Harangszó, 1930
1930-07-27 / 30. szám
1930 július 27. HARANQSZÖ. 235 a temetőben Duszik Lajos miskolci lelkész végezték. A diósgyőri dalárda gyászdalokat énekelt. A Hegyaljai egyházmegyének hét éven át főosperese volt. Közgyűlési jelentései valóban iránytszabó megnyilatkozások voltak. Bár a régi iskola növendéke volt, mégsem lehetett olyan újabb, belmissziói megmozdulás, amely ne érdekelte volna, sőt részt ne kért volna benne. Az egyház- megyei lelkészi konferenciákon élénk megbeszélés tárgyai voltak egyházunk bél- missziói, szociális feladatai. Minden egyházi cél számíthatott támogatására. Az egyház- megyei gyülekezetek minden ünnepélyén szeretettel résztvenni. Beszédeire különös gonddal készült. Amelyek a lelkipásztori folyóiratokban megjelentek, azok igazolják, mennyire válogatta beszéde tárgyait, kifejezéseit. Az egyházkerületben is tevékenykedett. Még a nagy egyházkerületben 14 éven át volt jegyző, majd tb. főjegyző. Számos bizottság tagja úgy az egyházkerületben, mint az egyetemes egyházban. A gazdasági ügyekben bő tapasztalatai voltak, s készséggel értékesítette azokat egyháza javára. Negyvenéves lelkészi szolgálata elisme- réseképen a kormányzó a III. osztályú érdemkereszttel is kitüntette, amely alkalommal az egyházkerület, az egyházmegye, egyházközség, a vármegye és a politikai község meleg szeretettel, az állandóan szolgálatot teljesítő embert megillető elismeréssel, annak számos jelével vette körül. Életének munkálkodásának emlékét a szívekbe és kövekbe véste. Ha a szívekből elmosódik a hála, a tisztelet, a kegyelet érzelme, megmaradnak a kövek, amelyek hirdetni fogják egy hívő lélek, egy imád- ságos szív, fáradhatatlan kezek századokra kiható alkotásait I Bárcsak megmaradna az az alkotó szellem az egyházközségben, amely a múltban az egyházszeretet és a kölcsönös megbecsülés szép jeleit mutatta. ból szedi a táplálékot. A gyertya tűznyel- vecskéje ugyanaz, mint a tűzokádó lángja. A gyufa lángocskája ugyanaz, mint az utcák házsorait megemésztő lángteDger. A lángtenger a gyufából lett s a gyufa lángja tengerré lehet, mely városokat töröl a földszínéről. Egyformán bűntettek minden bűnt. A büntetés kiközösítés volt, az együttélésből. A szervezetből kikapcsolták a bűnöst s magára hagyták. A falun kívül épült házba helyezték a bűnöst. Nem börtön volt ez. A bűnös szabadon élt, de maga tartozott gondoskodni magáról. Terményeit nem hozhatta a raktárba. Ő értékesítette s magának kellett gondoskodnia szükségleteiről. Vagyonát megkapta. Leküzdhetetlen nehézségekkel állott szemben az illető. A karavánok csak nagyban vitték a terményeket s a részletbeni összeszedés- sel nem vesződtek. Megfulladt saját zsírjában. Hamarosan belátta, hogy a közösség életfeltétel számára. Az istentiszteleteket látogathatta s erkölcsi oktatásban részesült. A templomban külön helyen kellett a bűnösnek tartózkodnia. A gyülekezet Ítélkezett a felett, hogy méltó-e már arra, hogy a közösségbe felvegyék vagy ne. Volt egy-két visszaeső, ezek örökös felügyelet alatt voltak. Földjeiket megmunkálták, de jövedelmük a közösségé volt. Megszűnt a főkönyvi lapjuk. A rendes kiközösítés különben oly hatással volt a bűnösre, hogy ritkán fordult elő visszaesés. (Folyt, kör.) Nemes Károly Istennek embere volt, érezte is az Isten szeretetét életében, halálában, bizonyára érzi a Krisztus megváltót tainak seregében. Kegyelettel áldozunk az Anyaszentegy- ház hűséges szolgája emlékének 1 M. D. Kapi Béla püspök-az ágostai hitvallás aktualitásáról. A második szempontot az aktualitás megítélésében abban látom, hogy az ágostai hitvallás figyelmeztet az egysáz megmaradó mun- kaprogrammjára és hivatására. Lehetőnek tartom azt, hogy az ágostai hitvallásnak az egyházról szóló cikkelyei nem