Harangszó, 1930

1930-10-05 / 40. szám

306 HARANÖS2Ö. 1930. október 5 szíved jóságának, ragyogó szónoki tehetségednek és makulátlan emberi és papi jellemednek a jó híre. És nem csalódtunk benned. Meghódí­tottad a szíveinket, nemcsak a gyü­lekezet tagjaiét, de minden emberét, aki hallott, aki ismert, tudott rólad, akiknek, százaknak, ezreknek köny- nyeit felszárítottad, lelkűket meg­nyugtattad, rámutatván a golgotái keresztfára s járván a jók, az iga­zak, az Istenfélők Istenhez vezető ösvényét. Áldott, oh ezerszer áldott a te tiszta, nemes emléked a gyü­lekezetben, melynek fájó könnyei hullanak koporsódra, mely szívébe zárt téged, jó és hű pásztorunk, mely megőrzi nevedet s áldani fogja azt, míg a gyülekezet csak állani fog. A mindenható Isten áld­jon meg haló poraidban is, áldja, tartsa és vigasztalja meg szerettei­det és a téged örökké sirató szent gyülekezetét az ő megmérhetetlen kegyelmével. Ámen. Rákóczy István f A nógrádi evang. esperességnek nagy gyásza van. A Mindenható magához szólította f. évi augusztus hó 19-én az egyházmegye másod­felügyelőjét, az 1863. évi június hó 17-én született rákóczi Rákóczy Istvánt, Nógrádvármegye nyug. főispánját. Élete állandó, lázas küzdelem volt. Alkotó, szervező vágya élete utolsó órájáig meg nem lankadt. Ezelőtt 42 esztendővel kapcsolódott Az Isten népei. Irta: dr. Schlitt Gyula. 23 S ön megy — fordul Rudnaihoz — de azonnal, ön egyszer s mindenkorra ki van közösítve. Rainold szólni akar, de Rudnai pillan­tása mellébe fojtja a szót. Körülnéz, de mindenünnen csak megvetés néz feléje a szemekből. Arcába fut a szégyen s forgó szeméből mintha lángok csapnának elő. Tehetetlen dühében összeszorltja fogait, csak úgy csikorognak belő, megfordul szót­lanul s megy kifelé a telepről. Rudnai hangja egyszerre a szeretet nyelvén beszél a tömeghez : Ti az Istent is megbántottátok. Kérjétek, hogy ő is megbocsásson! A tömeg szó nőikül megindul a temp­lom felé. Velük megy mindenki. A békes­ség lelke játszik a szivekben. Mindenki örül. Rudnait majd széjjelszedik. Mindenki valami keveset akar neki mondani. Edit a nyakába borúi s nem tud neki elég hálát mondani, hogy helyreállította a bé­kességet. Mindenki örül, hogy a veszélyessé válható ügyet oly nagyszerűen elintézte. Hanauerné is keresi az alkalmat, hogy üdvözölje Rudnait. Megvárja míg mindenki bele az egyházi életbe. A bánki egyháznak 27 esztendeig volt min­taszerű felügyelője. A dunáninneni egyházkerületnek munkás tagja, az egyetemes zsinati bizottságok egyik legbuzgóbb törvénytervezője. Az egyházmegye közönsége mint hajthatatlan, meg nem alkuvó, de segíteni bármely pillanatban kész­séges, meleg szivü, puritán életű, ragyogó jellemű vezérét tisztelte és becsülte benne. Egyháza szol­gálatában soha meg nem fáradt. Bizonyítja ezt az a roppant nagy energiát, önzetlen áldozatot kívánó nagy munka, melyet az utóbbi három esztendőben a nógrádi espe­rességnek az 0. F. B. által juttatott birtok fínancirozása, berendezése és rendbehozatalánál tanúsított. Ma ezért a munkájáért még nem jutott osztályrészéül az elismerés, de egy­kor áldani fogják emlékét az espe- resség egyházai, özvegyei és árvái! Mélyen vallásos egyházfelügyelő volt. Vallásosságát legjobban jel­lemezte az egyik canonica visitátió alkalmával főesperesünk, hogy Rákóczy István az „éneklő egyház- felügyelők közé tartozik“. A politika zűrzavaros küzdelmi porondjáról nagy örömmel tért vissza mindig az egyházi élet csen­des munkaterére, hogy felüdüljön. Szerető hitvese, nagypalugyai és turóczvidéki Platthy Vilma és gyermekei Ilona, Klára és András mély gyászában együttérez és osz­tozik a nógrádi egyházmegye min­den tagja. Emlékezete legyen áldott! végzett