Harangszó, 1930

1930-01-12 / 2. szám

HARANQSZÓ. 1U30 január 12 Kiásták Sodorna városát. A keleti Jordán tartományban egy város romjait ásták ki, amelyről régészek azt hiszik, hogy Sodorna városa. Az ásatások során megállapítottá? hogy az egykor nagykiterjedésü város óriási tűzvésznek eshetett áldozat 12 OLVASSUK A BIBLIÁT! Az Ágostai Hittvallás a Bibliában. I. cikk : Az Istenről. Jan. 13. Melyik a kettő közül 7 Máié 10, 27—34. Kétféle hiivallés van. Az egyik­ben az ember tisztén önmagának ad szá­mot. A másikban, kívülállók előtt igazolja magét. Tartalma szerint bensőbb és épí­tőbb lehet az első. A másiknak viszont az az előnye, kogy sokakhoz férkőzhetik hozzá. Melyik fajtához tartozik a mi 400 éves Ágostai Hitvallásunk? Az utóbbihozI Hiszen ez is olyanok előtti védekezésnek készült, akiket Istennek Lelke a reformáció ébresztő erejével még nem érinthetett. Épen ezért kell, hogy ez a hitvallás ma is hódítson. Olyanokat is, akik egyházunk falain belül vannak, de kincseivel még mindig nem élnek. Jan. 14. Kifelé szól, de befelé épít. II. Timótheus 1, 8—14 Ha csak kifelé szólna, nem lehetne nekünk elégséges az Ágostai Hitvallás. Baj, ha valakinek hite van, de Nikodémus-félénkséggel esek magában rej­tegeti. Még nagyobb baj, ha valakinek csak hitvallása van, melyet néha tulhar- sányan hangoztat, de ő maga sohasem épül benne s nem tudja naponként uj­jongva mondani: Tudom, kiben hittem ! Hogy a mi 400 éves hitvallásunk kifelé szól, de befelé épít, ez teheti épen a leg­hívebbekre nézve nagyon áldásossá a vele való foglalkozást. Jan. 15. A dogmák elválasztanak 7 Efezus 4, 1—6. Az első cikkben nem ta­láltak Róma hívei semmi kivetni valót. Alapjában sokkal több, nyomosabb az, ami összeköt, mint ami elválaszt. Sokan a dogmák „kitalálóit" szokták okolni min­den felekezeti különválásért. Pedig a mi hitvallásunk mutatja, hogy az igazi hit­igazságoknál, tehát a dogmáknál össze- kötőbb — alig lehet valami ezen a vilá­gon 1 Épen az választ el minket, ha nem vesszük kellő komolysággal és szigorral őket s engedjük, hogy mellettük elfoglalják a helyet tévedések és emberi kitalálások. Az Ágostai Hitvallás ép az egység-keresés jegyében készült és szőtte ki minden szálát. Jan. 16. Csak kijelentett Isten I II. Kor. 2. Megvizsgálva a mindössze hat mondat­ból álló első hitcikket, azt találjuk, hogy az Ágostai Hitvallás nem tud egy a termé­szetben, vagy a történelemben, vagy szí­vünk belső világában felismerhető Istenről. Tisztán a Biblia teljességében elénk lépő, tehát kijelentett Istenről. És ezért igen-igen hálásak lehetünk. Valamikor felvilágosult- ságtól ittas protestánsok szégyelték, hogy Hitvallásainkban ilyen tételek vannak. De ma igen hálásak tudunk lenni épen ezért. A 400 éves jubileum olyan időkre esik, mikor a legmodernebb theológiai tudomány igazolja, hogy a kijelentés nem kellemet­len kölönc a mi hitvallásainkban, hanem a drágagyöngy éke és értéke. Jan. 17. A kettős istenség kárhoztatása. I. Mózes 1. és 3. 1—13. Az Ágostai Hit­vallásban kárhoztatás is van. Ám ez nem embereknek, hanem irányzatoknak szól. Ezek közt is olyanoknak, amelyeknél nyil­vánvaló, hogy nem szelíd tévedésről, ha­nem az emberi önteltségből fakadó s a Lélek munkájának ellenálló engedetlen­ségről van szó. A Sátánról szóló tanításá­val a Biblia sohasem állította fel a „jó" Istennel szemben egy „rossz“ Istennek a léteiét. A Sátán igen komoly hatalom eb­ben a világban, de a teremtés története igazolja, hogy a világ létrehozásában nincs semmi része. Csupán a megrontásában. Mily jó, hogy ezt ma is vallhatjuk 1 Jan. 18. Az észfeletti elem védelme. Róm. 1, 18—25. Mindig voltak olyanok, akik a keresztyénséget üzérkedés helyévé tették. Nemcsak úgy, mint a galambárúsok a jeruzsálemi templomot. Hanem úgy, hogy Krisztus gondolatainak az örve alatt a maguk gondolatait árulgalták abban. Szó­játékokat csináltak a kijelentés észfeletti igazságaiból s mindezt azért, hogy így ne az embereknek kelljen igazodniok Isten­hez. hanem az Istent igazíthassák az em­berekhez. Ma is vannak ilyenek falainKon belül is s azért hálásak lehetünk, hogy olyan hitvallásunk van, mely nem az Istent igazítja az emberhez, hanem az embert készteti az Istenhez való igazodásra. Jan. 19. Amiről nincs külön hitcikkely. János 16, 7 — 15. Amiről a 28 közt nincs külön hitcikk. az a szentlélek személye és műve. Ez is mutatja, hogy e hitvallás nem akar önmagának kimerítő