Harangszó, 1929

1929-03-10 / 11. szám

HARANOSZO Í929. március 1Ö. Gondolatok, Élni csak azon nemzet fog, melyben vallásos életerő van; kit nem vallásos ereje, hanem csak másoknak gyámolítása tartogat, annak nincs jövendője. Kossuth. * Akit betölt az Isten eszméje, annak lelkében bizonyossággá erősödik a hit s megóvja őt az életnek mindenféle viszonyai között. Széchenyi. * A vallás csodákat művel, mindenre képes, még a lehetetlent is lehetővé teszi. A vallás kohójában még a legtisztátalanabb salak közül is kiválik, ami nemes, ami szép, ami jó, megbecsülésre és szeretetre méltó. Jókai. Közli: Zemann Zoltán. «2 2. Támogatta az igazságügyi hatósá­gokat (foglalkoztató műhelyek berendezése és fenntartása utján) a foglyok munkára nevelésében ; a hiányos és az újjáépítés első esztendeiben még igen nehezen be­szerezhető felszerelési cikkek pótlásában, — az igazságügyi intézeteket pedig a be­teg foglyok gondozáséban. Támogatást nyújtott ezenkívül a misszió ahhoz is, hogy a közkegyelem tárgyában kibocsátott egyik rendelet végrehajtása a kormányzó úr Őfőméltósága intencióinak megfelelő, üd­vös eredménnyel járjon. A szükséges tájé­koztató adatok beszerzésével megkönnyí­tette a kegyelem tárgyában való helyes döntést; azáltal pedig, hogy megfelelő munkaalkalmakról gondoskodott, a sza­baduló foglyoknak a munkástársadalom­ban való elhelyezkedését mozdította elő. 3. Látogatta a misszió a letartóztatási intézeteket abból a célból, hogy a foglyo­kat egyénenként is gondozza s vállaikról levegye azokat a terheket, melyeket az igazságszolgáltatásnak nem állott céljában reájuk rakni, de amelyeket viszont a maga eszközeivel elhárítani, vagy levenni nem képes. (így pld. a foglyok aggodalmainak, kérelmeinek meghallgatása után eljárt: kilakoltatások megakadályozása, lakásban maradt bútorok, ruhanemüek megmentése, rokkant illetmények kieszközlése stb. ér­dekében). A missziónak ezek az eljárásai nagyban elősegítik azt, hogy a fogoly sor­sát nyugodtabban viselje, munkáját híveb­ben végezze, de egyúttal azt is, hogy a szabadult foglyot a reá váró viszonyok esetleges rendkívüli mostohasága (ruhát- lanság, otthontalanság) ne döntsék újra bűnözést előidéző lelkiállapotba. 4. Igyekezett a misszió támogatni a szabaduló foglyokat a társadalomban újra való elhelyezkedésükben is. Ez a munka persze az Európa-szerte érezhető rendkívüli munkanélküliség folytán, szinte megold­hatatlan problémává vált. 5. A kezdetben — éveken át — majd­nem kizárólag társadalmi utón teremtett anyagi erőforrásaival nagyban enyhítette a foglyok hozzátartozóinak és a szabadult raboknak Ínséges helyzetét. (1921-ben pld. ruhával és cipővel látott el a misszió 378 ■f jaewranw*»u«uiHimmn .'«inmiwinmii« ■naiumiiiw.'MKM.mMiMmi'r« gyermeket, felruházott 188 szabadult rabot, pénzsegélyt nyújtott 207 nyomorgó csalód­nak és 162 szabadult fogolynak.) A fogházmissziói munkát a tár­sadalmi tényezők közül főként a Bethánia Egyesület, a Fébe dia­konissza nő egylet s a Szociális Misszió társulat központjai és helyi szervezetei karolták fel. Az egyéni munkások sorából különösen ki- magaslanak Morvay László, az állami átmeneti fiúotthon igazgatója, a munka megindítója és első el­nöke, herceg Hohenlohe Károly Egon és dr. Nagy Emilné, dr. Göll- ner Mária, a munka későbbi ve­zetői, de a csapattisztek között is nem egy van, kiknek nevéről bár­mennyire távol áll is a misszió a személyi kultusztól, elévülhetetlen érdemeikre való tekintettel, lehetet­len meg nem emlékeznem. Hadd említsem meg azért itt gróf Bethlen Mártát, aki az Országos Gyűjtő- fogházban hosszú évek óta vég­zett hűséges szolgálatai alatt a ezúttal nem dohányzóit, de alkalmazottai az utolsó inasig vagy pipát, vagy cigarettát szorongattak foguk között. Gyönyörű szép