vele. Odamegy hozzá. Nem szól, csak a kezét szorítja meg bensőségesen. A telepen ismét minden a régi lett. A benszülöttek szinte tüntetőleg mutatták bi­zalmukat a vezetőséggel szemben. A Rai­nold által okozott zavarok hamarosan elül­tek s feledésbe mentek. Rudnai s Sziklai elérkezettnek látták az időt, hogy megváljanak a teleptől s visszatérjenek hazájukba. Elhatározásuk nagy izgalmat keltett a közösségben. Az öreg hittérítő alig tudott belenyugodni. Mi lesz az ő népével? ö már öreg, vajmi ke­veset tud lendíteni az ügyön, ö már csak örülni tud egy hosszú élet munkaeredmé­nyének s várni a halált. Rudnai megnyug­tatja. Oly biztos alapon fekszik az élet a telepen, hogy annak további vezetése nem nehéz. Itt van Lajos, itt van az orvos s a többiek. Mind kipróbált erők. Hűséges és megbízhatók. A kiképzett segéderőkkel megállják helyüket. Az atya megnyugodott. A jó Istenbe vetette minden bizodalmát, az majd megsegíti. Menjenek békességgel hazájukba. Az elmenés előtti napon a telep nagyon szomorú képet mutatott. Szótlanul jártak keltek bánatos arccal, kisírt szemekkel. Nehéz volt a megválás. A benszülöttek hangos jajkiáltással rimánkodtak, hogy Fébé konferenciák. A „Fébé“ Ev. Diakonissza Nő­egylet augusztus folyamán négy konferenciát rendezett klotildligeti Bethelben aug. 18-tói 20-ig leányok számára. Az előadások témái a következők: Mitől félsz ? Miben bizol? Miből van szőve a világ hálója? Miből van szőve az Ur Jézus hálója? Beszélgetések a leány­élet problémáiról: Olvasmányaim és barátnőim. Otthonom, hivatásom, egyházam. Hova hív az Ur Jézus? Hogyan hív az Ur Jézus? — A programmot szeretetvendégség, dó- lutáui kirándulások, játék egészítet­ték ki. — Aug. 21—23-ig volt a fiukonferencia. Tárgyai a követke­zők: Az ifjú Dániel. Nem vagyok a magamé! Az ifjú Timótheus. Jé­zusé vagyok! Miért oly fontos az ifjúkor ? Hogyan használom ki leg­jobban ifjú éveimet? Délutánokon kirándulás, játék, beszélgetések az ifjú élet kérdéseiről: Az ifjú József. Kisértéseim. Harc a nagyravágyás ellen. Harc a tisztaságért. Az ifjú Dávid. Lelki tapasztalatok szerzése. Harc a hitetlenséggel. Összeköttetés az Ur Jézussal. Előadók voltak: Trauschenfels Elza főnöknő, dr. Farkas Mária, Vargha Gyuláné, Benedek Anna,Gáncs Aladár, Farkas Zoltán, Jakus Imre, Kádár Gyula. A leánykonferencián 236 résztvevő volt. A fiukonferencián 35. Ez volt a Fébé első fiukonferenciája. Augusztus 25—29 napjain folyt le a Fébé V. lelkész és theológus maradjanak közöttük, hisz annyira szeretik őket. Rudnainak s Sziklainak majd a szíve szakadt meg. Mily mély volt ezeknek az egyszerű embereknek a ragaszkodásuk. E nap délutánján istentisztelet körében vett búcsút a közösség a jó testvérektől. Rudnai s Sziklai az oltár előtt ültek s úgy beszélt hozzájuk az atya. Mintha saját ha­lotti beszédét mondaná. Majd elfogja a sírás, nem tudja folytatni beszédét. Keblére öleli a kőt testvért s omló könnyeik mond­ják el egymásnak szívük nagy bánatát. Hangos zokogásban sír az Isten háza. Köny- nyes szemek s némán imádkozó ajkak mindenütt. A közösség még egyszer úrva­csorát vesz a testvérekkel s megnyugosz- nak a megváltozhatatlanban. A templom előtt Edit egy csupa fehér virágból font csokrot ad át Rudnainak s homlokon csókolja, azután mintha erővel akarná magát elszakítani a testvérektől, elfut s a tömeg közé vegyül. Antónia is vált még Rudnaival egy szót: Rolson úr — mondja halkan s könnyei csak úgy csurognak szeméből — én virágot nem adhatok, meg nem csókolhatom. Nem ismeri itt senki az én érzelmeimet, nekem csak sírnom szabad itt bent, a szívemben, hogy ne lássa senki, nekem csak annyit szabad mondanom: Áldja meg a jó Isten

Next

/
Thumbnails
Contents