Harangszó, 1930
1930-01-12 / 2. szám
HARANQSZÓ. 1U30 január 12 Kiásták Sodorna városát. A keleti Jordán tartományban egy város romjait ásták ki, amelyről régészek azt hiszik, hogy Sodorna városa. Az ásatások során megállapítottá? hogy az egykor nagykiterjedésü város óriási tűzvésznek eshetett áldozat 12 OLVASSUK A BIBLIÁT! Az Ágostai Hittvallás a Bibliában. I. cikk : Az Istenről. Jan. 13. Melyik a kettő közül 7 Máié 10, 27—34. Kétféle hiivallés van. Az egyikben az ember tisztén önmagának ad számot. A másikban, kívülállók előtt igazolja magét. Tartalma szerint bensőbb és építőbb lehet az első. A másiknak viszont az az előnye, kogy sokakhoz férkőzhetik hozzá. Melyik fajtához tartozik a mi 400 éves Ágostai Hitvallásunk? Az utóbbihozI Hiszen ez is olyanok előtti védekezésnek készült, akiket Istennek Lelke a reformáció ébresztő erejével még nem érinthetett. Épen ezért kell, hogy ez a hitvallás ma is hódítson. Olyanokat is, akik egyházunk falain belül vannak, de kincseivel még mindig nem élnek. Jan. 14. Kifelé szól, de befelé épít. II. Timótheus 1, 8—14 Ha csak kifelé szólna, nem lehetne nekünk elégséges az Ágostai Hitvallás. Baj, ha valakinek hite van, de Nikodémus-félénkséggel esek magában rejtegeti. Még nagyobb baj, ha valakinek csak hitvallása van, melyet néha tulhar- sányan hangoztat, de ő maga sohasem épül benne s nem tudja naponként ujjongva mondani: Tudom, kiben hittem ! Hogy a mi 400 éves hitvallásunk kifelé szól, de befelé épít, ez teheti épen a leghívebbekre nézve nagyon áldásossá a vele való foglalkozást. Jan. 15. A dogmák elválasztanak 7 Efezus 4, 1—6. Az első cikkben nem találtak Róma hívei semmi kivetni valót. Alapjában sokkal több, nyomosabb az, ami összeköt, mint ami elválaszt. Sokan a dogmák „kitalálóit" szokták okolni minden felekezeti különválásért. Pedig a mi hitvallásunk mutatja, hogy az igazi hitigazságoknál, tehát a dogmáknál össze- kötőbb — alig lehet valami ezen a világon 1 Épen az választ el minket, ha nem vesszük kellő komolysággal és szigorral őket s engedjük, hogy mellettük elfoglalják a helyet tévedések és emberi kitalálások. Az Ágostai Hitvallás ép az egység-keresés jegyében készült és szőtte ki minden szálát. Jan. 16. Csak kijelentett Isten I II. Kor. 2. Megvizsgálva a mindössze hat mondatból álló első hitcikket, azt találjuk, hogy az Ágostai Hitvallás nem tud egy a természetben, vagy a történelemben, vagy szívünk belső világában felismerhető Istenről. Tisztán a Biblia teljességében elénk lépő, tehát kijelentett Istenről. És ezért igen-igen hálásak lehetünk. Valamikor felvilágosult- ságtól ittas protestánsok szégyelték, hogy Hitvallásainkban ilyen tételek vannak. De ma igen hálásak tudunk lenni épen ezért. A 400 éves jubileum olyan időkre esik, mikor a legmodernebb theológiai tudomány igazolja, hogy a kijelentés nem kellemetlen kölönc a mi hitvallásainkban, hanem a drágagyöngy éke és értéke. Jan. 17. A kettős istenség kárhoztatása. I. Mózes 1. és 3. 1—13. Az Ágostai Hitvallásban kárhoztatás is van. Ám ez nem embereknek, hanem irányzatoknak szól. Ezek közt is olyanoknak, amelyeknél nyilvánvaló, hogy nem szelíd tévedésről, hanem az emberi önteltségből fakadó s a Lélek munkájának ellenálló engedetlenségről van szó. A Sátánról szóló tanításával a Biblia sohasem állította fel a „jó" Istennel szemben egy „rossz“ Istennek a léteiét. A Sátán igen komoly hatalom ebben a világban, de a teremtés története igazolja, hogy a világ létrehozásában nincs semmi része. Csupán a megrontásában. Mily jó, hogy ezt ma is vallhatjuk 1 Jan. 18. Az észfeletti elem védelme. Róm. 1, 18—25. Mindig voltak olyanok, akik a keresztyénséget üzérkedés helyévé tették. Nemcsak úgy, mint a galambárúsok a jeruzsálemi templomot. Hanem úgy, hogy Krisztus gondolatainak az örve alatt a maguk gondolatait árulgalták abban. Szójátékokat csináltak a kijelentés észfeletti igazságaiból s mindezt azért, hogy így ne az embereknek kelljen igazodniok Istenhez. hanem az Istent igazíthassák az emberekhez. Ma is vannak ilyenek falainKon belül is s azért hálásak lehetünk, hogy olyan hitvallásunk van, mely nem az Istent igazítja az emberhez, hanem az embert készteti az Istenhez való igazodásra. Jan. 19. Amiről nincs külön hitcikkely. János 16, 7 — 15. Amiről a 28 közt nincs külön hitcikk. az a szentlélek személye és műve. Ez is mutatja, hogy e hitvallás nem akar önmagának