Harangszó, 1930
1930-06-08 / 23. szám
1930. június 8 HARANGSZO. 181 sűlyedés, bukás, csuszamlás viszafelé, annak küzdelme, fáradsága hiábavaló. Jún. 13 Bűnbánót és bűnvallás. 51. 1 —14 19. Jer. XVII. 9—10. A komoly önvizsgálatnak csak egy eredménye lehet: a bűn felismerése önmagunkban, annak megbánása. Ősi szokás szerint a keresztyén egyház a bűnbocsánat hirdetése előtt megkívánja a nyilvános bűnvallást is. a szavakban kifejezésre jutó bűnbánatot. Isten, aki a szíveket vizsgálja, jobban látja miben vétkeztünk mint te magod: kérd tőle töredelmes szívvel tudott, mint fel nem ismert bűneid bocsánatát. Jún. 14 Higyj! Zsid VII 25—28 XI. 1—6. I. Tim. I. 14 — 17. A bűntudat, bűnbánat s bűnvallás még mindig nem elég ! Fel kell ismernünk, hittel el kell fogadnunk azt, aki Istentől üdvözítőnek adatott, hogy ő általa járuljunk bizalommal Istenhez. Ha őt megismered, aki teérted is e világba jött, hogy megtartson, megszabadítson, megváltson a bűnnek, ördögnek, halálnak hatalmából, akkor az ő szemve- dését s halálát hirdető úrvacsora örömünneppé lesz számodra Jún. 15. Hagyjad az Urra a le utadat. 37. Zsolt 1—11. E zsoltárra hivatkozással fejezik be a reformátorok a gyónásról szóló cikk tárgyalását. Méltán, hiszen e cikk tárgyalásánál is arról tettek bizonyságot, hogy egyedül Istenbe vetik minden reményüket. Lehet e jobb jelszót találnunk ma, midőn visszaemlékezünk arra a napra, melyen ma 400 éve a császár Angsburgba megérkezett s ezzel megkezdődött a nagy harc, melyet elődeink Luther s Melanchton vezetése alatt vívtak azért a hitért, melynek minden tételét az írásból merítették. Oly hamar meg kellett tapasztalniok, hogy a császár kegyelmétől, ellenségeik belátásától, szavuk meggyőző erejétől épúgy nem várhatnak semmi eredményt, mint az írásból felhozott bizonyítékaik is siket fülekre találtak. Nem csüggedtek, az Urra bízták, hogy hozza fel igazságát mint a világosságot. Ha Isten veled, ki lehet ellened. Büki Jenő. Kegyeleti díszőrség az ey, templomban. Nemes, szép gondolat valósult meg a leventeintézményünk körében. Horváth Gyula tanító indítványozta, hogy vasárnaponként az orosházai ev. templomban két levente kegyeleti díszőrséget álljon a hősök emlémtáblája előtt a 10 órai istentiszteleten. Ez a meghatóan szép, hálás gondolat, már testet is öltött. Az ev. eg5rház vezetősége beszereztette a szükséges levente díszruhákat s máj. 25-én már ott állt az istentisztelet alatt a kegyeleti díszőrség a hősök emléktáblája alatt, szimbolizálva, hogy az élők szívükben őrzik azok emlékezetét, kik a hazáért mindenüket: életüket adták oda. íme a győri evang. egyház után most már az orosházai egyház is 'gy ápolja az ifjúság szívében a ősök emlékét! Szülőföldemen. Irta s a balassagyarmati lelkészkonferencián előadta Szlancsik Pál pusztaföldvári lelkész. Újra itt vagyok szülőföldemen. — Közel megint a múlt, a távot, Szép ifjúélet-rózsafáról Szivemre emlékszirmok hullanak S tavaszt sugárzó fényes ég alatt Boldog káprázat játszadoz velem. Minden olyan, mint egykor régen. — A kicsiny palóc faluszélen Templom tövén a régi árva lak Puha fészekként integet felém. Megszólal szinte lágyan : vártalak, Pihenj szülő hajlékod lágy ölén. — Kertünk is kedves, mint volt hajdanán, Ösvényein atyám jár szerteszét, Elmélkedik, készül a szentbeszéd, Egy rózsatetőn virágot tép anyám. Kis gyermek játszik közelükben, — Omló homokból épít homokra, Fel-felpattan, ha lepke lebben S nincs gondja még a holnapokra. — Pedig siet a perc a nap, Alkonyi árnyak szállónak, Hazatérőben már a nyáj, Ölébe