Harangszó, 1930
1930-06-01 / 22. szám
XXI. évfeiyaiB. 1930. június I. 22. tzám. Alapítom K A Pl BßLA 1810-ban. Laptulajdonoa DuántfillLntHr-Siüíílrtg. le Oruágoaliotlier-Sií).altig hlntaloa lapla Káilratok, elóüietítl dijai óa reklamációk a HARANtíSZO •serkeastó UadóhlTatalának Szombathelyre (Vaavm.) küldendők. JiQ Ilófizeieat allogad Klnden avana. Iáiké*! éa tanító. Mggjtltill mlBűsa fiúra» Istenem, Istenem! Ki segít, ha Te nem ? lierkanUI'ktodóklTftlil SZOMBATHELY Vu vármegye. nókkladóhlratal I .Luther-Táraaaág* kínye karaakedóaa Budapaat, /ÍU., Szantkirályl-u. il/a. i „HARANBSZO“ •lOflaetial ára negyadirr* 1 T 28 I. Kálókra I P 40 f. Caoportoa küldéaaal lO’/.-oa kadToamány. ka.erikába agán árra 1 dollár; a* utódállamokba aegyedákf! 1Kb* fill. R mi iránytűnk ... Kolosszei 1. 3, 2. „Az oda- felvalókkal törődjetek, nem a földiekkel“. . . A mi szívlink mindig azon csüng, a vágyaink mindig arra szállnak, amerre életboldogságunk drága kincsét sejtjük. Ahol van a mi kincsünk — ott a mi szívünk is... Ha Jézus neve többet jelent mi előttünk a föld minden drágaságánál, akkor e világ igazán elveszett számunkra s legdrágább kincsünk az a boldog hajlék lesz, ahol Krisztust megtaláljuk. .. arra szállnak a vágyaink... arra húz a szívüflk, ahol Megváltónk van, amint Pál apostol is mondja : Az odafelvalók- kal törődjetek... ahol a Krisztus van: ülve az Atya-Istennek jobbján!... Nézzük csak a tanítványok életét! Jézus mennybemenetele után szívük minden vágya égfelé szállt. Egyenesen lehetetlen lett volna számukra az, hogy elmerüljenek e világ szemlélésébe, elfeledve, megtagadva igazi hazájukat, drága kincsüket, Krisztus lakóhelyét: a mennyországot. Az iránytű mindig északra mutat... a tanítványok szíve, szeme mindig az odafelvalók- ra volt irányítva! Nem jöhettek olyan jó napok, hogy itt a földön ne éreztek volna honvágyat a láthatatlan birodalom, az Isten országa után .. de ha Jrísértő, nehéz idők köszöntöttek Ke, ha megaláztatás és nyomorúság tört is rájuk, sohasem lehettek olyan elhagyottak, hogy szemüket égre emelve erőt, biztatást ne nyerlek volna — onnan felülről!... A haldokló István-diakónus égre emeli elhomályosodó szemét és ott fenn, a megnyilatkozott egekben látja az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani... És a mi szívünk, ez a csodálatos iránytű, merre mutat?.... Krisztus él-e a mi számunkra igazán — és mi őnéki élünk-e, míg csak tart életünk?... O-e a mi királyunk, a mi urunk, a mi pásztorunk, a mi üdvözítőnk ?... Ő a mi életünk középpontja, világító napja... ő az alfa és az omega, a kezdet és a vég mindig, mindenekben ?... Mi még kétfelé sánti- kálunk... Mikor leszünk e világgyermekeiből az Isten-gyermekeivé?... „Az odafelvalókkal törődjetek!“. .. M ikor a nyár közeledik s bezá- rúlnak az iskolák s egyetemek kapui, a „Harangszó“ hasábjain rendesen megjelenik a főúti cím, hogy lapunk kedves olvasóit már előre arra kérjük: fogadják szívesen most is a Tfieologusok Otthonának követeit s kiki jó szívvel adjon a szent célra annyit, amennyit jónak Iát és a szive diktál. Azonban épen az évről-évre megujúló gyűjtésre és kérésre lehetne azt mondani — s talán mondják is egyesek —, hogy: nem lesz-e az Otthon gyűjtésének már egyszer vége? Az alábbi sorok azért nem azok számára íródtak, akik már jó előre készítik a pengőket vagy filléreket theologusaink részére — mert hál’ Istennek vannak ilyenek, tudjuk, nagyon sokan —, hanem azokhoz szólnak, akik úgy vélekednek, hogy elég, ha egyszer-kétszer adtak a Theologusok Otthona részére. Tudjuk azt nagyon jól, hogy érvelni szoktak azzal is, hogy felépült már a Theologusok Otthona, Akkor leszek boldog, Hogyha tisztán, híven Egyedül csak téged Szeret az én szívem, És magát egészen tenéked átadja, Mindeneknek Atyja! A halandó ember Nélküled nem élhet. Forrás vagy, belőled Árad ki az élet."’ Elvész menthetetlen, aki ezt elhagyja, Mindeneknek Atyja ! Gyújtsd fel hát irántad, Gyújts hő lángra szívem, Hogy téged szeressen Forrón, tisztán híven; Benned lelje nyugtát lelkem gondolatja, Mindeneknek Atyja I Ámen. * minek akkor arra tovább is gyűjteni ? Hát igaz, Istennek hála érte, felépült az Otthon; ne felejtsük azonban el, hogy az épület magában véve még nem elegendő ahoz, hogy benne theologusok lakjanak. Ezzel együtt jár bizonyos elkerülhetetlen kiadás. Hogy csak egy-két kiadási tételt említsünk, szükség van takarító személyzetre, fűtőanyagra, világításra, vízre stb., ami bizony jó néhány ezer pengőt tesz ki már magában is. De ehez hozzájárul még derék, de szegénysorsú theologusaink élelmezési segélye. Próbálja meg kiszámítani a kedves Olvasó, ha kedve tellik, hogy mely összeget tesz ki öt theologusnak teljes, harminc theologusnak félélelmezési segélye, mikor az alum- neum évi díja 300 Pengő. Pedig a Theologusok Otthona ezenkívül tiz theologust még úgynevezett kedvezményes ellátásban is részesített, ami legalább is évi ezer P-t jelent; végül megemlítjük azt is, hogy az első félév végén, illetve Nyári gyűjtés — szupplikáció — a Theologusok Otthona részére. Irta: dr. Deák János.
