Harangszó, 1930
1930-06-29 / 26. szám
204 haranaszó 1930 június 29 bizakodik, múló javakra próbálja boldogságát felépíteni. .. Valódi örömöt és boldogságot csak örökbecsű és örökértékű kincsek birtokában élvezhetünk. Isten országa a legértékesebb gyöngy. Ha ez sajátunk, másra szükségünk nincsen. Az Ágostai Hitvallás becses számunkra azért, mert tulajdona a legértékesebb gyöngy. Júl. 5. A háló. Mt. 13, 47-50. Titus 2, 11—15. „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.“ A tengerbe vetett háló hasonlata is arra tanít benőnket, hogy Isten az Ő kegyelmét nem vonja meg senkitől. Felajánlja azt mindenkinek, de nem fogadja el mindenki, vagy ha el is fogadják, hiábavalóvá lesz az O életükben, a bűnnek való további szolgálat következtében. Az Isten üdvözítő kegyelme a hitvallók életében nem volt hiábavaló. Júl. 6. A sziklaszilárd fundamentom. Lk. 6, 47—49. 46. Zsolt. Az Ágostéi Hitvallás immár 400 éve őrzi Isten örök igazságait. 400 éven keresztül sokszor ostromolta evangéliomi Anyaszentegyházunk épületét a pusztító, tomboló vihar. Zúgott az árviz, beleütköztek a habok, pusztítást is vittek benne végbe, de le nem dönt- hették „mert kősziklán épült“... Ennek világos tudata tegyen bennünket hálásakká mennyei Atyánk iránt s buzdítson a kőszikla fundamentomon való határozott megállásra. Legyen mindenkor Isten a mi oltalmunk és erősségünk. Ámen! Jancsó András. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A felsöházban legutóbb Huszár Károly és Ravasz László püspök szó- vátették az oroszországi vallási üldözéseket. Oroszország vezetői — kezdte beszédét Ravasz püspök — arra vállalkoztak, hogy az emberek leikéből kiirtsák az Isten hitét. Ennél gonoszabb vállalkozás eddig még sohasem volt. Egész hitetlen, ádáz nemzedéket akarnak felnevelni. Egy szerencsétlen ország szerencsétlen gyermekei rettentő téboly prédáivá lettek, Az, hogy politikai határok választanak el bennünket Oroszországtól, ne csaljon meg minket. Az oroszországi jelenség az egész emberiség betegsége. Ez nem egy vagy más felekezetnek a betegsége, hanem az egész emberiség élet-halál kétdése. A keresztény társadalomnak közös védekezésre van szüksége. Figyelmezteti ez a jelenség a keresztény társadalmat, hogy milyen végzetes dolog most felekezeti harcokat vívni, amikor ezzel amazok sátáni küzdelmét erősítjük. — Az itt elhangzott felszólalásnak szimbolikus jelentőséggel kell bírnia. A keresztény emberiség nagy szövetségkötésének kell bekövetkeznie, mert a világosság és a sötétség óriási kozmikus harcáról van szó. Dal a harangról. Schiller F. német eredetije után fordította : Dr. beczkói Blaskovich Béla. A harang-formának az anyaga Szilárdan a földbe van falazva, Iparkodjatok hát serényen, Hogy a harang ma legyen készen! A homlokról hulljon verejték, Akkor áldást küld a magas Ég ; S hogy komoly munkát folytathassunk, Jól esik hozzá vidám szavunk. Hadd szemléljük most a dolgokat, Amiket szorgalmunk alkothat, Hisz’ arra kaptuk eszünket Hogy mérlegeljük tettünket, És szívünket oly érzés hassa át, Mely élvezi a munka jutalmát. Vegyetek száraz fenyőfából, Hogy annak élénk, nagy hangjától A meleg, a résekbe hatoljon, S a horgany a rézzel egybeforrjon. Ami szorgos kéznek alkotása, Azt majd hirdesse harang kongása, Mely hangok hívják az ájtatost, És vigasztalják a bánatost. Fehér hólyag is van elég, Kezd érni hát a keverék, Amely csak akkor tökéletes, Ha szürke habtól mentes, [hangja, A harangnak csak úgy van tiszta Ha az ércnek nem volt semmi salakja. Érc jelzi a keresztelőt, Mikor a kedves csecsemőt A most is alvó kicsit Első útjára viszik, Mikor még az anyaszemek Imádva rátekintenek------— D e az idő most gyorsan röpül A serdült ifjú másnak örül, Kezében a vándorbottal Nem törődik a lányokkal; Búcsút mondva az otthonnak, Most nekivág a vadonnak. De