fejezik ki teljes határozottsággal a róm. kath. egyházzal szemben az evangélikus egyház álláspontját. Aminthogy talán az akkori viszonyok megnehezítették azt. És ami minden esetre nehézséget jelentett, az, hogy kü- lömböző fogalomnak a megjelölésére egy és ugyanazon szót kellett használniok. A szentek közössége az ágostai hitvallás egyéb felfogása szerint nem kath. értelmezésű közösséget jelent, amely az egyéni hit és hozzájárulás nélkül is kialakul; hanem ez a fogalom evangéliumi tartalommal telítődik. Hitbeli közösségét jelenti azoknak, kik a Szentlélek ajándékaként az evangéliumban Isten kegyelmét elnyerik. Az ágostai hitvallás egyházfogalma mögött ott áll az apostol lelki szemei előtt lebegett kép: a Krisztus élő teste, amelynek feje maga az élő Krisztus. Az egyházat a szentek gyülekezetének nevezi, mert benne az evangélium helyesen hirdettetik és a szentségek helyesen szolgáltatnak ki. És ehhez e positiv megállapításhoz hozzá vehetjük a másik negativ megállapítást, mely a szervezet, kormányzás tekintetében való uniformizálás kérdéseit másodrangúaknak Ítéli. Ha ezt a két szempontot összegezzük, akkor áll tulajdonképen előttünk az evang. egyházfogalom lényege az ágostai hitvallás felfogása szerint. Az evangélikus egyház történelmi programmja mindvégig ugyanaz. Jó dolog, hogy erre az ágostai hitvallás állandóan figyelmeztet. A Krisztus élő testének tagjává akarja tenni önmagát és a híveket. Nem akar tökéletesen megkonstruált emberi organizáció lenni, amely szervezetével behálózza a világot; nem igényel a maga számára világi hatalmat, vagyont, befolyást, politikai érvényesülést. Hanem élő isteni organizmus akar lenni. Krisztus élő teste akar lenni a földi látható egyház által is és minden emberi szervezkedést, emberi bölcseséget és akaratot oda akar állítani az egyház örökkévaló célja szolgálatába: hogy minél teljessebbé váljék a Krisztus élő teste és pedig az örökkévaló isteni ige által. Mert egyház csak ott van, ahol ige van. És az egyházat külsőleg megszervezni, erőssé és hatalmassá, szerte ágazóvá tenni: mindez semmitsem ér az örökkévaló isteni misszió szempontjából az örökkévaló ige nélkül. A hitvallásnak egyébb cikkei utalnak azonban arra, hogy igenis az ágostai hitvallás értékeli magát a külsőleg, látható módon megszervezett anyaszentegyházat. Hiszen a 14—15 cikkben elmondja, hogy az egyházi szertartásoknak mily jelentőséget tulajdonit. Kimondja, hogy az egyházban nem taníthat nyilvánosan és szentségeket nem szolgáltathat ki senki sem, hacsak szabályszerű megbízatást nem nyert. Az ágostai hitvallás az ige-szolgálat munkaprogrammját tűzi ki evangéliumi egyházunk elé. Történeti missziójává teszi, hogy legyen az ige által az egyéni hit, a lelki nagykorúság és eleven lelkiismeret egyháza. Mindennapi kötelességgé, hogy isteni küldetését szolgálja minden munkájával s azt semmi idegen célokért, vagy csalóka előnyökért áldozatul ne adja. Külső szervezkedése, egyházkormányzása, szociális munkálkodása ne váljanak öncéllá, hanem eszközökké és az egyház lelki tartalmából merítsenek erőt a maguk tulajdon- képeni szolgálatára, hivatásuknak a betöltésére. A soproni theologiai konferencia. Július 1—4. 3 Júl. 3-án, a konferencia 3-ik napjának délutánján dr. vitéz Péteri Aladár: „A világi elem szerepe az egyházban“ címen tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a protestáns egyházak önkormányzata roppant érték a közszabadságok terén. Amellett nyilatkozik, hogy a kettős t. i. egyházi és világi elnökséget tartsuk meg és pedig a teljes egyenlőség elve alapján. Pröhle professzor a hozzászólások kapcsán megjegyezte, hogy Ágostai Hitvallást nem egyházi, hanem világi férfiak, fejedelmek írták alá. Dr. Berzsenyi Jenő viszont azt a kíván-
