Harangszó, 1930
1930-10-05 / 40. szám
306 HARANÖS2Ö. 1930. október 5 szíved jóságának, ragyogó szónoki tehetségednek és makulátlan emberi és papi jellemednek a jó híre. És nem csalódtunk benned. Meghódítottad a szíveinket, nemcsak a gyülekezet tagjaiét, de minden emberét, aki hallott, aki ismert, tudott rólad, akiknek, százaknak, ezreknek köny- nyeit felszárítottad, lelkűket megnyugtattad, rámutatván a golgotái keresztfára s járván a jók, az igazak, az Istenfélők Istenhez vezető ösvényét. Áldott, oh ezerszer áldott a te tiszta, nemes emléked a gyülekezetben, melynek fájó könnyei hullanak koporsódra, mely szívébe zárt téged, jó és hű pásztorunk, mely megőrzi nevedet s áldani fogja azt, míg a gyülekezet csak állani fog. A mindenható Isten áldjon meg haló poraidban is, áldja, tartsa és vigasztalja meg szeretteidet és a téged örökké sirató szent gyülekezetét az ő megmérhetetlen kegyelmével. Ámen. Rákóczy István f A nógrádi evang. esperességnek nagy gyásza van. A Mindenható magához szólította f. évi augusztus hó 19-én az egyházmegye másodfelügyelőjét, az 1863. évi június hó 17-én született rákóczi Rákóczy Istvánt, Nógrádvármegye nyug. főispánját. Élete állandó, lázas küzdelem volt. Alkotó, szervező vágya élete utolsó órájáig meg nem lankadt. Ezelőtt 42 esztendővel kapcsolódott Az Isten népei. Irta: dr. Schlitt Gyula. 23 S ön megy — fordul Rudnaihoz — de azonnal, ön egyszer s mindenkorra ki van közösítve. Rainold szólni akar, de Rudnai pillantása mellébe fojtja a szót. Körülnéz, de mindenünnen csak megvetés néz feléje a szemekből. Arcába fut a szégyen s forgó szeméből mintha lángok csapnának elő. Tehetetlen dühében összeszorltja fogait, csak úgy csikorognak belő, megfordul szótlanul s megy kifelé a telepről. Rudnai hangja egyszerre a szeretet nyelvén beszél a tömeghez : Ti az Istent is megbántottátok. Kérjétek, hogy ő is megbocsásson! A tömeg szó nőikül megindul a templom felé. Velük megy mindenki. A békesség lelke játszik a szivekben. Mindenki örül. Rudnait majd széjjelszedik. Mindenki valami keveset akar neki mondani. Edit a nyakába borúi s nem tud neki elég hálát mondani, hogy helyreállította a békességet. Mindenki örül, hogy a veszélyessé válható ügyet oly nagyszerűen elintézte. Hanauerné is keresi az alkalmat, hogy üdvözölje Rudnait. Megvárja míg mindenki bele az egyházi életbe. A bánki egyháznak 27 esztendeig volt mintaszerű felügyelője. A dunáninneni egyházkerületnek munkás tagja, az egyetemes zsinati bizottságok egyik legbuzgóbb törvénytervezője. Az egyházmegye közönsége mint hajthatatlan, meg nem alkuvó, de segíteni bármely pillanatban készséges, meleg szivü, puritán életű, ragyogó jellemű vezérét tisztelte és becsülte benne. Egyháza szolgálatában soha meg nem fáradt. Bizonyítja ezt az a roppant nagy energiát, önzetlen áldozatot kívánó nagy munka, melyet az utóbbi három esztendőben a nógrádi esperességnek az 0. F. B. által juttatott birtok fínancirozása, berendezése és rendbehozatalánál tanúsított. Ma ezért a munkájáért még nem jutott osztályrészéül az elismerés, de egykor áldani fogják emlékét az espe- resség egyházai, özvegyei és árvái! Mélyen vallásos egyházfelügyelő volt. Vallásosságát legjobban jellemezte az egyik canonica visitátió alkalmával főesperesünk, hogy Rákóczy István az „éneklő egyház- felügyelők közé tartozik“. A politika zűrzavaros küzdelmi porondjáról nagy örömmel tért vissza mindig az egyházi élet csendes munkaterére, hogy felüdüljön. Szerető hitvese, nagypalugyai és turóczvidéki Platthy Vilma és gyermekei Ilona, Klára és András mély gyászában együttérez és osztozik a nógrádi egyházmegye minden tagja. Emlékezete legyen