Harangszó, 1930
1930-05-04 / 18. szám
1930. május 4 HAR AN ÜSZŐ 139 ragadta magához a hatalmat Lenin vezetése mellett. Lenin már 1905 óta állandóan nagy szerepet játszott a forradalmi mozgalmakban és 1917-ben svájci száműzetéséből tért vissza Oroszországba, hogy agi- lációs munkájával csakhamar az egész forradalmi mozgalmak elismert vezére legyen. Azóta Lenin neve fogalom lett, híveinek körében szinte legenda veszi körül, benne látják a forradalom eszméjének a megtestesülését: ő a tömeg vezére, ő vezeti a harcba induló hadsereget, agitációs képeken az ő alakja áll az új Oroszország gyárkéményei felett. Halála után a szovjet olyan emléket állított neki Moszkvában a Kreml fala alatt, amilyennel talán csak a nagy egyptomi fáraók dicsekedhetnek, ö a kommunizmus szentje : bebalzsamozott teteme nyitva fekszik koporsójában s az egész bolsevista Oroszország odazarándokol. Képét parkokban virágokból ültetik ki. vagy sziklaóriások oldalába vágják; minden iskolának van egy kápolnaszerű fülkéje, amelyben vörös zászlók közt ott ragyog Leninnek arcképe. Az orosz forradalom megindulása óta több mint tíz év telt el. Ezen idő alatt a forradalom maga is hosszú történeten ment keresztül. Három korszakát lehet mér eddig is világosan megkülönböztetni. Az első az u. n. háborús kommunizmus korszaka. A kommunizmus vezérei egy radikális fordulattal minden átmenet nélkül akarták megvalósítani a kommunista életideált, kíméletlen terrorral pusztítottak el mindent, ami útjukba esett. A vörös hadsereg és a hírhedt kommunista rendőrség, a cseka uralmának rémnapjai voltak ezek, amikor nem azt kérdezték, hogy bűnös-e valaki, hanem azt nézték, hogy mely társadalmi osztályhoz tartozik : jaj volt annak, aki a polgári osztálynak volt a tagja, jaj volt a burzsujnak. A cseka egyik vezére Latzis adja a forradalmi bíróságnak a következő rendelkezést: A bizonyítási eljárás folyamán nem szükséges bizonyítékokat keresni annak az igazoláséra, hogy a vádlott elkövetett-e szóval, vagy cselekedettel valamit a szovjet ellen. Az első felteendő kérdés állapítsa meg származásét, neveltetéjött utánunk. Különben az N. N. takarék- pénztár pénztárosa vagyok: Sziklai. Sziklainak követelődző hangjára Rudnai kiegyenesedik s sértett önérzettel utasítja vissza a meggyanusíttatást. Remélem nem nálam keresik a pénzüket. Hírét sem láttam. Nem vagyok rászorulva s visszaadnám, ha megtaláltam volna. A sofför súg valamit Sziklainak s ta- gadólag rázza a fejét. Sziklai erre végig nézi Rudnait s visszaül autójába. Csak annyit kiáltott vissza az induló kocsiról : 11a nem találjuk meg a pénzt, akkor még találkozunk. Rudnai nem igen értette, de sejtette, miről lehet szó. Lesz, ami lesz, gondolta. Az első támadást könnyen kivédtem. Szinte rohant haza felé. Mintha kergették volna. Menekült az erdő elől. Árnyas képe belerajzolódott leikébe s ettől szeretett volna szabadulni. Minden lépte nyomán átkos hang verte fülét: Rudnai lopott. Otthon idegennek érezte magát. Kerülte feleségét, kerülte anyját. Ingerült volt s ideges. Járt-kelt, mint aki nem találja helyét. Családja azt hitte, hogy azért oly különös mert nem sikerült a birtokvétel. Megnyugodtak ebben, majd elfelejti. Fel sem tűnt nekik. Ha kudarc érte, ilyen sét vagy hivatását. Ezeknek a kérdéseknek kell meghatározni a vádlott sorsát. Ez a vörös terror értelme és lényege.“ A csekának jogéban állott nemcsak bárkit elfogatni, hanem törvényszéki eljárás nélkül el is ítélni és kivégezni. Nem akarom ezen terror rettenetes képeit részletezni Csak azt említem meg, hogy a Denikin tábornok által felállított bizottság adatai szerint ezen első korszakban a kommunizmusnak 6775 tanár és tanító, 8809 orvos és más szabad foglalkozást űző egyén esett áldozatul: ugyanezen bizottság a meggyilkolt, ill. kivégzett áldozatok ösz- szes számát 1,716 118 ra teszi. Ezen adatok természetesen csak megközelítő pontossá- guak. Azonban azoknak a borzalmas nagysága csak akkor áll teljesen ellőttünk, ha meggondoljuk, hogy Budapest lakossága az utolsó népszámlálás adatai szerint nem éri el az egy milliót: a kommunizmus áldozatai Oroszországban megközelítőleg két olyan várost népesíthetnének be, mint Budapest I Hogy hogyan pusztult ki az egész orosz polgári társadalom vagy hogyan volt kénytelen hazáját elhagyni és száműzetésben élni, mindnyájan jól tudjuk. A kommunizmus ezen első korszakának a kegyetlen irama azonban eredménytelen volt. A polgárháború tönkretette az országot, hozzájárult néhány rossz aratás, milliónyi áldozatokat követelő éhínségek néplelenííetiek el óriási országrészeket, az elállatiasodás irtózatos eseteiről beszélnek, arról, hogy emberek egymást, anyák gyermekeiket ölték meg és ették meg: 1921. tavaszán a kommunizmus a bukás szélén állott