Harangszó, 1929
1929-03-17 / 12. szám
yö előbb az orosz, aztán az osztrákmagyar hadsereg. A faluból mindenki elmenekült, csak ők maradtak ott ketten, a gyönge öreg ember, meg a kis gyámoltalan unoka. Az öreg embert a mieink valamilyen munkára rendelték ki, a kis lány pedig ott éldegélt a katonák között, akik jól bántak vele. Egyszer aztán a kislány elment ebédért és mire visszajött, azon a helyen már nem voltak ott a mi katonáink, mert riadót fújtak és menni kellett. Nem volt ott a nagyapja se, talán magukkal vitték a katonák. Kereste a kislány a nagyapját, meg az ismerős katonákat, kérdezte, hol vannak, de az idegen katonák nem tudták megmondani. Aztán ezek a katonák is elmentek és a kislány egyedül maradt egy feldúlt vidéken, összelövöldözött, névtelen falu közepén. Ugyan mi lett vele?... Vagy több évvel ezelőtt ismertem egy derék családot, az apát, anyát és három szép gimnázista fiút. Az apának valami torokgyulladása támadt, Budapesten megoperálták és az operáló asztalon meghalt. Az édesanya elutazott a temetésre, de mire odaért, hazulról már várta a távirat, hogy rögtön jöjjön haza. Vonatra ült, az aggodalomtól félholtan ért haza, ahol... három halott várta: mind a három szép egészséges fiú meghalt azon az éjszakán széngáz- mérgezésben. Ez olyan hihetetlen történet, hogy a hitelesség kedvéért meg is mondom, hol történt: a barsmegyei Léván. Mit gondoltok, Isten nélkül. Irta : Mayer Pál. 2 3. A csárda. A csárdában nagy társaság volt együtt. Farkas mester nem egy ismerősére akadt. Rögtön is összeverődött egy kugli-parti. Cigány is került. Fogyott a bor-sör s Farkas mester maga már régen túl járt úgy 1—2 literen. Széles jókedv vett erőt a társaságon. Hol énekeltek, hol táncoltak. A nap már régen leáldozott s Farkas mester még mindig a csárda udvarán lődörgött. A kugli-parti átalakult kártya-partivá s így történt, hogy kótyagos fejjel, üres erszénnyel éjfél felé kezdett hazafelé cihelődni néhá- nyad magával. Hangos énekléssel, kurjon- gatással rótták végig jobbról balra s balról jobbra az utat, belekiabálva a holdvilágos, szép, csendes nyári éjszakába : Jaj be magas, jaj be magas ez a vendégfo- Van-e benne... jó piros bor eladó? [gadó, Ha nincs benne jó piros bor eladó : Dűljön össze ez a vendégfogadó I Farkas mesternek nagyon jó felesége volt. Csendes, szelíd, mint az esti szellő. Jó gazdasszany, aki a busás jövedelmet nem kellett-e kétségbeesnie ennek a szerencsétlen édesanyának ? . . . A múlt évben a három Kőrös folyó vidékén nagy árvíz volt. (Bár az idén Isten kegyelméből kikerülnénk a fenyegető árvizveszedelme- ket!) Vármegyényi területeket elöntött az ár, nem is tudom, hány falu lakossága lett hajléktalan. És most csak el kell képzelni: Alig van olyan helység, amelyikben, különösen a tavaszi nedves időjárás idején ne volna egy-egy ágyban fekvő beteg öreg ember, vagy gyerek, akiket a hozzátartozóik még a szellőtől is féltenek, takargatnak, ápolgatnak, jaj, csakhogy meg ne hüljön, meggyógyuljon. És jön az árvíz. Behatol a falukba, házakba. Menekülni kell! De hová? Mindenfelé csak viz, víz. .. Máshova nem lehet, csak a háztetőre! Mi lesz most a nagy beteggel? Akárhogy féltik, remegnek érte, vinni kell azt is, föl a háztetőre. Fel kell kelnie ágyából, ha tud, ha meg nem, akkor felnyalábolják, öltöztetik, betakargatják és viszik szegényt a háztetőre. Alattuk a rohanó árvíz, körülöttük metsző tavaszi szél és szegény nehéz betegnek így kell megvirradni és dideregni, amíg segítség nem érkezik. Nem borzasztó dolog ez? Ezek a szörnyűségek jutnak az eszembe, mikor hallom az embereket panaszkodni és elégedetlenkedni. Olyan