Harangszó, 1929

1929-02-17 / 8. szám

60 HARANQSZÖ. 1929. február 17. Ha pedig radikálison szabadulni akarsz tőle, okkor azt mondom, most már igazán ismered a bűnt. Febr. 24. Isten és a bűn. Róm. 6 . s*. A bűntől szabadulni vágyakozást Isten és a bűn közt levő különbség kelti bennünk. Mindenütt és mindenkor végeredményben úgy ismerjük meg a bűnt, mint a nyomo­rúság. a holál okát: „a bűn zsoldja a halál “ A halál irgalmatlanul szedi a maga áldozatait, Isten pedig a kegyelemben kifogyhatatlan. Ha élni akarsz és boldog akarsz lenni, tanuld meg az igazi böjtö­lésnek másik jellemzőjét a bün-gyülöletet. Anenendettelsaui diakonissza ház. Jóleső érzés tölti el szívünket, valahányszor evangélikus anya- szentegyházunknak egy-egy intéz­ményét látjuk erősödni, fejlődni, melynek célja az emberiség lelki­testi bajainak orvoslása, az egy­háztól elszakadtaknak Krisztushoz való vezetése, egyszóval a szeretet gyakorlása. Ily irányú evangélikus intézmé­nyek közül figyelmet érdemel a neuendettelsaui diakonisszaház, más szóval a neuendettelsaui dia­konisszák. Kicsodák a diakonisszák? A sze­retet munkásai, kik nem ismernek félelmet a szeretet gyakorlásában. „A szeretetben nincsen félelem“, mondja János apostol (I. lev. 4, 18.) És ezt a szeretetet ők igazán em­beri mértéket meghaladóan tanú­sítják, amint például a szánalmas betegségben szenvedő emberiséget a bátor szeretet legnagyobb mérté­kével ápolják és gondozzák. Hogyan jött létre ez a neuendet­telsaui diakonissza intézet? Ki volt ennek a nemes kezdeményezője? Itt igazán eszünkbe kell hogy jus­son a mustármagról szóló krisztusi példázat, mely szemünk elé állítja, hogy a kicsiny kezdet Isten sege­delmével milyen hatalmas és meg­csodált fejlődésnek lehet az alapja. Lőhe Vilmos neuendettelsaui lel­kész 1854 májusában, nemesszívű pártfogóktól körülvéve alapította ezt az inlézetet. Kezdetben csak egv szerénv épületben folyt a sze­retet munkájának gyakorlása; eb­ben volt kórház,,menedékház, nö­vendékház stb. És hogy milyen jó talajba, termékeny emberi szívekbe esett az Isten igéje, mi sem mu­tatja jobban mint az, hogy évről- évre emelkedtek a hatalmas épület- csoportok, úgy hogy ma már mind- egvik munkakörnek külön épület áll a rendelkezésére. De nemcsak itt, hanem számos fiókintézetben Győz a szeretet. így sóhajtok minden város előtt: Köszöntsd város a hozzád érkezőt! De a város gyűlölettel várja, Ki Jézussal közelít hozzája. Bezárt ajtók, csúnya szitkos ajkak, Szembe mondnak gyalázó szavakat. Sétán bosszú fegyverét kínálja ; így ingerel: mondj egy átkot rája 1 Nem I ajkamról el nem röppen átok, Szórjon reám bármi szitkot szátok. A jó Isten áldja meg magukat I így viszonzom gyalázó szavukat. Izzó parázs fejükön .. . már ég is 1 A kaputól visszahívnak mégis. Van egy titkom, győzelem van benne, Általa a világ boldog lenne 1 Akarod, hogy jót tegyenek veled Gonoszszívű gyűlölő emberek ? 