokat a lelkészeket, tanítókat és ifjakat, akik az uj és újjáalakítandó egyesületek vezetésére lesznek hivatottak. — 18 gyülekezetből több, mint 50 résztvevőt látott vendégül a celldömölki gyülekezet, köztük Molitorisz János esperest, Dobos Károly és Kovács Péter KIÉ. titkárokat. A tanfolyamot megelőzően evan- gelizáló estély volt a templomban, amelyen Dobos Károly szólt a nagy számban egybegyült hívekhez. 7-én reggel már teljes számban együtt voltak a résztvevők a szép uj iskolában. A programmot mindkét napon kisebb csoportokban bibliaolvasás és ehhez fűződő gondolatkicserélés vezette be. Ennek tárgya első nap a vezetőnek istenhez való viszonya volt, akinek Isten elhívását kell éreznie és látnia. Második nap a vezetőnek a fiukhoz való viszonya volt a kérdés, amelyre a Bibliából olvastuk ki a választ, hogy ennek a szeretet és a szolgálat alapján kell kiépülnie. A délelőtti programmot előadások töltötték ki. Első napon Dobos Károly tartott előadást: Kik vagyunk, mit akarunk? címmel és ebben röviden ismertette a keresztyén ifjúsági egyesületek történetét és kialakulását. Célját ebben jelölte meg: „Ifjakat ifjak által megnyerni Krisztusnak.“ Ezt követte Molitorisz János esperes előadása, aki „A munkamező“ címen tárta fel a kemenesaljai egyházmegye területén az ifjúság helyzetét. Az előadások után a konferencia vendégei mindkét napon közös ebéden vettek részt, amelyen szabad kérdések és feleletek formájában folytatták az eszmecserét a felvetett kérdésekről. Délután Dobos Károly és Kovács Péter néhány ügyes szabadtéri játékot mutatott be. A komoly tárgyú előadások után a fiukkal együtt tisztes korú lelkészek és tanítók is felüdülést találtak a játékokban, amelyek a korcsmát és más, a keresztyén fiatalemberhez nem méltó szórakozások helyét lesznek hivatva betölteni. A játékok után gyakorlati útmutatásokat kaptunk az egyesületi összejövetelekre. Ezzel kapcsolatban eszmecserét folytattunk a tisztaságról, a 119. zsoltár 9. verse alapján, valamint a táncról, amelyet a KIÉ. nem rendez és bár nem tilt meg, de mint olyasmit, ami céljával nem áll összhangban, hanem a
