Harangszó, 1929
1929-03-17 / 12. szám
XX. évfolyam. I92Ő. március 17. 12. szám. Alapított* KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: i DanáatüU Lutüer-SzöTetseo. le Orar.ifOft Iiuther-SzSret- t&g hlr.ittloe lapja. Kéziratok, előfizetési dijak 6b reklamiclók a HARANGSZÓ uzerkesatő- kladóhivatalának Szentflotth&rdra (Vasvro.) küldendők. Eldüzetéot ellogad minden evang. lelkócs 6a tanító. Megjelenik minden rasárai». Szert«Mté-klad6bIratai I SZENTflOTTk*.1 *"•». \V » oJ VV=?''" ^ Jézus légy te oltalmam a sir » Rendületlen támaszom, örök üdv ÍÍÍMO“ •£T\Ara negyedévre 28 f. Félórr* 2 P 40 f. Csoportoa küldAaaal 10°/M>a kedveamény. Aaterlkiba ifin Arra I dollar ; aa utódállamokba negyedévre 1 P 80 fül. . Jelentős csodatétel. Lukács ev. 22.51. „Felelvén pedig Jézus, monda : Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyító azt.“ Talán nem is gondoljuk: milyen * nagy jelentősége volt Jézus e csodatételének minden ő tanítványa számára 1... Hiszen igaz, Jézus minden csodájának mély értelmű jelentősége van. Ha Kánában a vizet borrá változtatja, ez azt is jelenti, hogy ő a szomorúság köny- nyeit mindig örömre akarja fordítani ... Mikor az 5000 embert meg- elégííi, a vakok szeme világát megnyitja, ezzel azt is el akarja hirdetni, hogy ő az élet kenyere s a világ világossága... Most meggyógyítja Málkusnak, a főpap szolgájának fülét, amelyet levágott egyik tanítványa. Mit akar jelenteni ez a csodatétel itt, Jézus szenvedéseinek az elején ?... Azt akarja elmondani a csodák nyelvén : Jézus a sebek gyógyítója, a fájdalmak orvosa 1 Sebeket akar gyógyítani, de mégis egészen más sebeket, mint a főpapi szolga véres, levágott füle! Sebeket akar gyógyítani, de nem külső, hanem belső sebeket, amelyek a lelkünket vérzik. Jóvá akarja tenni mindazt, amit konokságunkkal, szenvedélyeinkkel, büszkeségünkkel, dacosságunkkal, haragunkkal és gyűlölködésünkkel, egy szóval bűneinkkel elrontottunk. Mindent Ő igazít helyre, Ő tesz jóvá. Mert vájjon mi .melyik bűnünket tehetnénk jóvá?... Egyiket semi A nyelvünk kardjával okozott sebeket sem; a szomorúságot sem, amelyet engedetlenségünk, hálátlanságunk szerzett; a könnyelműen elvesztegetett esztendőket sem ; a boszuságot sem, amelyet másoknak okoztunk... Mi magunk semmit sem tehetünk jóvá bűneink közül az Isten előtt, sem bánkó- dással, sem könnyel, sem pénzzel, sem ezernyi ezer jócselekedettel... sebeinkre gyógyulást, bűneinkre bocsánatot egyedül csak Jézus ád. ő a gyógyító orvos... szent és ártatlan vérével gyógyirt szerzett mindnyájunk számára, ez a gyógyír, ez a balzsam pedig nem más, mint a bűnök bocsánata I... „Uram, rosszul cselekedtem, Földre sújt a bűntudat; A jó útról eltévedtem, Nem lelem nyugalmamat. Méltó haragodtól félek, Elkerülni szeretnélek. Bár ha könny patakja volna Sirdogáló két szemem ; S könnyem árja folyton folyna. Hogy sirassa szégyenem : Mindez nem ment meg a kíntól Nem oldoz fel láncaimból. De egy csepp véred Jézusom, S őt mélységes szent sebed Megszerzi én gyógyulásom : Lelkem te megmentheted. Nem bízom Uram csak benned ; Takarjon be nagy kegyelmed.“ Ámen. Ne panaszkodjatok, emberek!... Irta: Hering János. Ml egszaporodtak az elégedetlen * * emberek. Akármerre járok, akárkivel beszélek, mindenki csak zógolódik, panaszkodik: nehéz a megélhetés, nehéz a munkaalkalom, rossz az időjárás, bizonytalan a holnap, sok a gond. Hiszen csakugyan megnehezült az idők járása felettünk. Hallgatom ezeket a panaszkodókat és közben elgondolkodom. Emlékszem jól arra, hogy mikor a szerencsétlen kommunizmus igája volt a nyakunkon, sokan így beszéltek: odaadnám a fele vagyonomat, ha vége szakadna ennek az őrületnek. A kommunizmus elmúlt, az emberek — amint látszik is — hamar elfelejtették. A fele vagyonát ugyan nem adta oda senki — már akinek van — se a szegényeknek, se az egyháznak, se más jótékony intézménynek, de azért tovább elégedetlenkednek, új panaszokra fakadnak. Régi tréfa szól az egyszeri cigányról. aki nagy bajában „olyan vastag gyertyát, mint a karom“ ajánlott föl az oltárra, de mikor a bajból kilábolt, hót egy szerény kis, ujjnyi vékony gyertyácskával állított ba a papjához. Tapasztalat szerint a legtöbb ember, a baj elmúlta után épen ilyen kis ujjnyi vékony gyertyát érő ajándékra, alamizsnára — vagy nem is tudom, minek nevezzem — váltotta be nagy Ígéreteit. Mór aki beváltotta. Mert igen sokan egyszerűen elfeledkeztek mindenről. De azért tovább panaszkodnak. Eszembe jutnak az emberiség nagy szenvedői, akik rendesen nem a maguk bűne, vagy hibája, hanem mások, sokszor az egész emberiség gyarlósága miatt szenvedtek ártatlanul. Élükön az Úr Jézus Krisztus. És — nem panaszkodtak . . . Eszembe jutnak nagy szerencsétlenségek áldozatai, akik árviz, földrengés, tűzvisz, háború miatt földönfutókká, szerencsétlenekké, vagy nyomorékokká váltak. Csak három példát említek. Hallottam egy nagyapáról és tiz éves kis leónyunokójóról. Galiciéban, ketten, együtt éldegéltek csendesen és boldogok voltak, mert „földi ember kevéssel beéri, vágyait ha kevesebbre méri“. Aztán jött a világháború. A falut tisztára feldúlta