hitvallás lenni. Első sorában a már akkor 1200 éves niceai hitvallásra utal vissza. Ebben pe­dig kellő arányban jut kifejezésre a Szent­lélek személye és műve. A külön hitcikkely hiánya nem jelenti így sem a Szentlélek elhanyagolását az Ágostai Hitvallásban. A legfontosabb hitcikkelyek kitérnek reá. S ha jól megfigyeljük az egész Ágostai Hitvallás annak a Szentléleknek a szavát akarja megszólaltatni. Akiről Jézus előre megmondta, hogy az megfeddi a világot: bűn. igazság és Ítélet tekintetében. És ezt akarja ma is. Bárminél jobban tehetné a most megkezdett, s félévre terjedő biblia- tanulmányi ciklusban 1 laminálunk, ked­ves Harangszó-olvasól oénc« Aladár. Képek a Biblia-terjesztés köréből. Betegágynál. Gy. egyik külvárosában hosszú utca­soron végig számos elutasításban volt ré­szem. Végre egy házhoz értem, melynek kapuja zárva volt. Zörgetésre kijött a cse­lédleány. Bebocséjtást kértem. „A nagy­sága beteg, különben sem kell semmi 1“ volt a válasz. „Mondja meg a betegnek, hogy Bibliát hoztam neki." Pár perc múlva azzal jött vissza, hogy menjek be Fiatal nő szélütéstől lesújtva fekszik az ágyon. Fivére megvetéssel néz rám, szinte ki akar taszítania tekintetével. Annál nagyobb gyöngédséggel szólok hozzá, tudván, hogy a szeretet mellvasán nem hatol át a gyűlöl- ség nyila. A beteg nő vett egy nagy Bibliát. Le­ültem az ágya mailé és elénekeltem : Ki dolgát csak Istenre hagyja És benne remél mindenkor Azt ő csodaképen megtartja Minden szomorú Ínségkor. Az ének szemmelláthatólag jótékonyan hatott a szenvedőre. Ezután fogtam a nagy Bibliát és elolvastam belőle a 23. Zsoltárt. A 4. versnél („vessződ, botod azok vígasz­talnak engem") megkérdeztem : „Érti-e ezt a verset?" „Igen, igen az az mikor Isten csapással látogat megl" Még sokat beszélt ezután. Elmondta mikor élt utolszor Úrvacsorával. Fivére azonban, kit a gyűlölet nem hagyott nyu­godni, azon a címen, hogy ebédelni fog­nak — véget vetett a társalgásnak. Eltá­vozásomkor még meggyőződött árjegyzé­künkből arról, hogy nem adtam-e drágáb­ban a Bibliát ? I Tánc helyett Biblia. Egy zsidó származású felekezetnélküli cipészmesternek kínáltam fel a Bibliát, de elutasított. Nemsokára ezután, egy vasárnap este, ugyanezen cipésznek az inasa a lakásomon keresett fel és egy Ujtestamentumot vett tőlem. Félóra múlva azzal jött vissza, hogy a gazdájának egy nagy Biblia kell. A bálba készült, mondta az inasgyerek, de aztán a jobb érzés vett erőt rajta és így szólt: „Ha hozol nekem egy Bibliát, ma este azt fogom olvasni és nem megyek a bálba." — Megkapta a kívánt drága kincset és beváltolta ígéretét. Ritkán téveszti el hatásét, ha a biblia­terjesztő az Isten Igéjéből ad csattanós választ és dönti halomra a Bibliától hú* zódozók kifogásait. Két leánykával a következő párbeszé­det folytattam : Engedjék, meg, hogy felkínáljam Ma­guknak az Üjtestamentomot. Anya nincs itthon és mi különben is katholikusok vagyunk — volt a válasz. Az Úr Jézus azt mondta : Jöjjetek én- hozzám mindnyájan... és én megnyu- gosztlak titeket I ő tehát kivétel nélkül, mindnyájunkat hív magához. Mi nem vagyunk vallásosak — hang­zott a második kifogás. A betegeknek van szükségük orvosra — mondta az Úr Jézus. Szegények vagyunk és nem költhetünk ilyenre — volt az utolsó kifogásuk. Óh az Újtestamentum, benne a Krisztus egész életével — csupán 60 fillérbe kerül — szóltam, mire megvették a könyvet. Pár nap múlva e leánykák anyjával találkoztam. Mosolyogva jött hozzám és el mondta a gyermekeivel folytatott egész párbeszédet, majd pedig megerősítette, hogy az Ujtestamentom azóta szorgalma*, napi olvasásnak örvend. Van-e Isten ? Bizonyítsa be először, hogy van Isten, akkor majd veszünk Bibliát I — szólt egy jól öltözött kereskedő az autója mellett állva. — Helyes, bebizonyítom — szóltam Láttam, hogy érdeklődéssel várják a körülállók is szavaimat, azért emelt han­gon így kezdtem: Én ismerek embereket, akik megtelve szeretettel járnak a földön. Kérdem : hol vették ezt a szereletet ? Önnönmagukból nem merítették. Tudjuk, hogy bennünk nem lakik jó (Róm- 7, 18). Embertársaik­tól sem kapták, hiszen azok részéről in­kább önzést és gyűlöletet tapasztalnak. Honnan merítették hát a szeretetet ? A Biblia megadja ré a választ: Isten szere­tet I Ebből a forrásból merítettek tehát. A szeretettel megtelt emberek kézzelfogható bizonyságai annak, hogy él az Isten. Földvári Bél*,

Next

/
Thumbnails
Contents