kimerítő hitvallás lenni. Első sorában a már akkor 1200 éves niceai hitvallásra utal vissza. Ebben pedig kellő arányban jut kifejezésre a Szentlélek személye és műve. A külön hitcikkely hiánya nem jelenti így sem a Szentlélek elhanyagolását az Ágostai Hitvallásban. A legfontosabb hitcikkelyek kitérnek reá. S ha jól megfigyeljük az egész Ágostai Hitvallás annak a Szentléleknek a szavát akarja megszólaltatni. Akiről Jézus előre megmondta, hogy az megfeddi a világot: bűn. igazság és Ítélet tekintetében. És ezt akarja ma is. Bárminél jobban tehetné a most megkezdett, s félévre terjedő biblia- tanulmányi ciklusban 1 laminálunk, kedves Harangszó-olvasól oénc« Aladár. Képek a Biblia-terjesztés köréből. Betegágynál. Gy. egyik külvárosában hosszú utcasoron végig számos elutasításban volt részem. Végre egy házhoz értem, melynek kapuja zárva volt. Zörgetésre kijött a cselédleány. Bebocséjtást kértem. „A nagysága beteg, különben sem kell semmi 1“ volt a válasz. „Mondja meg a betegnek, hogy Bibliát hoztam neki." Pár perc múlva azzal jött vissza, hogy menjek be Fiatal nő szélütéstől lesújtva fekszik az ágyon. Fivére megvetéssel néz rám, szinte ki akar taszítania tekintetével. Annál nagyobb gyöngédséggel szólok hozzá, tudván, hogy a szeretet mellvasán nem hatol át a gyűlöl- ség nyila. A beteg nő vett egy nagy Bibliát. Leültem az ágya mailé és elénekeltem : Ki dolgát csak Istenre hagyja És benne remél mindenkor Azt ő csodaképen megtartja Minden szomorú Ínségkor. Az ének szemmelláthatólag jótékonyan hatott a szenvedőre. Ezután fogtam a nagy Bibliát és elolvastam belőle a 23. Zsoltárt. A 4. versnél („vessződ, botod azok vígasztalnak engem") megkérdeztem : „Érti-e ezt a verset?" „Igen, igen az az mikor Isten csapással látogat megl" Még sokat beszélt ezután. Elmondta mikor élt utolszor Úrvacsorával. Fivére azonban, kit a gyűlölet nem hagyott nyugodni, azon a címen, hogy ebédelni fognak — véget vetett a társalgásnak. Eltávozásomkor még meggyőződött árjegyzékünkből arról, hogy nem adtam-e drágábban a Bibliát ? I Tánc helyett Biblia. Egy zsidó származású felekezetnélküli cipészmesternek kínáltam fel a Bibliát, de elutasított. Nemsokára ezután, egy vasárnap este, ugyanezen cipésznek az inasa a lakásomon keresett fel és egy Ujtestamentumot vett tőlem. Félóra múlva azzal jött vissza, hogy a gazdájának egy nagy Biblia kell. A bálba készült, mondta az inasgyerek, de aztán a jobb érzés vett erőt rajta és így szólt: „Ha hozol nekem egy Bibliát, ma este azt fogom olvasni és nem megyek a bálba." — Megkapta a kívánt drága kincset és beváltolta ígéretét. Ritkán téveszti el hatásét, ha a bibliaterjesztő az Isten Igéjéből ad csattanós választ és dönti halomra a Bibliától hú* zódozók kifogásait. Két leánykával a következő párbeszédet folytattam : Engedjék, meg, hogy felkínáljam Maguknak az Üjtestamentomot. Anya nincs itthon és mi különben is katholikusok vagyunk — volt a válasz. Az Úr Jézus azt mondta : Jöjjetek én- hozzám mindnyájan... és én megnyu- gosztlak titeket I ő tehát kivétel nélkül, mindnyájunkat hív magához. Mi nem vagyunk vallásosak — hangzott a második kifogás. A betegeknek van szükségük orvosra — mondta az Úr Jézus. Szegények vagyunk és nem költhetünk ilyenre — volt az utolsó kifogásuk. Óh az Újtestamentum, benne a Krisztus egész életével — csupán 60 fillérbe kerül — szóltam, mire megvették a könyvet. Pár nap múlva e leánykák anyjával találkoztam. Mosolyogva jött hozzám és el mondta a gyermekeivel folytatott egész párbeszédet, majd pedig megerősítette, hogy az Ujtestamentom azóta szorgalma*, napi olvasásnak örvend. Van-e Isten ? Bizonyítsa be először, hogy van Isten, akkor majd veszünk Bibliát I — szólt egy jól öltözött kereskedő az autója mellett állva. — Helyes, bebizonyítom — szóltam Láttam, hogy érdeklődéssel várják a körülállók is szavaimat, azért emelt hangon így kezdtem: Én ismerek embereket, akik megtelve szeretettel járnak a földön. Kérdem : hol vették ezt a szereletet ? Önnönmagukból nem merítették. Tudjuk, hogy bennünk nem lakik jó (Róm- 7, 18). Embertársaiktól sem kapták, hiszen azok részéről inkább önzést és gyűlöletet tapasztalnak. Honnan merítették hát a szeretetet ? A Biblia megadja ré a választ: Isten szeretet I Ebből a forrásból merítettek tehát. A szeretettel megtelt emberek kézzelfogható bizonyságai annak, hogy él az Isten. Földvári Bél*,
