Harangszó, 1930

1930-07-27 / 30. szám

236 HARANQSZÖ 1930 július 27 I. Ott dobbant utolsót forró, dalos szíve; Hol Hargita felől gyors Küküllő vize csobogva suttog el ős székely regéket, Csillagsátra alatt sejtelmes éjeknek. Hattyűcsatadala, Mely a harc hevében felzengett szívéből .*.. Fogant lánglelkében: Megfagyott tűzigés prófétaajakán. Hörgő sóhajba fúlt hUlt szíve tört kobzán. A szabadság tüzes, Lángszívű dalosa . . . Fejét a drága hon rögére hajtotta S — „A trombita hangja, Acél, ágyúdörej“ — mellett, hogy álmodta röppent a lelke el. Segesvári síkon, (Ahogy beígérte): Ott folyt ki ifjúi szíve forró vére. Halott tetemén át száguldó paripák, Dsidás, vad kozákok . rohamoztak tovább. II. Véres csatasíkra az alkony ráfekszik. Csíki hegyek felől szellő kerekedik. Petőfi szíve. (Legenda.) Cirógatja lágyan a hősök orcáit, Siratja szabadság halott katonáit. Csillagrózsás égből angyalok leszállnak; Elhúllt hősök között sírva tábort járnak. Halott költő mellett könnyezve megállnak ... Arany ásóikkal neki friss sírt ásnak. Erdő bokros alján, Vadrózsa tövébe’.. . Temetik a költőt. A sírja fölébe szomorúfúzt ásnak, Takarja el lombja. Hová lett?... Hol nyugszik? Senki.. . sose .. . tudja. Szívét egyik rejti aranykötényébe. Szárnycsattogva viszi az Úrnak elébe. Istenatyám hoztam drága áldozatot. Halott költő szívét. .. Szabadságról dalolt. Az Űr mond: „Vidd vissza hű szolgám e szívet. Nem 1 Dehogy veszünk el ily nagy földi kincset. Szólt — b megillette azt szentséges kezével. S szállt az angyal vissza a költő szívével. Angyal kacsói közt a szív széthúllt porra. — Duna — Tisza táján szerte széjjel szórta. Szellő szárnyra vette. Lóg magába szívta. Harmatcsepp csókdosta. Napsugár fölitta. Négy folyó s hármas bérc Imádott rónája; Eltűnt, holt költőjét mindhiába várta. De szétomlott szíve hulló aranypora, Visszahúllt a honi megszentelt hantokra. Azóta, ha magyar dal kél itt az ajkon, Csalogány sír, csattog bűvös alkonyaton; Magyar kikeletkor erdő, mező zendúl S zsoltáros ima tör fel hívő keblekből; Sír új lantos kobzán magyar jaj, fájdalom. — S mint sikongó vihar zúg át tar pusztákon új csatariadó . . . S hoz szíveket lázba, Ős magyar tűzigét zengve, harsonázva: E föld, e nép minden dalzendűlésébe’, Szíve, lelke húrja megrezdűlésébe’ zeng, dalol a költő porló, szétszórt szíve. Ég, lobog, gyújt, éltet nagy, szent honszerelme ! Ihász Sándor. ságát fejezte ki, hogy a világi elem bevá­lasztásánál ne a vagyon, hanem az egyház iránti lelkesedés és hűség legyen a kizáró­lagos minősítés. A konferencia utolsó napján Payr Sán­dor : „ Az Ág. Hitv. története Magyarorszá­gon “ címen értekezett. Előadása az „Ös­vény“ c. lapban részletesen is napvilágot fog látni. Az Ág. H.-nak 25 éven át ural­kodó tekintélye volt. Utóbb a Melanchton által módosított „Variata“ hódított tért. A pietisták azonban az Invariátához ragasz­kodtak. A befejező előadásban ismét Pröhle professzor szólott a konferenciához: „Ko­runk szellemi áramlatai és a theologia" cí­men. Tévedés azt hinni, mondotta, mintha a theologiának a való élethez semmi köze sem volna, ellenkezőleg olyan tudomány ez, mely a való élettel eleven kapcsolatban van s a földi embernek legégetőbb kérdé­seire hoz feleletet A konferencia tagjai ezután záró isten- tiszteletre vonultak át az evang. temp­lomba, ahol Kiss István, a dunáninneni egyházkerület ősz püspöke Máté ev. 9, 35—38. alapigéről beszélt. Fehér, aratásra- érett búzatáblák közölt