Harangszó, 1930

1930-01-26 / 4. szám

26

HARANQSZÓ.

1930. január 26

Miért ragaszkodik

az evang. keresztyén ember minden üldöztetés, gúnyolódás, lekicsinylés dacára az 6 vallásához, testestül telkestül s kitart

mellette mindhalálig ?

Meri a szó legnemesebb értelmében a Krisztus vallása, a szeretet vallása. Az ev. keresztyén egyház tanításának summája: a szeretet. Az Istenszeretet: és aki a szeleteiben marad, az Istenben marad és az Isten is őbenne. (János ev. 4, 16.) Az iskola s templom falai között a magán, családi s a társadalmi életben, nemzetközi érintkezésben a világmegváltó szereietet tanítjuk s hirdetjük, mely hitből fakad, szeretetre, igazságra, tökéletességre tanít, boldogít a földön, üdvösséget szerez a mennyben.

Kicsoda szakaszt el minket Krisztus szerelmétől? nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-e ? — Megvagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Isten szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róm. I. 8, 35—39.)

„Éti evangélikus vagyok, S hogy az igazat tudjátok,

Vallásomért élek, halok. Ott az írás: olvassátok I“

Ez Jézus igaz vallassa, Amit ez a szent könyv hirdet,

Melynek nincs a földön mása: Azt vallom én — semmi többet.

Maga mondja: „Azt higyjétek, Ami ezen kívül vagyon,

Amit én hirdetek néktek; Azt hitemen kívül hagyom."

kis segítségért! Úgy szeretné érezni ma sok, a küzdéstől kimerült, elcsüggedt, kétségbeesett ember, hogy „emberek“ közt él, hogy van, aki együtt érez vele, hogy van, aki segíteni igyekszik ő rajta! Oly sok és magasztos hivatása volna ma a keresztyén egyházaknak a gazdasági bajok, az ú. n. „szociális“ nyomorúság enyhítésén! És mit lát a szeretetet kereső ember ? Azt látja, hogy a Krisztus tanítványai közt alig van néhány, amelyikben igaz szeretet volna, azt látja, hogy a felekezeti gyűlölet kénköves lángjai gyulladoznak ki erre is, arra is. E mellett a keresztyén államok keresztyén társadalmai osztályokra tagozódnak. Sok ellentét, sok gyűlölet, sok gonoszság és kevés, rendkívül kevés szeretet! Ez hát a „keresztyén“ társadalom? Reá ismerne Krisztus urunk az Ő tanítványaira, akiknek a különös ismertető jele a „szeretet“ volna! ?

Minden jogi állam büntető törvénykönyve bűnnek, büntetendő cselekménynek minősíti az ú. n. „címbitorlást“, az „álnévhasználatot“. Hát nem „címbitorlás“ az, ha valaki a Krisztus tanítványának vallja magát s tele van gyűlölettel, gőggel, bosszúállással, erőszakkal? De igen, az? Akiben nincs szeretet, az nem a Krisztus tanítványa !. Lehet akárki, lehet akármi, beszélhet akármit, ha nincs benne igazi, krisztusi szeretet, akkor hazugság a szava, hazugság az élete, mert meghazudtolja az ő keresztyén voltát!

Rz elnémult falu.

Irta : Csőváry Dezső. 1

Nehéz felhők dübörögnek az ég peremén. Távoli dörgés moraja kúszik a sötét éjszakában. A csillagok bágyadtan pislognak, mint álmos gyermek szemei. A fias- tyúk mintha közelebb vonná kicsinyeit. Egy csillag riadt rohanással vágtat a semmiségbe, mintha menekülne az elkövetkezendő végítélet elől. A hold félénken elbújik a felhőfoszlányok alá, mint csirke anyja szárnyai alá, ha érzi a vijjogó vércse közeledtét. A mocsári békák riadtan szüntetik be vartyogó dalestjüket. A fülemile andalító dala megszűnik és dobogó szívvel bújik párja mellé a jövendő kicsi életeket melegíteni, védeni. A májusi napsugártól virágba borult fák révedezve merednek a hunyó csillagok felé, mintha onnét várnék a segítséget. A kis fehér virágkelyhek bánatosan néznek a messzeségben felvillanó sötét felhőkre, mint boldogtalan menyasszony, fehér fátyoléra. A fehérre meszelt templom arany csillaga oly mereven mutat az ég felé, mint az útkereszteződésnél magányosan meglapuló Útmutató. A hatalmas templom mellett erősen hozzálapulva húzódik meg a krimzon rózsával felfuttatott kicsi