im már néhány év múlva Hazafelé látjuk fordulva, Hol majdnem minden teljes idegen, A szülei háznál megjelen; Ott éri őt váratlan öröm, Viruló láng áll a küszöbön, Kit gyermekkorban meg sem látott, Most úgy nézi, mint legszebb álmot; Nem érdekli férfi társaság S magába fojtja imádatát. A lány nem is sejtheti Hogy az ifjú forrón szereti, Ki őt a mezőre követte, Majd hevesen meg is ölelte. Mindkettő oly nagyon boldog volt, Hogy a jövőre sohse gondolt... Oh szerelmes évei az ifjúságnak Bár életünkből többé el nem múlnának! Most pálcikával be kell nyúlni, Vájjon kezd-e már megbámulni, És ha zománcos a keverék, Akkor nem kell többé tüzelés. — Legények vizsgáljátok frissen, Vájjon rendben van-e már minden, Hogy a merev és puha egyaránt Egyesült e hasznos anyag gyanánt. Mert ha gyengéd és erős talál egymásra Annak csak szép lehet a harmóniája, Tehát mielőtt egybekeltek Jól figyeljétek a lelketek ; Hisz’ rövid a gyönyör És hosszas a csömör! Jól áll szép menyasszony hajába A myrtusnak fehér virága, De a szűzi fátyol és myrtussal Vége szakad már a nimbusznak, S megszüntetvén a lányság költészetét, A hideg próza veszi kezdetét. A férjet várja sok ellenség, Hogy megnehezítse küzdelmét, De ő lankadatlan dolgozik, Mitől minden meggyarapodik S míg tágúl a szántóföldhatár, Mindjobban megtelik a magtár, A menyecske is sürög-forog Mert bent a házban sok a dolog Kedves gyermekeit buzdítja, A hasznos munkára tanítja ; Ennek meg is van már a látszata, Szekrényei vászonnal túlrakva, Mindezt most gyönyörködve nézi A dús vagyonra büszke férfi, De bármily sok a gazdagságunk, A sors hatalma alatt állunk. — lm kezdődhetik már az öntés, Mert szépen csipkézett a törés, De mielőtt befejezzük munkánkat, Énekeljük el buzgó zsolozsmánkat. — Most a csapot hamar kilökik, Melyen a rézfolyam kiszökik. (Folyt, köv.) A keresztyénség helyzete Oroszországban. 7 lria : Lie. Dr. Karner Károly. Az 1929. április 8-án megjelent rendelkezés közben annyira megszorította az egyházak mozgási szabadságát, hogy ma már lelkiismereti szabadságról európai értelemben nem lehet szó. Ha olvassuk a rendelkezéseket, akkor eszünkbe jutnak azok a rendszabályok, amelyekkel a XVII. században I. Lipót küzdött a mi őseink ellen. Csakhogy ez a harc Oroszországban minden felekezet ellen irányul és azt a modern rendőrállam oly eszközökkel és oly következetességei viszi keresztül, amelyek a XVII. században ismeretlenek voltak. Ma Oroszországban a lelkészeknek pl. csak abban a községben szabad egyházi ténykedést kifejteni, amelyben állandó lakhelyük van. Tilos átmenniük a szomszédos községbe keresztelni, vagy temetni, vagy beteget látogatni. Ez a rendelkezés lehetetlenné tesz minden diaspora-gondozást, amire pedig éppen a jelenlegi körülmények közt a nagy lelkészhiány miatt fokozott mértékben volna szükség. Minden gyülekezeti tagnak lajstromoztatni kell magát : a gyakorlatban ez a rendelkezés egyenesen lehetetlenné teszi, hogy nyilvános üzemekben dolgozó munkások és tisztviselők valamely gyülekezethez tartozzanak, mert a beszervezett munkásság nem tűri meg a keresztyéneket. Az egyháznak tilos bármiféle, szociális tevékenység kifejtése: óvodák, könyvtárak, olvasótermek, kórházak felállítása és fenntartása tilos. A felnövekvő ifjúság összegyűjtése és vallásos befolyásolása, nevelése keresztülvihe- tetlen. Az egyháznak nincsen joga tagjaitól adót és rendszeres szolgáltatásokat követelni. Nincs joguk a gyülekezeteknek ahhoz, hogy templomot vagy imatermet mondjanak a magukénak. Az állam által rendelkezésükre bocsátott épületekért (templomokért) súlyos bért kell fizetni, azonkívül az épületek karbantartásáról nekik kell gondoskodni; biztosítani kell azokat tűzkár ellen, de ha véletlenül leégnek, akkor a biztosítási összeg felett az állam rendelkezik és azt felhasználhatja
