Harangszó, 1930
1930-09-28 / 39. szám
300 HARANGSZÖ 1930 szeptember 28 tol: Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől ? Nyomorúság, szorongattatás, üldözés, éhség, me zitelenség, veszedelem vagy fegyver? Nem, senkisem, sohasem szakíthat el Krisztus szerelmétől! Aki földi életének erejét lelkében bírja s aki lelke erejét Isten leikéből nyeri, az beolvad Krisztus örökkévaló, nagy életközösségébe. Tőle nem szakíthat el földi hatalmasság, fejedelemség, jelen való, elkövetkezendő, magasság, avagy mélység. Jézustól még a halál sem szakaszt- hat el! Senki, sohasem ! Ez az élet himnusz acéltükörré válik s belőle felénk tekint Czipott Géza szelíd pásztori arca. Benne eggyé lett az igehirdető és lelkipásztor két irányban kibontakozó, de közös eredésü és közös célú hivatása. Emberlelkeket akart megmenteni, emberéleteket akart teremteni. A testi és lelki élet nagy harcába Isten szolgájaként bátran belépett s hivő lélekkel profétálta az ember istenfiuságát. Bűntudatot és bünbánatot ébresztett vergődő szívek mélyén, de ezzel nem a kétségbeesés meredélyére, hanem a golgotái kereszt tövéhez vezette embertársait. Prédikáló munkájának bölcsesége ez a néhány szó az élet himnuszából: akiben nincs Krisztus lelke, az nem az övé, de a halandó test is megelevenedik a Lélek által! Pásztori, samarítánusi és írói munkájában is a kegyelemben uj- jászült emberarc vonalait gyűjtögeti, néki ez indítás és erő, cél- meglátás és boldog célhoz érkezés. Ezért kopogtat házak ajtaján és megáll betegágyaknál, szenvedők csendes kérészi hordozása mellett. Ezért szolgálja hangya munkával és érzékeny misszionárius szívvel gyámintézetünket. Ezért áldozza Isten adta sokféle képességét, írótolla erejét és szinességét, szervező mozgékonyságát, éjszakai álmát és nyugalmát az egyházi sajtónak, lelke féltet gyermekének: a Harangszónak. Az élet himnusz arcéltükréből felénk néz Czipott Géza bánatos mosolygásu emberi arca is. Egyéniségét lélek formálta. Jelleme az örök Ige humuszán nevelődött és tisztult evangéliomi jellemmé. Prédikációvá vált élete is, közvetlen, állandó bizonyságtevéssé arról a Krisztusról, kitől senki és semmi el nem szakíthat minket. Hűsége szolgálattá nemesítette hivatás-betöltését és szakadatlan életáldozattá tette mindennapi munkáját. Boldogan tékozolta erejét s ezt természetesnek találta. Érdek, erő- végesség, kényelem és családias gyengéd érzés nem jelentett számára akadályt. A Krisztust szolgáló Pál apostol szavából hull rá egy fénysugár: „éretted öldököl- tetünk minden napon!“ Bátorsága és győzelme is felülről adatott: „diadalmaskodunk Az által, a ki minket szeretett!“ A kiegyensúlyozott lelkek közé tartozott. Hitének bizonyossága minden életváltozás között erőssé tette. Láttam koporsóra borulva és nehéz keresztek alatt görnyedten; láttam ostorozott lélekkel, megalázóban, csalódottan; láttam a tépe- lődések hegyormán, ködbe nézőn, éjszakák után eped ve híva a hajnalt ; láttam betegágyon elcsigázottan, erőfogyottan. De sohase hallottam egyetlen panasz szavát, zúgolódását vagy kishitűségét. Belső világa egyensúlyozott maradt minden változások között, mert volt hite és életközössége Jézusban. Mindenekfelett diadalmaskodott azzal, ki minket szeretett 1 Az élet himnuszának acéltükre nemcsak az elköltözött papi és emberi arcát mutatja meg, hanem belőle felénk ragyog az örökkévalóság arca is. Van valami, amitől senki sem szakíthat el minket: Jézus. Van életkapcsolat, melyet nem téphet szét az élet kegyetlensége s a halál csontkeze: a Jézussal való életkapcsolat. Van egy élethatalom, mely erősebb a bűn tengerénél és a halál vizénél: Krisztus megváltó vére. Senkise szakíthatja el őt sem a Krisz'us szerelmétől! Kínzó gyötrelem az utolsó bú- csuzás. Hitves, gyermek, apa, testvér, rokon, jóbarát, nem láthatjátok többé szelíd arcát, nem hallhatjátok szavát, nem tekinthettek mosolygó, kék szemébe és nem érezhetitek szeretetének áldó melegét. A szeretet földi kötelékei elszakadnak s méltán hull köny- nyetek az elköltözött koporsójára. De bizonyos vigasztalásul rnegzen- dűl az élet himnuszának vezető gondolata: senkise szakíthatja el őt Krisztus szerelmétől! Hulljon hát meggyötört lelketekre a feltámadás hite s a boldog viszontlátás reménysége. Kérjük a jó Istent: legyen az elköltözött hite szerint és legyen, a^jpttttdrtittjfts^zerint! i 2 papa =1 De az élethimnusznak az örökkévalóságban diadalmaskodó melódiáján kívül zengjen és munkálkodjék itt a földön is az elköltözött munkás életének megmaradó értéke. Nem pusztulhat semmiségbe a Krisztust szolgáló lelkipásztor egész életet betöltő erőáldozása. A világűrbe kiáltott hang sem vész el, valahol megvan, hullámzik és tovább rezeg. Az oltárgyertya fényét sem temetheti halotti leplébe a ráborított sötétség, valahol meg kell lennie annak a fénysugárnak s bele kell simulnia a nagy világosságba. Hogyan pusztulhatna el a hű igehirdető és lelkipásztor életmunkája? Lelke bizonyságtétele tovább hullámzik temlomfalak között, ha ajka örök némaságra csukódott is s talán késő unokák lelkében virágzik ki a nagyszülők szívébe hullatott ige. Tiszta jelleme, jósága, önzetlensége és hűsége eleven útjelző marad, habár horpadt sírja felett az enyészet bontogatja a márványkövet. Munkálkodjék közöttünk az elköltözött nemes életpéldája. Neveljen önzetlen munkásokat egyháznak, hazának. Sokasítsa azok táborát, kiket semmisem, senkisem szakíthat el a Krisztus szerelmétől. Ezek a jövendő prófétái, boldog Ígéret népe, kiknek élettanulsága néhány rövid mondat: nem tragikus embersors oltárgyertyaként mások világítására elégni, hanem hivatás, méltóság és dicsőség; nem mostohakezü, kényszerű sors prédikációvá és templomi énekké válni Isten nagy élettemplomában, hanem elhivatás és önmagunk boldog odaadása; boldogság addig zengeni az élet himnuszát önmagunkat áldozva, szívünket ajándékozgatva, mígnem csendesen belesimulunk az örök némaságba. Ámen. * * * A beszéd elvégeztével halk énekszó zendül a kóruson. A vakok énekkara búcsúzik Czipott Gézától. Ének után Kapi püspök imádkozik és áldást mond. Újra felzendül a gyülekezet búcsúzó éneke. Azután lassan megmozdul a nagy embertömeg. Mintha fekete tenger hullámzanék a padsorokon át és a padsorok között. Lassú, csendes kivonulás ez, mely alatt alig esik néhány szó. Felemelkedik a ko