Vigyázzunk hát a „különös ismertető jel“-ünkre 1 El ne felejtsük sok kötelességünk közt a főkötelességet, az élet sok feladata közt a legfőbb életparancsot: a szeretet kötelességét, parancsát. Ne legyen nyugalmunk egy éjszaka sem, ha aznap nem tettünk jót Krisztus urunkat utánozva egy sereg, szeretetre, segítségre váró emberrel! Annyi, de annyi az alkalom a szeretetre, hogy keresni sem kell, magától jön elénk az alkalom, fülünkbe kiáltva: „itt vagyok bizonyítsd be, hogy tanítványa vagy az

parókia. A kicsiny piros rózsák befutották mind a két épületet, mint rezgő koszorú a menyasszony fejét. Oly erősen tartják átkarolva két épületet, mint sebzett szívű asszony a keresztfát. Egy nagy jegenyefa hajlik a parókia tetejére, ágai odasimulnak a rácsos ablakokhoz, mintha simogatnák az öreg falakat. A templom körül puhán húzódnak meg a nádfedeles kicsiny házak. Kicsiny ablakaik mélyen lefüggönyözve, mintha vad bűnöket takarnának.

Az egész természet riadtan, halotti csendben várta a kitörni készülő vihart. A házak mélyén meghúzódó emberpárok mit sem sejtve aludtak. A sötét felhők pedig lassan gomolyogtak előre, magukkal hozva a végítélet harsonáját. Rémes morgás volt hallható a felhők belsejében. A csillagok is mind elbújtak félelmükben és most már síri sötétség borult a természetre.

A falu felé vivő utón egy magányos ember sietett Bársonyos felé. Csak a fel-felvillanó ut mutatta neki az utat. Az állomásról jöhetett, mert csomagot vitt a kezében.

— Csak még a vihar előtt haza érjek — dörmögte magéban.

Ebben a pillanatban rettenetes dördülés rázta meg a mindenség kárpitját, úgy, hogy a magányns vándor hirtelen földre vetette magát és önkénytelenül imádkozni kezdett.

éhezőknek kenyeret adó, a szenvedőket vigasztaló, a betegeket meggyógyító, a minden emberrel jót tevő Krisztusnak, akkor mi hiszünk Benne!“ Hány családapa keres ma munkát, kenyeret kis családja, gyermekei számára ?! Segíts neki munkát, állást, kenyeret szerezni! Hány ember áll sokszor tanácstalanul nagy bajai közben! Adj neki Isten nevében okos, jó tanácsot! Beteg öreg asszony szállana fel a vonatra, de nem bir. Nyúlj a hóna alá, Te erős vagy és segíts szegényen ! Körülötted hány gyermek

A felhő a falu fölé ért. Tomboló viha rázta a fákat, ajtókat és ablakokat. Vad dördülések hasítottak végig a falun. Éles villanások cikáztak össze-vissza, mintha keresnék a megfelelő helyet, ahová lecsapjanak.

A bűnös emberek felébredtek és remegve bújva nézték a szemkápráztatú villanásokat. Néhol lámpát gyújtottak.

A parókia ablakai is kivilágosodtak. A kis baba felébredt a folytonos dörgésre és sírva hívta az anyját.

— Anyuta, édes anyula félek ... I

A fiatal tisztelendő asszony felugrott, lámpát gyújtott és ágyába vette a kis szőke Katókát. Babusgatva suttogta.

— Ne félj. drága Katókám, anyuka itt van.

— Apuci hol van? — kérdezi Katóka.

— Apuci nincs itt, de nemsokára megjön : hoz Babának hajas babát.

Ebben a pillanatban rettenetes reccse- nés rázta meg az ablakokat. Az asszony remegve ölelte magához gyermekét és urára gondolt, akinek most kellett hazajönni. Összetette kezét és halkan imádkozott.

— Ugye minket szejet az Istenke és Apuci visszajön? — gagyogta a kis ártatlanság.

— Igen, igen szeret Babuci, csak ne