vasárnapi reggel volt. A nap teljes pompájában sütött a felhőtlen égboltból a teljes virágjában pompázó föld­re. Talán még a fűszál is ujjongott Örömé­ben, a levegő visszhangzott a madárdaltól. A mesternek olyan jó kedve volt. hogy még nótózott is. Szerencsétlen az az anya, Kinek fia csizmadia, Mert nem tudja, mely órában — Fül meg a csirizes tóiban. A személyzet nevetett. — Még ilyet I Ki látott valaha akkora csirizes tálat, amibe meg lehet fulladni 1 — No azért nem mondható igen sze­rencsétlennek a csizmadia anyja igaz-e öcskös ? szólt a mester az egyik inashoz, aki pár napja volt csak a műhelyben s még nem szokta meg a csiriz szagát. Lesz még szőlő lágy kenyérrel neked is, fiam, ne félj semmit I Aranybánya a csirizes-tél, igaz-e ? — Mór az úgy van, majsztram, szólalt meg a legidősebb segéd. Legkivált most a háborás idők után. Győzi a paraszt azt fogház kórházában megfordult sok beteg fogolynak sebére vitt bal­zsamot, dr. báró Podmaniczky Pált, aki sok egyéb elfoglaltsága mellett majd egy évtizeden ét volt a foglyoknak szolgálataiért soha ellenszolgálatot nem váró igehir­detője (vasárnaponként nem egy­szer négy helyen, sőt néha 5—6 helyen is hirdette az igéi), Tóthpál János ev. vallásu igazgató tanítót, aki különösen mig boldogult fele­ségével együtt szolgálhatott, éjjelét, nappalát ennek az ügynek szen­telte, dr. Kilényi Lorántnét és Mar­cali Pólit, akik főként a külföldi missziókkal való kapcsolat ápolá­sában szereztek érdemeket, végül Gergely Dezsőnét, akit talán az elsők között kellett volna említe­nem, aki egész életét a foglyoknak szentelvén, a hívő lélek mentő szeretetének melegével számtalan fogolyhoz juttatta el Krisztus evan­géliumát. A fentebb említett egye. sületek minden egyes buzgó mun. a sok fene bankót fizetni, mert ő is jó keres. — Hát fiuk egy pár rómós csizma ára 40 pengő I Az órabér mától kezdve az első segédnek 1 pengő, a második segédnek 80 fillér, az inasok is kapnak 40 fillér napszá­mot. Azt hiszem megvagytok elégedve. No lett is erre olyan éljenzés, akár követválasz­táskor, még a majsztramné is beszaladt a konyhából, hol a reggeli! készítette. Reggeli után tovább folyt a munka. A műhelyt az inasok ugyan kitakar tották szombaton, egyszer egy héten, de ma va­sárnap megint minden a régi rendetlenség­ben volt. Rongyos, sáros paraszt csizmák kását kérő talpakkal ölelkeztek finom, tiszta, fényesen csillogó új úri csizmákkal, papu­csok cipőkkel, szanaszét régi és új bőrda­rabok, fonalak, suszterkalapács, ár, kaptafa egymás hegyen-hátán, a suszterszék körül. Az ablak alatt egy paraszt alakja su­hant el. — Az Istenes Tóth jön 1 szólalt meg a Mester. Kopogtatás. — Szabad 1 — Csés jó reggelt 1 Köszönt az atyafi — Isten hozta minél unk, István gazda ugrott eléjo a mootar. Ej, oj. de rág vol isten neíRüí. Irta : Mayer Pál. Boldogság a gazdagság? Oh, ne hidd, ne hidd 1 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? (Máté 16, 20) — Mit használ az embernek a garmadába gyűjtött kincs, a sok pénz, a vagyonadta tekintély és tisztelet, ha családjában hiányzik a béke, az egyetértés s családi életére mintha rá- volnának szabva a Bölcs igéi: Kinek jaj ? Kinek oh jaj ? Kinek versengések ? Kinek panasz ? Kinek ok nélkül való sebek ? Kinek szerveknek veresége ? A bornál mu­latóknak, akik mennek a jó bor kutatására. (Példab. 23, 29) Oh bizonnyal: Jobb a kevés az Urnák félelmével, mint a temér­dek kincs, ahol háborúság van. I. Felfelé. A kis műhelyben vígan folyt a munka. 1—2 segéd, 2—3 inas s velük együtt a fiatal 30—32 éves mester versenyt dolgoz­tak a különféle lábbeliken. Kriminális csi­riz-szag feküdte meg a levegőt, amit még elviselhetetlenebbé tett a nehéz izzadtság szaga s a csípős dohányfüst. A master

Next

/
Thumbnails
Contents