Ekkor a szovjet vezérei, hogy hatalmukat megmentsék, rövid ufón szakítottak elveikkel, irányt változtattak, visszatértek a régi kapitalisztikus gazdasági rendszer kipróbált módszereihez, amennyiben újra teret nyitottak a magángazdaságnak. Énnek meg is volt az eredménye, lassanként megindult az országban újra a vérkeringés és bárha a szovjet csak nagyon szűk tért engedett is a szabad mozgás számára, a megkönnyebbülés mégis érezhető volt. Ezzel némileg rendezettebb viszonyok alakultak ki a nagy birodalomban. volt mindig. Ágnes azért utána ment. Ott találta a parkban. Egy pádon ült. Fejét tenyerébe hajtva nagyokat sóhajtott. Föléje hajolt s súgva kérdezi: Béla mi bajod ? Mit akartok ? — riadt fel Rudnai. Egész testében remegett s arca olyan volt, mint a halál. Mereven nézett feleségére s két könnycsepp csillant meg szemében. Ez a két könnycsepp Ágnes szívére hullott s égette, mint a parázs. Megérezte, hogy férje szemében az a két könny nem jó hirnök. Oly bánat vett egyszerre erőt rajta, hogy Rudnai megsajnálta. Ne légy oly bánatos — iparkodott megnyugtatni feleségét — nagyon fáj a dolog, majd elfelejtem s akkor ismét minden a régi lesz ... Ne sírj! Homlokon csókolta. Ágnes szólni akart, de torkán akadt a szó. Két csendőr jött feléjük a parkon keresztül kővé meredten nézi őket, mit akarnak ezek s átsuhan agyán: ezek férjéért jönnek. Béla mit csináltál — szakadt fel kebléből. Rudnai intett a csendőröknek, hogy megy. Feleségének csak annyit mond: Egy úr a pénzét vesztette az utón, melyen én is jöttem, azért akarnak kihallAzonban a kommunizmus vezetői csak látszólag engedtek. A bolsevista elv sokkal inkább hatalmában tartja őket, semhogy attól teljesen eltérhetnének. Az a fellélek- zés, amelyet az országnak engedtek csak pillanatnyi volt. 1927 óta — itt kezdődik a forradalomnak harmadik, jelenleg is tartó korszaka, — ismét erőteljesebben törekesz- nek a kommunista világ megvalósítására. A mull tapasztalatain okulva nem merészelnek ugyan már olyan radikális eszközökkel eljárni, mint tették azt a forradalom első éveiben, azonban munkájuk irányvonala világosan látható. A birodalom őstermelését, iparát, kereskedelmét, egy szóval egész közgazdasági életét irányító u. n. ötéves tervezet, amely az 1927—28 gazdasági évtől egészen az 1932—33. gazdasági évig tart, világosan mutatja, hogy ha lassított ütemben is, de a cél a magángazdaságnak fokozatos háttérbe szorítása a kollektiv, ill. kommunisztikus jellegű államgazdaság javára. Ennek a célnak a szolgálatába áll a régi hétnapos hétnek az eltörlése és helyette az ötnapos hét megalkotása révén a szakadatlan munkának a keresztülvitele. Ma Oroszországban az ipari munkások turnusokban dolgoznak: ha valamelyik turnus kezdi pl. hétfőn, dolgozik csütörtökig, pénteken egy másik turnus ül a helyébe, míg az első turnus pénteken pihen és szombaton kezdi újra. Így az egész népet átölelő egységes ünnepnap megszűnt: Oroszországban nincs vasárnap. A másik fontos irányvonala ennek az ötéves tervezetnek arra irányul, hogy a mezőgazdaságot szocializálja, azaz kom- muniszlikus jellegű gazdasági közösségekbe olvassza be. Ezért irányul a szovjet kíméletlen ereje jelenleg az eddig még viszonylag önálló parasztosztály, a „kulakok" ellen. Hogy ezek melyik útszélen pusztulnak el, azzal a hivatalos hatalom nem törődik: Oroszországnak olyan ember-tartaléka van. hogy — úgy gondolják ők, — nem is érzi meg ezeket a milliókat. Jelenleg a kollektív gazdaságok száma már kb. 40.000: ezek kb. 554 000 parasztgazdaságot olvasztottak magukba és kb. 2,500.000 hektár területen több millió emberrel dolgoznak. gatni. Nyugodjál meg kis feleségem, rögtön visszajövök. Imádkozzál Ágnes I Ezzel a csendőrökkel elment a községházára. Ágnes nem talált a dologban semmi különöset, de miért mondta : imádkozzál! Miért van urának egyszerre szüksége az imádságra ? Megérteni nem tudta, de hogy ura komoly bajba sodródott volna, arra nem gondolt. Rudnait gyanúba fogták. Védekezése tisztán tagadásból állt. S mikor szembesítették vele az erdőőrt, ki az út ellenkező oldalán húzódó erdőből figyelte, mint vett fel valamit Rudnai az utón s rohant be az erdőbe vele, egyszerre elhallgatott. Nem ismerte ugyan be bűnét, de nem is tagadta már. Letartóztatták. Látszólag teljes közönnyel fogadta, de annál jobban háborgott a belseje. Mint menekülhetne a szégyen elől ? Ez a gondolat foglalkoztatta. A bűnt nem vállalja s a meghurcoltatás szégyenét nem fogja végig szenvedni. Menekülni fog s ha életébe kerül. Az idő is alkalmas. Beállt már az est, az ég borús s félóra múlva olyan sötét lesz, mint a korom. Kérelmére haza kíséri két csendőr, hogy elintézze legsürgősebb családi ügyeit. Félórát engedtek néki s addig a tornácon várják a csendőrök.
