Harangszó, 1930
1930-06-29 / 26. szám
202 HARANQSZÓ. 1030. június 20 hatalmas erejében, mint a sziklavárának ablakán bátran kitekintő reformátor ? Mi lelkipásztorok is halljuk meg Luther kürtjének zengését ezekben a nehéz időkben! Ezt Írja ő az Ágostéban összegyűlt lelkészekhez küldött intésében: „A mi ügyünket az igaz segítő és tanácsadó odáig juttatta már, hogy az megáll, mert mi tudjuk immár, hogyan higyjünk, hogyan tanítsunk, kiben reménykedjünk és maradjunk örökké!“ Szolgáljunk híveinknek áldozatos élettel, igazságunk tudatában és győzelmünk biztos reményében! Tanítóink is fölemelt lélekkel tekintsenek vissza arra a múltra, amelyre méltán lehet büszke az „iskolák egyháza“ és amely legyen záloga még gazdagabb jövendőnek. „Tekintsetek körül — írja az ágostai birodalmi gyűlés idején a reformátor —, mit művelt Luther tana: az értelmetlen nép helyét értelmes, kora ifjúságától rendszeresen vezetett és fejlesztett ifjúság foglalja el.“ Luther várszobácskájának falára ezt a zsoltárverset irta föl: „Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Urnák cselekedeteit!“ Legyen ez az ő szava a jubileumi évben a mi számunkra bátorítás, hogy a mi ügyünk, amely a Krisztus ügye, el nem bukhatik. Adakozzunk a Harangszü Mására! Hz Isten népei. Irta: dr. Schlitt Gyula. 11 Az otthon maradt társ csodálatosnak találta a dolgokat, melyekről Rudnal hirt hozott. Sokáig tanakodtak, ki lehet az az atya ? Végül rájöttek, hogy ez valószínű valami hittérítő féle lehet. Azokról hallottak már ilyen hihetetlennek hangzó meséket. Rudnai eltökélte magában, hogy a hittérítőt meglátogatja. Az eszközök birtokában a munka sokkal eredményesebb lett. Készítettek egy arany- mosóvályut, mely nagyon megkönnyítette a munkát és szaporábbá tette. Egy napon Rudnai társa hozott néhány kövecset, melyekről itt-ott úgy verődött vissza a napfény, mintha szikrázott volna. Nem merték hinni, de erős meggyőződésük volt, hogy gyémántra találtak. Ezt meg kell tudni. Aranykészletük úgyis annyira felszaporodott, hogy beváltásáról kellett gondoskodni. A néger szomszédjaiktól meg tudták, hogy háromnapi járásra van egy nagyobb telep, hol beváltják az aranyat. A beváltás sikerült s a kövecsekről is bebizonyosodott, hogy valóságos, nagyértékü nyersgyémántok. Vissza felé Rudnai eltévedt. Felhasználta az éjszakának is egy részét, hogy msnél előbb társánál lehesImpozáns keretek között ünnepelte meg a soproni ev. egyház az ágostai hitvallás 400 éves évfordulóját. Impozáns keretek és fényes külsőségek között ünnepelte meg a soproni evang. egyház az ágostai hitvallás 400 éves évfordulóját. A 400 esztendő küzdelmeinek és sikereinek minden szépsége, mélysége és jelentősége bentlüktetett ebben az ünnepben. Az ünnepi napot reggel lA9 órakor az Ev. Ifjúsági Egyesület harsona-zenekara vezette be, mely az ev. iskola előtti téren korátokat játszott félórán keresztül. A nyilvános hangversenynek sok-sok hallgatója volt, úgyhogy igen számosán kívül szorultak a templom ajtajain, amikor az isten- tisztelet megkezdődött. Kilenc órakor az iskola vizsgatermében gyülekezett presbiterek és konventtagok vezetésével ünnepélyes menetben vonult be a hatalmas tömeg a templomba, ahol azonnal kezdetét vette az istentisztelet. Az ünnepi beszédet Ziermann Lajos lelkész, kormányfőtanácsos mondotta. Méltatta az 1680. év nagy jelentőségét, amikor az ágostai hitvallás hitelveit lefektették. Az istentisztelet után a presbiterek és konventtagok magukhoz vették az úrvacsorát s Vall órakor az egész gyülekezet részvételével díszközgyűlés volt a templomban. A közgyűlésen Töpler Kálmán kormányfőtanácsos, felügyelő deklarációt olvasott fel, melyet a díszközgyűlés egyhangúlag magáévá tett. A deklarációban hangsúlyt nyer az, hogy a soproni ev. gyülekezet