Harangszó, 1929

1929-06-30 / 27. szám

1929. június 30.

HARANQSZO,

211

bensőséges szavakkal üdvözölte a püspököt, oki a közgyűlés keretében elismeré- vel tüntette ki Graf Samu elemi iskolai igazgatót. Altdörfer Viktor karigazgatót és Ulreich Cyula tanítói, akik immár harminc évnél hosszabb ideig szolgálnak. Közgyűlés után a hatóságok, a ref. testvéregyház. a prot. kalonaegyház és az izr. hitközség tisztelgő küldöttségeit fogadta a püspök. Délután 3 órakor a tanitóképezde zászlaját avatta fel, majd résztvelt ezen intézet tornaünnepélyén. Este 6 órakor a gyülekezet temetőjében volt istentisztelet. Itt Hanzmann Károly lelkész II. Tim. 1, 10 alapján szólt a hívekhez, a püspök pedig Ez. 37. 3 alapján magyar nyelven hirdette megrázó erővel az igét. A holtak gyülekezete felelt a gyülekezel lelkészeinek egy részét magába záró Gálffy-krip- táról az élők gyülekezetéhez intézett hatalmas igék. amelyek az enyészet helyén is az élet diadalát hirdették, keretezve ez ifjúsági egylet harsanakarától kisért egyházi énekektől és a templomi énekkar szárnvaló énekétől, örökre emlékezetesek maradnak a szívük mélyéig meghatott hívek előtt. És valami, szóval le nem irható, csendes fájdalommal átszőtt és mégis felemelő hangulat borult a temetőre, amikor azután a püspök a lenyugvó nap fénye mellett kíséretével együtt végigjárta a temető útjait és meg-megállva a gyülekezet nagyjainak sírjánál, csendes áhítattal áldozott emléküknek. 10 én, hétfőn, reggel 8 órakor a herceg Eggenberg-féle házban sereglett össze a gyülekezet. Itt a történelmi nevezetességű kőszószékról beszélt a püspök Dán. 6, 10. alapján a hitvalló és hitükért szenvedő ősök késő unokáihoz, felidézve előttük annak a gyülekezetnek képét, amely az elnyomatás idején templomából kiűzve itt erősítette lelkét az igével a hite mellett híven való megmaradásra. A lelkesedés tüze égett az arcokon, könnyben úsztak a szemek, amikor a püspök hatalmas szavai ellentállhatatlanul magukkal ragadták a lelkeket és törhetet- ren bizakodással szállt ég felé a gálya- labok éneke, diadalmas erővel zengték a hívek: „Az ige kőszálként megáll, Meggyaloglást. Meg-megállt. Elővette a zsebkendőjét s törölgetni kezdte a homlokát. Valami nagy meleg pedig nem is volt mégis kiverte az izzadtság. Azután meg elővette a köhögés. Mély, száraz köhögés gyötörte. Onnan jött a tüdő mélyéből. Jó ideig elkínozta a köhögés, ami megint csak verejtéket csalt a homlokára. Újból megtörölte magát, aztán fáradt vonszolással csak elindult.

Már egészen besötéledett, amikor be- zörgetelt a Kocsis kúrián.

A szolgáló ajtót nyitott,

Első látásra megijedt a torzonborz, őszbecsavarodott hajú embertől. De ahogy az arcába tekintett, azonnal részvétet érzett a szenvedő ember iránt s jóságos hangon kérdezte meg tőle.

— Mit akar bácsika ?

Az ember szeme könnyes lelt. Jól esett neki a szelíd szó s mégis belemarkolt a szívébe a fájdalom. A régi cseléd már meg sem ismeri I

Alig bírta a szavakat kinyögni.

— Kocsis Gábornét keresem. Az anyámat.

A leány összecsapta a két kezét.

— Jézusom I A tekintetes úr I Megjött ? Futok, hogy megmondjam a tekintetes asz- «zonynak.

szégyenük, ki bántja." Istentisztelet után a népiskola egyes osztályait szemlélte meg a püspök, majd a tanítói és ifjúsági könyvtárt, a szertárt és az igazgatói irodát tekintette meg, délután pedig Ziermann, Hanzmann és Budaker lelkészek hitoktatását ellenőrizte. Este 6 órakor résztvelt az ifjúsági istentiszteleten, amelyet Lauff Géza hitoktató tartott, aki Ef. 5, 15—16. alapján szólt az ifjúsághoz. Este 8 órakor az ifjúsági egyesületet látogatta meg a püspök, amely gazdag műsor keretében mutatta be munkásságát. 11-én. kedden, reggel 8 órakor gyermekislenlisztelet volt, amelyen Budaker Oszkár lelkész Ján 8, 12. alapján német nyelven hirdette az igét, majd a püspök I. Móz. 1, 26—27. alapján magyar nyelven intézett magasszérnyalásu beszédet a másfélezer főnyi gyermeksereghez. A délelőtt folyamán azután az elemi népiskola osztályainak folytatólagos megszemlélése következett, majd az egyház- községi pénztár, a gyülekezet tulajdonában lévő házak és pincegazdaságának a megtekintése. Délután Várallyay János, Lauff Géza hitoktatók és Reichert Gyula ny. lelkész hitoktatói munkáját ellenőrizte a püspök, majd résztvelt az ifjúsági istentiszteleten, amelyen Várallyay János hitoktató prédikált Luk. 14, 16—24. alapján. Este az ifjúsági egyesület helyiségében a nőegylelet, a gyámintézeti nőegyletet és a leányegyesületet látogatta meg a püspök, amely egyesületek szeretetvendégséggel kedveskedtek neki. 12-én. szerdán, d. e. a városi Polgérotthonban elhelyezeti híveket kereste fel a fópásztor és az ev kápolnában Zsolt. 139, 1—5. alapján mélyen megható vigasztaló szózatot intézett hozzájuk. Utána az Erzsébet-kórházba látogatott el. ahol a fentjáró betegekhez Ján. 5. 5—9. alapján szólott magyar nyelven és német imádságot mondott. Miután még néhány ágyban fekvő súlyos beteget vigasztalt meg betegágyuknál, a törvényszéki fogház ev. lakóit kereste fel és Luk. 15, 18. alapján tartott törödelmes bünbénatra indító igehirdetést. Végül a gyülekezet árvaházát tekintette meg. ahol megszemlélte az ott elhelyezett népiskolai osztályokat, a diaS elrohant.

