Harangszó, 1930
1930-02-02 / 5. szám
X)l évfolyam. f 930 február 2 5 szám. Martion* KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonol OnnáDttili LiiiO'tr-s^avntMa 4a Onzago* liUther*8iAT|i •óa hlratalon lap la Kéairatok, elóflietéit dijak óa rdiclamációk a HAKANOSZÖ saerkeastö m adóhivatal Aoat Szombathelyre (Vasvm.) «üJűHiidök Klőfiaetéat elfogad minden evang. lalkéas éa tanító. iggjelBDlt miadeo »ulms. Vészben, viharban A» Úr velünk vanl ImtiuM-MiMUnlal SZOMBATHELY Vas varmegye. rtókkUdóhlTiul t „Luther-TAraaaag* kOnjrr kereskedés* Budapest, VUL, Saentklrályl-u. H/t. A „HABANHMZO“ •löflaetÓBl Ara negyedén* I P 28 f. Félévre * P 40 f. Caoportos küldéaael l0*/»-oa kedvemmény. Amerikába egéaa Arra I dollár , am utódállamokba negyedévre 1 P 90 fill Bátorság. Filippi 1. 1.28.: És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt; ami azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé !* A bátraké a világ!... Evangélikus keresztyének — legyen hát bátorságtok I Csüggedetlenűl, minden félelem nélkül álljatok meg ott, ahova az Isten állított benneteket. Legelsőben is ne szégyenel- jétek legdrágább kincsünket: az evangéliomot. Azután ne szégyellenétek megvallani az emberek előtt a ti evangéliomi keresztyén meggyőződésteket 1... Micsoda sérelem, avagy bánlódás érhet benneteket ezért ?... Legfeljebb kigúnyolnak benneteket... de ezt ne úgy vegyétek, mint sérelmet, hanem úgy, mint kitüntetést! „Hittem, azért szóltam" — mondja az egyik zsoltár. Neked is szólnod kell! Ha pedig gyáván hallgatsz ott és akkor, amikor bátran fel kellene emelni szavadat, mert egészen felháborított az istentelenek gyalázkodása — de te mégis szótlanul töröd azt, ahelyett, hogy bátor bizonyságtétellel lesújtanál a hitetlenre — akkor te Jézusodat, hitedet megtagadtad és amint mondani szokták: együtt üvöltesz a farkasokkal!. .. A legközelebbi gyónásodkor bűnbánó imádságodból ne hagyd ki a vallomást: Sokszor gyáva voltam... hallgatásommal megtagadtalak __ óh Uram, tégy engem bátorrá, erőssé . ne vess ki az érted küzdők vitéz seregéből! De ha a Jézus Krisztus jó vitéze akarsz lenne, akkor a bátorság mellett szükséged van még alázatosságra is. A harcban tehát mindig a Krisztus dicsőségét kell keresni és növelni, „semmit sem cselekedvén versengésből sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.“ Jézus, a hitetlenekkel vivott annyi sok harcában azért maradt mindig győztes, mert a diadalmak közepette is mindig alázatos maradt, mert sohasem a maga dicsőségét kereste, hanem mindig a mennyei Atyáét. Ezt az alázatosságot várja a Fővezér minden vitézétől. „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok.“ Evangélikus kereszV asárnapi, hétköznapi, reggeli, esti istentiszteletről, aztán áhi- tatos, meg buzgó istentiszteletről sokszor beszélünk, de ez a megjelölés, hogy „okos“ istentisztelet, szokatlannak látszik. Pedig ilyennek is kell lenni, hiszen Pál apostol is ilyenről beszél a rómaiakhoz írott levél tizenkettedik részének első versében. Milyen hát az az okos isten- tisztelet ? Ha istentiszteletről beszélünk, akkorrendesen a templombamenést, vagy mint némely vidéken mondják, a templomozást értjük alatta. Az emberek többnyire úgy gondolják, hogy van egy óra, esetleg egy nap, melyet Isten tiszteletére kell, vagy lehet fordítani és vannak órák, sőt napok, melyek nem isten- tiszteletre, hanem minden másra fordíthatók. Pedig, ha jól meggondoljuk, nem volna szabad az Isten tiszteletére és a más egyebekre szánt napokat és órákat, vagy alkalmakat így elhatárolni. Hiszen végeredményben nemcsak az ünnep és az Isten tiszteletére szánt óra és nap az Istené, tyének, ti Krisztus katonái! Bátorság és... alázat I... „Isten lelke, égi fényünk 1 Tanítást, buzdítást Adj, hogy szentül éljünk. S ha Istent kérjük imánkban, Jöjj, segíts, részesíts Meghallgatta tásban. Add a jóra törekedjünk, Helyesen, kegyesen S igazságban éljünk. Adj erőd, hogy meg ne álljunk, Mely utat megmutat Igéd, azon járjunk.“ Amen • hanem valamennyi óra és nap, még a hétköznap is az övé. Nagyon érdekes és meglepő tudni azt, hogy nincs a hétnek olyan napja, mely valahol a föld kerekségén ünnepnap ne volna. A péntek a mohamedánok ünnepnapja, a szombat a zsidóké, a vasárnap a keresztényeké, a hétfő is ünnepnap a világ egy távoli részében, a kedd is, a szerda is az, a csütörtök is ünnepnap valahol. A keresztyén egyház ugyan a vasárnapot tette ünnepnappá, Isten napjává, de azért a keresztyén ember minden napját azzal a gondolattal kezdi, melyet a régi vers így fejez ki: „Isten nevében kezdem el, ő segéljen kegyelmével!“ hiszen igazán oktalan dolog volna csak a vasárnapi egy-két órában gondolni Arra, csak a templomban tisztelni Azt, akivel hat egész napon nem törődtünk, holott az Ő segítségére és áldására minden nap szükségünk van. De hát nem lehet folytonfolyvást, éjjel nappal imádkozni, hiszen a hétköznapok jó magyar névvel nevezve „dologtévő“ napok és bizony, Az okos istentisztelet. Irta: Hering János.