1 Mosolyogva, édesen szólj nékik, S tarts ki ebben imádkozva végig I Aki gyűlölt, bűneit megbánja Hozzád simul, édes szód kívánja. Mint jégcsap a tűzláng közelében Ügy felolvad a harag szívében. Napunk Jézus, fenn ragyog az égen, Hatalma van a fagyon, a jégen 1 Testvéri benned Jézus napja fénylik?! Vigyed oda, hol a Bűn sötétlik 111 Hol zord a tél, oda vidd a lángot, Fel I győzzük meg e gonosz világot 11 ___________________FÖLDVÁRI BÉLA. é s állomáson is dolgoznak a neuen­dettelsaui diakonisszák, jelenleg 1111-en. A diakonissza hivatását legszeb­ben jelöli meg Lőhe Vilmosnak egy emlékkönvbe írt mondása: „Mit akarok én? Szolgálni akarok. Kinek akarok szolgálni ? Az Úrnak, az ő nyomorultjainak és szegé­nyeinek. És mi az én jutalmam ? Nem szolgálok jutalomért, sem háláért, hanem szolgálok hálából és szeretetből; jutalmam az, hogy szabad szolgálnom I És ha eköz­ben elveszek ? Ha elveszek, hát elveszek, mondotta Eszter, aki őt még nem ismerte. És ha eközben megöregszem ? Akkor virulni fog a szívem, mint a pálma és az Ür megelégit engem irgalmával és kegyelmével. Megyek békességgel és nem aggodalmaskodom.“ Lát­hatjuk tehát ebből a mondásból is, hogy a diakonisszát jellemzi az Istennek való szolgálás a nyomo­rultakon és a szenvedőkön keresz­tül. Az édesanyáknak is segítőtár­saik, de még csak szeretetet sem várhatnak és sokszor bizony nem is kapnak a szerencsétlen, beteg gyermekektől. De ha segítőtársaik is az anyáknak, nem akarnak ők többek lenni azoknál. Nem tartják magukat különbnek a feleségnél, anyánál és a többi embernél. Nem tartoznak ők külön erkölcsi törvény alá, mint a másik egyház szerze­tesrendjei gondolják magukról, ha­nem ugyanazon erkölcsi törvény alatt állóknak érzik magukat, mint amely alá mindnyájan tartozunk földi halandók. Egyedüli jutalmuk, hogy az Úr megelégíti őket irgal­mával és kegyelmével. Csaby József KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Megálljunk! Ez az eszeveszett rohanás az élet múló gyönyörei után örvénybe sodor. Nap-nap után az erkölcsi sülyedés, a testi és lelki feslettség példái, amelyek még egy percért is pirulásra késztetnek . . . Legyünk őszinték! Sok minden be- mocskolódott, ami azelőtt patyolat­fehér volt. Jellemszilárdság, lemon­dás, elvhűség, egyszerűség, önzet­lenség, lelkesedés, türelem, szemé­rem, hozzáférhetetlenség, részvét és szeretet már-már divatjamúlt, lemosolygolt, eltaposott eszmények csupán. Az új idők szelleme, mint üvöltő fergeteg száguld végig tár­sadalmunkon és amit fölkavar, por és szemét: kigunyolt ideál, eladott becsület, durva kapzsiság, kérkedő ledérség, lenézett szegénység, hi­deg tűzhely, lelketlen léhaság, fön- héjázó cinizmus, fékevesztett élve­zetvágy, eltűnő remény, patologi­kus nagyzolás, vakmerő szédelgés és bárgyú önámitás... A test, a pénz, a rang, a mámor, a céda- ság és habzsolás bitorolja a lé­lek, a hit, az erény, a tisztesség, a meggyőződés és a lelkiismeret trónját. Ezéit annyi a boldogtalan, meghasonloit, férgesszívü, állattá aljasuk, elérhetetlen vágyak vas­szöges korbácsától hajszolt ember, ezért gurulnak annyian az emelke­dés lépcsőiről a pusztulás lejtőjére. Nem valamelyik egyháznak a lapja, a szerkesztője, munkatársa írja ezeket a sorokat, hanem az egyik fővárosi politikai lapnak (nem az ú. n. kurzuslapok közül való), nem is a böjti, hanem még a far­sangi vezércikke emeli fel szavát ezekkel a szavakkal s kiált meg­állást, kér meghallgatást. Rettenetes időket élünk. Mi lesz velünk, ha idejekorán észre nem térünk, meg nem térünk. Ne feled­jük el: a bűn zsoldja a halál.

Next

/
Thumbnails
Contents