ezentúl is ki fog tartani az ev. hit mellett. A deklarációt és a díszgyűlésről felvett jegyzőkönyvet a közgyűlés valamennyi tagja aláírta s ezzel az impozáns és felemelő jubileumi ünnepély véget ért sen s egyszerre csak nem tudott tájékozódni, nem tudta hol van. Fáradtan egy cserje alá dől, hogy itt töltse az éjszakát. Sokáig nem tudott elaludni. Nem hagyta az öröm, hogy terve sikerülni fog s meglátja még övéit. Már nem bántotta, ha családja jutott eszébe, inkább jólesően tervezgette, hogyan fog ő mindent jóvá tenni s hogyan fogja boldoggá tenni övéi közül azokat, kiket még életben talál. Feleségét, gyermekét. Anyja — most egy könny szökik szemébe — már nem él, azt biztosan sírba vitte a bánat. De megnyugtatja az a tudat, hogy az anyai szív azért megbocsátott néki. Otthon járó gondolatai között valami suttogásra lesz figyelmes. Három fekete árnyék imbolyog előtte. Feléje közelednek. Fegyvere után nyúl s jobban a bokor alá húzódik, hogy ne lássák. Egykét szóból megértettte, hogy rossz utón járnak. Valakit meg akarnak ölni. Még pedig ma éjjel. Nem tudta kivenni, hogy kit? Meghallotta ezt is. Az egyik elszólta magát: Nem rontja tovább az atyuska ami üzletünket. Teszünk róla. Az atya van ezeknek útjában. Az a csodaember. Beszédjükből megtudta Rudnai azt is, hogy ezek varázslók, bálványfaragók, kiknek nincsen ínyükre az atyának a felvilágosítást terjesztő munkája. Kiss István dunáninneni püspök jubileuma. E gyszerűségében puritán, lefolyásában meghitt ünneplés színhelye volt f. hó 15-én Sámsonháza, ahol Kiss István dunáninneni ev. egyházkerületi püspök ugyanazon a helyen eltöltött 40 éves lelkészi működését ünnepelte nagy szeretettel és ragaszkodással egyház- községe és a nógrádi evang. es- peresség lelkészi és tanítói kara. Az ünnepi istentiszteleten, mely a gyönyörű fekvésű, szépen épült s jókarban tartott templomban folyt le Pohánka Sándor püspöki segédlelkész végezte az oitári szolgálatot és Meskó Károly egyházmegyei főjegyző mondott hatalmas, a hallgatókat magával ragadó ünnepi beszédet. Utána felhangzottak a Mihalovics Pál kántortanító által kitünően betanított férfikar akkordjai. Az istentisztelet végeztével dísz- közgyűlés volt, melyet Wiadár László egyházközségi másodfelügyelő nyitott meg. Felolvasta a gyengélkedő elsőfelügyelő, Okoli- csányi Gyula, üdvözlő sorait, majd szeretettől átfűtött, közvetlen szavakkal üdvözölve a jubilánst átnyújtotta neki az egyházközség emlékajándékát, egy díszes bibliát. A szúpataki leányegyház nevében Bartos Dezső kántortanító üdvözölte. Mihalovics Palika és Szpisák Az egyik közülük ismeri az atyát. Őt is oktatta, mig varázslótársainak csábítására meg nem szökött a faluból. Megértette, hogy úgy éjfél felé akarják végrehajtani tettüket, most még korainak tartják az időt. Első gondolata az volt Rudnainak, hogy rájuk ront és megöli őket, de belátta, hogy ez veszedelmes lehetne. Az atyát fogja értesíteni. Itt kell valahol lenni a falunak. Felkuszott a dombra, hogy onnét tájékozódjék. Lent feküdt a falu. Ott a templom s mellette lakhatik az atya. Alá ereszkedik. Az atyánál még világosság volt. Szobája közepén áll s égnek tartott kezekkel imádkozik. Csupa méltóságot sugárzik arca. Rudnai megvárja, mig elvégzi imáját s benyit. Nem tudja hogyan, de kezet csókol a hittérítőnek s elmondja a borzasztó hirt. A hittérítő mosolyogva hallgatja az egészet. Neki nem újság e megbotránkoztató hír. Leülteti Rudnait s elbeszélget vele. Rudnai kényelmetlenül érzi magát. Talán kellene már Intézkedni, ezek a gazemberek egy-kettőre itt lehetnek, hogy végrehajt- ság gonosz szándékukat. A hittérítő megnyugtatja : Édes fiam legyél nyugodt, ilyen kellemetlennek látszó látogatásokra nekem számítanom kell s fel is vagyok ellenük fegyverkezve. (roiytai|Bk.)
