Harangszó, 1930

1930-09-21 / 38. szám

1930. szeptember 21.

RARANQSZO,

293

neked adnod kell. Te kapsz legtöbbel. A gyermek megtanít alázatosságra, a mennybejutás feltételére. A gyermek megtanít, hogy hogyan nyisd ki a szívedet az Isten országa számára. Ne gondold, hogy ez csak a gyermekeké és a véneké, rád nem tartozik I S végül, megtanít a legszebb életre, a legszebb imádságra : Isten dicsőítésére. Ez nem frázis. Kíséreld meg I Csak le ne töröld a gyermek-ártatlanság hamvát I

Szept. 24. A gyermek: a jövő. 128. Zsolt. 5—6. Lukács 18, 16. A gyermekeken keresztül a jövőt munkálja mindenki. Aki önző és szűklátókörű, az nem akar áldozni a gyermekre, vagy fél, hogy sanyarognia kell a gyermeknek is, nem bízik Isten gondviselésében. Pedig — tudod-e — benne és vele szolgálod legjobban családod, nemzeted jövőjét 7 Hiszen a messze jövendő is a gyermeké, az Isten országa is, hogyne lenne a következő emberöltő az övé. Szolgáld a jövendőt I

Szept. 25. A gyermek: ember. I. Mózes

8, 21/b—22. Efezus 4, 14-15. Máté 18, 5. Sok szép tulajdonsága mellett azonban a gyermek is csak ember. Magával hordozza az eredendő bűn következtében a gonosz gondolatokat. A nevelőnek sok fájdalmat is jelent. Épen ezért kell vele törődni, hogy az ami isteni benne, gyarapodjon érettségre s az ami sátáni, kivesszen belőle. Miben gyönyörködsz ? A gyermek huncutságában és ki-kiütköző emberségében, vagy ártatlan hozzádragaszkodásában és isteni képességeiben ?

Szept. 26. A gyermek és mi. János 6,

9, Máté 18, 5—6. Mi legtöbbször semmire, vagy kevésre becsüljük a gyermeket, mint a tanítványok s a mi elgondolásunkat akarjuk reá erőszakolni. A gyermekhez le kell szállani, vele kell játszani, hogy megértsük, mit akar és hogy megértsen minket is, hogy jót akarunk vele. „Jaj annak, aki által a bolránkozások esnek!“ Nem vollál-e már a gyermeknek botránkozás ?

Szept. 27. A gyermek és Jézus. Márk

10, 13—16. János 6, 9—11. Senki nem volt olyan jó nevelő, mint Jézus Krisztus, ő nem sajnálta semmi idejét sem rájuk. Neki — úgyszólván — üdülés volt velük lenni. De szent munka is volt, mert felhasználta a képességeiket, megbecsülte őket. Kíséreld meg, a gyermeket mindig lehet valami jóra használni 1

Szept. 28. A gyermek és az Atya. Márk 10, 14/b. Róma 8, 12—17. Minden gyermek hivatalos már gyermekségétől fogva az Isten országába. Isten maga jelöli ki számukra a helyet. Minekünk mindnyájunknak megcselekedte ezt. Örökségül adja a mennyet. Ennek egy feltétele van, hogy a bizalomban és az engedelmességben örökké gyermekek maradjunk és ebben őrizzük meg a gyermekeket is. Vezéreljen tehát Istennek a Lelke 1 Hagyjuk reá magunkat! (37. Zsolt. 5.) Ittlén Mlhálj-.

Missziói kiállítás a drezdai egészségügyi kiállításon. 1911-ben volt Drezdában egy hatalmas egészségügyi kiállítás, amelyet ebben az esztendőben megismételtek. A kikiállításon a világ minden részéről, még Szovjet-Oroszországból is voltak kiállítási pavilonok. Az evangélikus missziók orvosi munkájáról js beszámolt a kiállítás egyik része.

Szüretünk.

Vidám ma is, de nem az a régi. . . Jókedvünkbe a múltak emléki Lépten-nyomon be-betolakodnak ;

Tegnap és ma épen úgy, mint holnap.

Nem így ősapáink, mikor szüreteltek, Határa sem volt vidám kedvüknek.

Pajzán kedvteléssel úgy vitte a lelket Gondtól menten . . . hol rózsák teremnek Édes öröm kies mezejére ;

S magyar néplélek valódi képe Tárult az ittjáró idegenre.

Ne is üljön el a gond, a bánat,

Míg béklyóba tudjuk szép hazánkat.

Amíg messze földön szép gerezdek Magyartipró nemzetnek teremnek.

Amíg tüzes borunk csepp atomja.

Magyar szívünket is meg-megfogja.

Hogy ott benne sóhajtássá váljon Hogy belőle köny szemünkre szálljon,

S könnyeinket borunkba pergetve Nézünk szüretelő gyermekinkre . ..

Lesz-e nektek vájjon szép hazátok ?

Kiért harcba szállt egykor apátok ?

Lesz-e kedv, mely magasra emelve A poharat fenékig ürítse:

„Hogy e haza szép, dicső lett újra I“

S hős bajtársak lelke a magasba,

A mienkkel összeölelkezik . . .