vesz, mesél anyám, Munkából jön dalos sereg, Velük dalol a kis gyerek, Megcsendül már az estharang, Álomra hív a puha párna, Halandó szív rezdül imára S minden elnémul itt alant, Nem száll a sír beszéde sem S a gyermek alszik édesen. A gyermek alszik s kél a férfi, . Lát változást és meg nem érti. Hisz minden más itt, mint volt egykoron, A régi vár csak véres csonka rom, És felsikolt, a vészre felriad: Szülőföldem, — nem ismer rád fiad. Hol a határ, mely dajkált népeket Örömben és megosztott bánatot? Hol van a nép, amely vígan vetett És boldogan dalolva aratott? Mért sirzokog ma itt a kis patak, Miért sóhajtoz erdőrengeteg, A dalos nép is mért bús hallgatag Es árva lelkünk is miért beteg? Ha arra nézünk, hol a kék hegyek Orma csipkézi a borús eget A keserűség miért fojtogat ? S amerre, mint ezüstszínű szalag Dunánk ölébe az Ipoly szalad Miért hömpölyget könnyhullámokat ? Európát védte ezer éven át E föld s szabadság szent jogát, Népét szerette, csak békét akart S mikor kezéből kihullott a kard, Ellepte orzók, árulók hada, Hős nemzetet keresztre tettek, Köntösére sorsot vetettek, Szülőföldem! — te vagy a Golgota. De nézd, — a Golgotán valaki jár. — Örvendezőkre most ügyet se vet, De minden sirót, vérzőt megtalál, Hogy bekötözzön millió sebet. Valaki jár a Golgotán ma itt Keresve népet, mely övé legyen, Hogy oldva koldússorsok jármait És dalt fakasszon néma végeken. Valaki jár e véres Golgotán, Töviskorona fénylik homlokán, És szól szelíden: árva, bús, beteg Magyar testvérek hozzám jöjjetek. S egy szenvedő nép jár e Golgotán, Kiált zokogva Megváltó után, Megváltóm, népem itt a pillanat 7'alálkozásra kin s kereszt alatt. Te szenvedő nép lásd meg, értsd meg őt, Borúlj le térdre Jézusod elölt, S ha kérdi most: Követsz-e, jössz-e, Millió szív dobbanjon össze: „Megyek Uram. Te vagy az élei". S e szent utón szivekbe béke S egy ezredévnek dicsősége, — Szülőföldem I — mind visszatérnek. — Felhívás. A „HARANGSZÓ“ áprilisi számában Irányi Kamillné hittestvérünk tartalmas közleményében az Evangélikus Nőegyesületek Országos Szövetségének megszervezési gondolatával foglalkozott. A kaposvári Evang. Nőegylet vezetői és tagjai — belátva a nemes irányú eszme fontosságát, — az 1930. évi április 11-én tartott választmányi gyűlés határozatából kifolyólag — örömmel csatlakozunk a cikk írójának szép és fontos gondolatához. Mint a 700 lelket számláló kis egyházunk Nőegyesülete különösen érezzük és súlyt helyezünk reá, mennyire szükséges ma az Evang. Nőegyesületek Országos Szövetségének megszervezése. Belátjuk mindnyájan, hogy az egyesületek által külön-külön kifejtett áldozatkész, lelkes munkálkodás együttesen nemcsak egyházaink felvirágoztatásában mutatna fel intenzívebb eredményt, hanem a hittestvéri szeretetet is melegebbé és szorosabbá tenné. Midőn tehát a kaposvári Evang. Nőegylet nevében csatlakozom az Evangélikus Nőegyesületek Országos Szövetségének megszervezési gondolatához, egyben hittestvéri szeretettel kérem a Nőegyesületek vezetőit és tagjait: tömörüljünk egy közös nagy táborba s együttes munkálkodásunk célja necsak a szociál-karitativ munka, hanem a mai válságos időkben az annyira fontos evangélikus öntudat megszilárdítása, megerősítése és a hitélet mélyítése legyen. Ezért kell nekünk nőegyesületeknek, asszonyoknak és anyáknak közös táborba tömörülni, ezért dolgozni úgy otthon s szűk családi körben, mint künn az egész magyar hazában 1 Kaposvár, 1930. máj. 22. Hittestvéri üdvözlettel: Fleischhacker Gusztávné a kaposvári Evang. Nőegylet elnöke.
