Harangszó, 1930

1930-01-05 / 1. szám

XXI évfolyam. 1930. január 5. I. szám. AJepliotta KAPJ BÉLA 1910-ban. Laptulajdonol DuántfMLiiair-StflfítUj 4i OruAgos Latíter-SiÖTtl- •ég hivatalos lapja. Késiratok, alőfiaatéil dijak éa reklamációk a HARANGSZŐ «serkentó kiadóhivatalának Szombathelyre iVasvm.) küldendők« IlófiietéBt elfogad ■tindan avang. lelkén éa tanító. V93Jel0Blk mindéi ntinu. HARANGSZO ösvényünk bárhová vezet, Dicsérjük Istenünket tsarkaaitd-kiaddUrata! I SZOMBATHELY Vm varmegye. nókkiadóhÍTatal t .Luther-Táraaság“ könyv kereakedése Budapeal, Vm., SnntkirAlyi-u. il/•. A „HABAüeSZO* •lőfisetéai ára negyedért« 1 P 28 f. Félévre I P 40 f. Csoportos küldéssel 10*/»-os kedvezmény, ánerfkába égési ént I dollár , as utódállamokba cegyedérre I P M fii Áldott új esztendő. Lakács ev. 4, 18. „Az Ur­nák Lelke van énrajtam, mi­velhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangélio- mot hirdessem, hogy hirdes­sem az Urnák kedves eszten­dejét . . .“ A r ldott új esztendőért könyörög mindnyájunk imádsága !... Emeljük szívünk trónusára a Krisz­tust, a mi Urunkat és Üdvözítőnket és teljesül a kívánságunk — mi- nékünk is hirdettetik a kedves esz­tendő. Krisztusban oly hatalom áll mellénk, aki elveszi minden szük­ség és nyomorúság fulánkját, és minden sebet bekötöz vigasztalásá­nak kendőjével. A kedves esztendő tehát attól függ: mennyire fogadjuk el Krisz­tust vezérnek, és mennyire lesz az ő igéje életünknek szövétneke. Ha nem akarunk a Krisztusról hallani és nem akarjuk az ő igéjét hall­gatni, akkor majd ő sem hallgat meg minket, amikor a nyomorúság idején könyörgéseinkkel ostromol­juk. De ha megmaradunk a szent igében, és örömest hallgatjuk, ta­nuljuk az örök evangéliomot — akkor ránk köszönt a kedves esz­tendő! Lehetünk akkor akármilyen szegények, de az evangéliomban kincs, gazdagság várakozik reánk; ha szakadékos, sötét völgyben ka­nyarog útunk, az ige fényes ve­zérlő csillaggá válik, reá figyeljünk csak. Uram! a te igéd az én szí­vemnek kősziklája, testemnek, lel­kemnek orvosa, szívemnek öröme, vigasztalása, üdvössége !... Az 1930. esztendő kedves esz­tendő lehet... üdvösségnek, ke­gyelemnek esztendeje lehet mind­azok számára, akik Jézushoz si­mulnak, és belévetik minden bizal­mukat. Eddig is ő segített! Most is ő segít! A jövőben is ő fog segíteni! Uram! kegyelemmel és irgalmas­sággal megkoronáztál engemet. Hozzád folyamodom, amíg tart éle­tem. Reád hagyom magamat. Nem emberekben bizakodom, nem is tán magamban... te vagy mindenek­nek menedéke!... Jézus téged nem hagyunk; Ez évben is téged kérünk: Te légy hajnalcsillagunk, Te légy a mi bölcs vezérünk; Akkor áldott lesz utunk, Szép célunkhoz eljutunk. Jézus a vigasztaló, Megszenteli gondjainkat, Hogy sem öröm sem jajszó Hűségünkben meg nem ingat, Van Megváltónk, van Atyánk, Nincs hát miért aggódnánk ! Szent nevedben, Jézusunk, Elindul a vándorcsapat; Míg a mennybe eljutunk, Terjeszd reánk oltalmadat; Vígy a földi élten át S ott fent adj dicsőbb hazát 1 Amen. * A legmagasztosabb eszme. Irta: Javornltzky Dezső. I smét letűnt egy év, egy küzdel­mes, szenvedésekkel telt, de ta­pasztalatokban, intésekben és fi­gyelmeztetésekben gazdag év. És most, amikor egy új év küszöbén állunk, a jövő titokzatosan dereng előttünk, rejtélyeit fürkészni fátyo­lozott szemünk nem képes. Öröm és félelem, bizalom és kétség, re­mény és aggodalom kerítik válta­kozva hatalmukba lelkünket. Tépelődünk, töprengünk s a kis­hitűségünkből származó eme této­vázásunk közepette önkéntelenül is vissza-visszapillantunk a múltba, hogy kapcsolatot találjunk, hogy irányt és erőt nyerjünk s hogy bizalommal, benső megnyugvással tekinthessünk a jövő fejleményei elé. S a múlt leplezetlenül és kí­méletlenül juttatja eszünkbe a siker­telenségeket, a megpróbáltatásokat előidéző okokat: a hibákat, a fogya­tékosságokat, Gondolkodásra kész­tet és okulásra kényszerít... A letűnt évtizedek, évszázadok és évezredek méhében, az enyé­szet sötét takarója alatt ott forrong összekeverve az ember minden vágya, óhaja és törekvése, népek, nemzetek keletkezése, hatalomra való vergődése s ott vannak elrejt­ve a pusztulásnak, az elmúlásnak szomorú, sötét képei. Midőn a tör­ténet ezekről hűségesen megemlé­kezik, egyúttal tanulsággal is szol­gál, hogy az emberiségnek legyen min okulni, legyen miből tanulni, legyen ami őket észheztérítse, a helyes irány követésére buzdítsa s annak betartására serkentse. Amikor a múlttal, az emberiség történetével foglalkozunk, meggyő­ződünk arról, hogy azokat mindig hatalmas gondolatok, mindig messze fekvő, nagy eszmék sarkalták cse­lekvésre. Az idők forgásából tehát meg kell jegyeznünk, hogy az esz­mék adnak tartalmat az életnek, a küzdelemnek. El kell ismernünk, hogy az eszmék elérésére irányuló vágyak és törekvések teszik elvi­selhetővé a fáradalmakat. Be kell látnunk, hogy az eszmék adnak erőt, kitartást még a megpróbálta­tások s a csalódások idején is. Hogy boldog életünk legyen, nemes eszközökkel magasztos esz­mékért kell küzdenünk. Mindig a múltból okulást merítve s mindig a jövőt szem előtt tartva. Ha pedig azt keressük, hogy az emberiség küzdelmei és törekvései közül idő és tér tekintetében, me-

Next

/
Thumbnails
Contents