Kocsis Antal a folyosón megindult s a szobák felé botorkált.

Hirtelen kinyílt az egyik szoba ajtaja.

Kocsis Gáborné jelent meg a küszöbön. Kitárta a karjait.

— Én édes fiam I Hát megjöttél ?

Kocsis Antal odaborult az édesanyai

kebelre.

— Megjöttem, édes jó anyám.

Hosszan, melegen tartotta egymást átölelve a két szerető szív. Szavuk nem volt több, csak a könnyeik hullottak. A leány is ott állt mellettük, az is alig győzte kötényével törölni a könnyeit.

Végre kibontakoztak egymás karjaiból s beléptek a világos szobába.

Kocsisné most vette szemügyre a fiát.

Éles fájdalom nyilait át a keblén, ahogy rátekintett, Félő aggodalommal szólalt meg.

— Te beteg vagy Antal ? Az arcod olyan sápadt, olyan beesett. Mi a bajod ?

Antal szólni akart.

De elővette a köhögési roham. Szinte kékült, zöldült a haldoklástól.

Az anya remegve nézte a férfi gyötrődését.

Végre lecsillapodott és zihálva, szaggatottan törtek elő ajkán a szavak.

konisszaállomást és meleg szavakkal szólt az árvákhoz. Délután a népiskola mintakertjébe látogatott el, majd megbeszélést tartott a gyülekezet elnökségével és az egyes bizottságok elnökeivel; ez alkalommal különösen a népiskolában tapasztaltak felett fejezte ki legnagyobb elismerését. Este 7 órakor záróistentisztelet volt a templomban. ahol a hívek nagy serege előtt Ef. 1, 22—23. alapján hirdette a püspök magyar nyelven elragadó erővel Isten igéjét. A soproni egyházlátogatást azután díszvacsora fejezte be, amelyen a püspök magasszérnyalásu felköszöntőt mondott a felekezeti békére.

13-án, csütörtökön, reggel a népiskola 100 tagú gyermekkara búcsúzésul egyházi énekeket énekelt a püspök lakása előtt, aki azután a gyermeksereg sorfala között a harangok zúgása mellett hagyta el a gyülekezetei, hogy folytassa egyházlátogató körútját.

KORKÉPEK.

Karcolatok a hétről.

Kapi Béla dunántúli püspök Sopronban a presbiteri díszgyűlésen a „nagyünnepi keresztyének típusa“ ellen beszélt. Nagyünnepi keresztyéneknek nevezte azokat a keresztyéneket, akik csak karácsonykor, husvétkor, pünkösdkor jönnek rá, hogy valamilyen közük van a valláshoz, az anyaszentegy- házhoz. Ezeknek az egyházzal alig van kapcsolatuk, ez a vallásos irányzat semmit sem ér — mondotta — és majdnem rosszabb, mint a vallásosságtól való teljes tartózkodás. Tulajdonképpen önámítók az ilyenek, mert az Istennel való közösségnek állandónak kell lennie.

— Az vagyok, beteg... Nagy beteg..' halálos beteg . . .

S újból köhögni kezdett.

Aztán folytatta.

— A tüdőm ... a tüdőm oda van . . . nem viszem már sokáig... A börtön nyirkos fala, levegője tönkretett. De megérdemeltem .. . meg. . . Isten büntetése ez . . .

Piros vérág buggyant ki a száján . . .

A hosszú ut, a gyaloglás kimerítette. Vérzés lepte meg.

Kocsisné ijedt sikoltással ölelte magához a halállal eljegyzett embert. Odanyomta a kendőjét annak a szájához. Csakhamar mind vér lett az. Akkor egy székre ültette s a lavórt tartotta elébe.

A szerencsétlen ember cafatokban köpte ki magéból a véres tüdődarabokat.

Ágynak dőlt s bizony abból soha fel sem kelt .. .

Másnap Kocsisné magához kérette a lelkészt.

Vagy két óra hosszat maradt ott a lelkész s amikor kilépett az ajtón, a szemei még akkor is nedvesek voltak.

Vasárnap rendkívüli közgyűlés volt.

Csak rövid ideig tartott. A lelkész hamar végzett.

— Tisztelt Közgyűlés I Kedves híveim 1 A jó Isten meghallgatta ama ezerszeres