áldott! végzett vele. Odamegy hozzá. Nem szól, csak a kezét szorítja meg bensőségesen. A telepen ismét minden a régi lett. A benszülöttek szinte tüntetőleg mutatták bizalmukat a vezetőséggel szemben. A Rainold által okozott zavarok hamarosan elültek s feledésbe mentek. Rudnai s Sziklai elérkezettnek látták az időt, hogy megváljanak a teleptől s visszatérjenek hazájukba. Elhatározásuk nagy izgalmat keltett a közösségben. Az öreg hittérítő alig tudott belenyugodni. Mi lesz az ő népével? ö már öreg, vajmi keveset tud lendíteni az ügyön, ö már csak örülni tud egy hosszú élet munkaeredményének s várni a halált. Rudnai megnyugtatja. Oly biztos alapon fekszik az élet a telepen, hogy annak további vezetése nem nehéz. Itt van Lajos, itt van az orvos s a többiek. Mind kipróbált erők. Hűséges és megbízhatók. A kiképzett segéderőkkel megállják helyüket. Az atya megnyugodott. A jó Istenbe vetette minden bizodalmát, az majd megsegíti. Menjenek békességgel hazájukba. Az elmenés előtti napon a telep nagyon szomorú képet mutatott. Szótlanul jártak keltek bánatos arccal, kisírt szemekkel. Nehéz volt a megválás. A benszülöttek hangos jajkiáltással rimánkodtak, hogy Fébé konferenciák. A „Fébé“ Ev. Diakonissza Nőegylet augusztus folyamán négy konferenciát rendezett klotildligeti Bethelben aug. 18-tói 20-ig leányok számára. Az előadások témái a következők: Mitől félsz ? Miben bizol? Miből van szőve a világ hálója? Miből van szőve az Ur Jézus hálója? Beszélgetések a leányélet problémáiról: Olvasmányaim és barátnőim. Otthonom, hivatásom, egyházam. Hova hív az Ur Jézus? Hogyan hív az Ur Jézus? — A programmot szeretetvendégség, dó- lutáui kirándulások, játék egészítették ki. — Aug. 21—23-ig volt a fiukonferencia. Tárgyai a következők: Az ifjú Dániel. Nem vagyok a magamé! Az ifjú Timótheus. Jézusé vagyok! Miért oly fontos az ifjúkor ? Hogyan használom ki legjobban ifjú éveimet? Délutánokon kirándulás, játék, beszélgetések az ifjú élet kérdéseiről: Az ifjú József. Kisértéseim. Harc a nagyravágyás ellen. Harc a tisztaságért. Az ifjú Dávid. Lelki tapasztalatok szerzése. Harc a hitetlenséggel. Összeköttetés az Ur Jézussal. Előadók voltak: Trauschenfels Elza főnöknő, dr. Farkas Mária, Vargha Gyuláné, Benedek Anna,Gáncs Aladár, Farkas Zoltán, Jakus Imre, Kádár Gyula. A leánykonferencián 236 résztvevő volt. A fiukonferencián 35. Ez volt a Fébé első fiukonferenciája. Augusztus 25—29 napjain folyt le a Fébé V. lelkész és theológus maradjanak közöttük, hisz annyira szeretik őket. Rudnainak s Sziklainak majd a szíve szakadt meg. Mily mély volt ezeknek az egyszerű embereknek a ragaszkodásuk. E nap délutánján istentisztelet körében vett búcsút a közösség a jó testvérektől. Rudnai s Sziklai az oltár előtt ültek s úgy beszélt hozzájuk az atya. Mintha saját halotti beszédét mondaná. Majd elfogja a sírás, nem tudja folytatni beszédét. Keblére öleli a kőt testvért s omló könnyeik mondják el egymásnak szívük nagy bánatát. Hangos zokogásban sír az Isten háza. Köny- nyes szemek s némán imádkozó ajkak mindenütt. A közösség még egyszer úrvacsorát vesz a testvérekkel s megnyugosz- nak a megváltozhatatlanban. A templom előtt Edit egy csupa fehér virágból font csokrot ad át Rudnainak s homlokon csókolja, azután mintha erővel akarná magát elszakítani a testvérektől, elfut s a tömeg közé vegyül. Antónia is vált még Rudnaival egy szót: Rolson úr — mondja halkan s könnyei csak úgy csurognak szeméből — én virágot nem adhatok, meg nem csókolhatom. Nem ismeri itt senki az én érzelmeimet, nekem csak sírnom szabad itt bent, a szívemben, hogy ne lássa senki, nekem csak annyit szabad mondanom: Áldja meg a jó Isten