embereket, akik mikor kipanaszkodták magukat, akkor odaülnek a terített asztalukhoz, HARANŰSZÖ. __________ nem szórta ruhákra, előkelő kosztra. Rendes és elegendő étel került mindennap az asztalra, de a tékozlást, a pazarlást nem ismerte s a déli maradék nem került a moslékos dézsába, de felmelegítve a vacsorának egyik részét szolgáltatta. Nem felejtette el édesanyjának példáját, ki jómódú földmívesasszony volt, hogy minden morzsát fel kell szedni, mert mindén vagyo- nosodós a morzsáknál, a cseppnél kezdődik. Mert cseppenkint telik a hordó. 20-ik éve volt az urával s szép summa pénzt tett félre három gyermekének, kik közül a legidősebb : Ilonka 15 esztendős volt. Nem tudta elgondolni, mi történt az urával, mert ennyi ideig még soha sem maradt ki. Pajtásai és barátai máskor is elhurcolták a kocsmákba vasárnap délutá- nonkint, de vacsoraidőre mindig otthon volt. Ezért utálta a sűrű társas érintkezést is. Az ember vagy a családjának él, vagy a társaságnak. Mind a kettőt egyformán szeretni nem lehet s aki megszerette a társas élet szórakozásait, holt bizonyos, hogy a családját fogja elhanyagolni; folytonos lótás-futás, izgalom, nyugtalanság az egész családi élet s idővel pokollá válik az, ami a házasság megkötésénél paradicsomnak Ígérkezett. A családi élet szentély, aWel 1929- március 1?. amelyiken ha más nem, legalább egy tányér meleg leves, egy karéj fehér kenyér fekszik, vagy akik panaszaik után nyugodtan lefeküsz- nek jó meleg ágyaikba. Mtt akartok ti emberek? Ha ti panaszkodtok, akkor az igazán szerencsétlenek mit csináljanak ? Hát nem kegyelmes volt hozzátok a Minbenható amazokhoz képest? Mennyivel vagytok jobbak, vagy különbek azoknál a szerencsétleneknél, akik mindenüket elvesztették, vagy nyomorultul elpusztultak? Nem gondolkodtatok azon, hogy miért épen titeket kiméit meg az Isten és nem amazokat ? Hogy míg amazok sorsa rettenet, addig ti itt vagytok egészségben, éltek, ennivalótok van és még arra is van időtök, hogy panaszkodjatok! Mit akartok? Ti %ok-sok bajt és csapást elkerültetek. Áldjátok érte az Istent. És ha szenvedtek is, ha úgy érzitek is, hogy van okotok a panaszra, én nem hiszem, hogy ne volna ugyanakkor okotok az örömre, a hálaadásra is. Mert ha sújt is néha az Isten, de áld is< Ha van az életetekben szenvedés, kell ott lenni örömnek is, csak azt is meg kell látni, észre kell venni. Csak az a különös és szomorú, hogy az emberek épen a legnagyobb baj miatt, ami minden más bajnak a szülőoka: a bűn miatt nem panaszkodnak. A bűneiket egész jól tűrik az emberek. Mintha nem is volna. Pedig emiatt kellene panaszkodni. A bűn miatt való sok-sok idegen büntetlenül állandóan nem tartóz' kodhatik. Urának és gyermekeinek s az ura hivatásának élt s ez idejét nemcsak lekötötle, hanem a gyarapodó jólét, az előmenetel boldoggá is tette. 8 óra már elmúlt s a Mester még nem jelentkezett. —■ Biztosan a barátjai csábították él valahová 1 Csak azt a lump kompániát ne látnám többé ! A segédeknek inasoknak beadta a vacsorát. — Hol a Károly ? — kérdezte. — A Károly holnap elmegy — mondták a segédek. Az úr küldte el, mert vasárnap nem akart dolgozni. Az asszonyt szörnyen bántotta a dolog. Rendes munkás, rendes ember s elküldi! A cseléddel elmosafta az edényt, gyerekeivel bevonult a szobába, mindegyiket megimádkoztatla, majd maga is elolvasta a vasárnap estéli imát s Istennek nevében lefeküdt. Álom azonban nem jött a szemére. Kezdte urát nem érteni. Tudta, hogy soha imakönyvhöz nem nyúlt, templomba nem járt, Isten Igéjével nem foglalkozott, de a mai nap eseménye mégis érthetetlen. Saha éjszakára ki nem maradt ?