Mert új ezred hajnala születik,

S kürtje harsog ó’ a gyáva fülbe :

„Mienk a hon ismét rendőrökre I“

Isten, küld áldásod nemzetünkre.

Kiss Lajos.

KORKÉPEK.

Karcolatok a hétről.

Többször bukkantak már fel hírek szellemesen szerkesztett készülékekről, melyek állítólag közönséges nyomtatott szöveg olvasását is lehetővé teszik a vakok számára. Mint Berlinből írják, most egy orosz tudós szerkesztett ilyen készüléket, mely jól bevált. A találmány lényege a távolbalátó készülékekből ismert fényelektromos cella, mely fénysugár segélyével rövid függélyes vonalakban betüről-betüre, sor- ról-sorra letapogatja a szöveget. A különböző betüalakokról különbözőképpen verődik vissza a fénysugár s a változó fényt az érzékeny szerkezet áramingadozásokká alakítja, melyek felerősítve, a hangszóróban hangokat keltenek. Minden betűnek hosszabb- rövidebb hangok bizonyos kombinációja felel meg, amit a vak gyorsan megtanul s így puszta hallás utján folyékonyan tudja „olvasni“ a nyomtatott könyvet vagy újságot. Ha a találmány tényleg beváltja azt, amit igér, nagy áldást jelent a látószer- vüktől megfosztott szerencsétlenek számára, mert lehetővé teszi, hogy a nehézkes Braille-írás helyett bármilyen közönséges szöveget is olvashassanak.

A péterii 100 éves templom jubileuma.

Úgy külsőségeiben, mint lelkiekben meghatóan szép ünnepsége volt a péterii ev. egyházközségnek f. évi augusztus 31-én, amikor 100 éves s most újonnan renovált temploménak felavalási ünnepélyét tartotta a következő sorrendel:

1. Gyülekezeti ének: „Dicsőség a magasban .. .“

2. Oltéri szolgálat s a templom felavatása. Honéczy Pál egyházmegyei főjegyző s Csaba Gyula helyi lelkész segédletével végezte Doleschnll Lajos főesperes a 100. zsoltár felolvasása után Zsidók 13, 8. alapján tartott s a lelkeket mélyen megható, a templomot részeiben és egészében megáldó beszédével. Különösen lekötötte a templomot megtöltő hívek figyelmét 8 maradandó emlékeket hagyott lelkűkben, amikor az oltárnak, a keresztelő medencének, a szószéknek, az orgonának, a toronynak s magának a templomnak rendeltetéseit fejtegette.

3. Leánykar éneke. Bartal Béla kántor vezetésével 32 tagú gyülekezeti leánykar éneke emelte a hívek ünnepi hangulatát az ég felé.

4. Gyülekeze'i ének: „Óh jer Sión, zengj éneket . . .“

5. Magócs Károly püspöki másodlelkész szószéki beszéde a 84. zsoltár 2—4. és 11. verse alapján. Mélyenszántó s a száz éves múltra visszatekintő beszédjének alapgondolata volt: A templom elkülönülése a világi élettől s hogv mi teszi szentté és drágává a templomot.

6. Leányegylet karéneke, mely ismét a már szokott precizitással adta elő a Bartal Béla által betanított s vezetett alkalmi ünnepi éneket.

7. Oltári szolgálat. Felemelő imával végezte Csaba Gyula helyi lelkész. Befejezvén liturgikus ároni áldással.

8. Himnusz. Énekelte az egész ünneplő gyülekezet.

9. Gyülekezeti ének: „Maradj meg kegyelmeddel ...“

Az istentisztelet végeztével a templomban a gyülekezet jelenlétében díszközgyűlés volt Földváry Elemér helyi felügyelő és Csaba Gyula helyi lelkész elnöklésével, melyen a gyülekezet egyhangú lelkesedéssel mondotta ki, hogy a mai nap emlékére ezentúl az eddigi szokástól eltérően minden vasárnap d. e. 10 órakor magyar s d. é. 3 órakor teljes tót főistentiszteleteket fognak tartani, az eddigi vasárnaponként változó magyar s tót istentiszteleti renddel szemben. E határozatával a péterii gyülekezet vallásosságáról s magyarságáról egyaránt bizonyítékot tett.

A díszközgyűlés keretében Csaba Gyula helyi lelkész a 100 éves templom s ezzel kapcsolatban a péterii gyülekezet történetét ismertette. Megható volt a nagyméretű, tiszta emberi stilű gyönyörű templomban, melyet a Műemlékek Országos Bizottsága felvett a műemlékek lajstromába is — hallani, hogy a péterii gyülekezetét az akkori földesúr, felsőpetőfalvi Bohus Dániel által a Zólyommegyei lllésfalváról odahozatott hét ev. család alapította 1742- ben, oly evangéliumi lelkesedéssel, hogy egy év múlva már papjuk is volt. Szinte megszégyenítő volt hallani, a mai kort ismerve, hogy a péterii dicső ősök, hét család tudott magának lelkészt tartani s azóta