utaztam ide, — mondotta. — Ahogy a perzselő nap meg- érlelte aratásra a búzakalászokat, úgy ér­lelte meg az utolsó 15 óv aratásra a mai társadalmat. A gyülekezetek arcán üdvösség utáni epedő sóvárgás vehető észre. Nem kell félnünk a hitetlenség támadásától, mert velünk küzd az Úr I Meg kell említenünk, hogy a konferen­cia két fő napjának estéin báró D. Pod- maniczky Pál és Lie, dr. Karner Károly vetített képes előadásokkal gazdagították a konferencia műsorát, az első kűlmissziói vonatkozású képeket, emez művészi Krisz­tus-képeket jelenítvén meg vásznon. A befejező megbeszélések kapcsán az a határozott óhaj jutott kifejezésre, vajha a theologiai konferencia ezentúl minden évben megismétlődnék továbbá, vajha a a most elhangzott előadások nyomtatásban közkincsé lehetnének. Adja Isten, hogy a konferenciák, amint erre illetékes helyről Ígéretet nyertünk, — ezentúl évenként megismétlődjenek s keretein belül a tudományos előadások mellett, a hitébresztő, evangelizációs elő­adásoknak is tágabb tér jusson. Á Yasi közép ev. egyházmegye közgyűlése. A vasi közép ev. egyházmegye Zongor Béla esperes és szentmártoni Radó Lajos felsőházi tag elnöklete alatt f. é. július hó 15-én tartotta évi rendes közgyűlését Kőszegen. A közgyűlést ünnepi istenitisztelet vezette be, amely alkalommal a szent szolgálatot Rónai Gyula egy­házmegyei főjegyző végezte. A köz­gyűlésnek kiemelkedő pontját az esperesnek nyomtatásban is meg­jelent gazdag tartalmú évi jelentése képezte. Rendkívüli hatást váltott ki szentmártoni Radó Lajos felsőházi tag, az egyházmegye felügyelőjének eszmékben, irányelvekben gazdag elnöki megnyitója. Az elnöklő es­peres indítványára a minden tekin­tetben értékes beszédet egész ter­jedelmében a jegyzőkönyvben fel­venni elhatározták. Az általános tisztújítás kapcsán az összes régi tisztviselők újra megválasztattak. A leiratok és átiratok tudomásul­vétele után a belmissziói bizottság jelentése következett, majd az isko­labizottság jelentését hallgatta meg a közgyűlés. A számvevőszék jelen­tését dr. Bertha Benő járásbirósági elnök terjesztette elő. Az egyház- megyei közgyűlés általában csendes mederben folyt le. Nagyobb élénk­séget egy adófellebbezési ügy vál­tott csak ki, melynek elintézése azonban végül is általános közmeg- nyugvásra talált. Az egyházmegyei gyámintézet Czipott Géza szombathelyi lelkész és Ajkay Elemér uraiujfalui föld- birtokos világi elnök elnökségével tartotta meg közgyűlését. Az elnök jelentéséből megállapítást nyert, hogy a f. 1930. évben gyámintézeti célokra a vasi közép egyházmegye gyülekezeteiben összesen 1242 P 45 fillért gyűjtöttek. Ehhez járult az előtte való napon tartott vallásos estély offertóriuma, 144 P 36 fill., így a végösszeg 1347 P 71 fillér. Az egyházmegyei gyámintézet sza­bad rendelkezésére álló alapjából segélyben részesültek: Szentgott- hárd, Sárvár 100—100 P, kőszegi diakonisszaállomás, takacsii gyüle­kezet és a Szombathelyen szerve­zendő diakonisszaállomás 50—50 P. Július hó 14-én, d. e. az egyház- megyei tanítóegyesület tartotta köz­gyűlését Karner Károly kőszegi ig. tanító elnöklete alatt. Délután a különböző bizottságok üléseztek, majd este 6 órakor a torony és iskola felavatása következett, me­lyet mélyen szántó beszédben, ha­talmas ünneplő közönség jelenlété­ben Zongor Béla esperes adott át magasztos rendeltetésének. Az es­peres magyar nyelvű beszéde után dr. Tirtsch Gergely kőszegi lelkész

Next

/
Thumbnails
Contents