Harangszó, 1929

1929-02-17 / 8. szám

58

HARANQSZÖ

1929. február 17.

Gondolatok.

Kevés boldogság jut a föld számára és az esztendők egymástól veszik el mindig azt a keveset, amit szétoszthatnak. Mi pedig verekedünk a kevés boldogságért s örülünk, ha jön az esztendő, mely másoknak adta a boldogságot s örülünk, ha jön az az esztendő, mely talán minket kerít sorra.

*

„Örök dicsőség a mennyekben és itt a földön örök emlékezet."

Orosz gyászdal refrénje.

*

Az esztendők nem halnak meg, hanem tovább élnek a históriában.

Közli: Zemann Zoltán.

a lelki életet folytonos eleven mozgásban, megőrizve az egyhelyben való vesztegléstől s végtelen áldást árasztva a lélekre.

*

A gyémánt csak akkor ragyog a maga szépségéken, ha ki van köszörülve. Akkor ragyog a nap fényében csodálatos színpompában. így fogunk mi is, ha a kereszt átalakít bennünket, mint drágakövek fényleni Isten országában.

Szundar Szing.

A Káté.

Mathesius Luthernek egyik kor- és iskolatársa, Lutherról tartott egyházi beszédében mondja többek között: Ha D. Luther életében semmi más jót nem tett volna, minthogy a két kátéját megírta a családok, az iskolák és a templomi szószékek számára és az étel előtt és utáni imádkozást, a reggeli és az estéli imákat ismét közkinccsé tette, már ezért is az egész világ soha el nem múló háláját érdemelte ki. Amikor ezek a szavak Szí. Joachimstalban a templomban, 1563-ban elhangzottak, a Káté 34 éves volt. Korunknak egyetlen tankönyve sem dicsekedhetik ilyen hosszú életidővel. Luther Kátéja pedig ma is tankönyve az evangélikus keresztyén ségnek az egész világon. Ez évben ünnepli 400 éves jubileumát. A Káté tehát minden kétséget kizárólag, a Bibliát

f\z anyai szeretet.

Irta : Irányi Kamillná.

A vonat berobogott az állomásra. Egyetlen utas szállt le róla, nagy sietséggel, mint akinek sürgős útja van még hátra s így minden perce drága. Mégis talán mást gondolt, mert megállt s nagy nehéz sóhajjal nézett az elrobogő vonat után, «.mint az sisteregve fúrta magét a ködön ót előre.. tovább.

— Ch, jaj ... I — sóhajtotta, — nekem is menni kellene előre . . . tovább ... De merre ...? Hová ...?

Nehéz, sötét bánat ült a szívén. S az sem egyedül. Társul vette magához a nyomorúságot. a szégyent. Az elhagyott asz- szony nyomorúságát, szégyenét.

Érzi szegény, hogy az ura hűtlenségét eltudná felejteni, meg tudna neki bocsátani, ez könnyű volna I . . . Hiszen még ezek után is szereti azt az embert.

— De neki nincs szüksége az én bocsánatomra — panaszolta önmagának hangtalan, keserves zokogással. — Kivetkőzött az emberi érzésből I... Hogy tudta ezt tenni velem ... kidobni, mint egy avult rongyot, mert nem tudtam az apámtól mór több pénzt kikőnyörögni . . . Pénz kellett neki. sok pénz, hogy minél többet adhatkivéve patriarchája az összes nyomatott könyveknek. Hol található még egy könyv, mely 13 generáción keresztül tankönyve az emberiségnek és 80 különböző nyelvre van lefordítva. Nincs benne semmi túlzás, ha a Kátét ezért Kis Bibliának, máskép a laikusok Bibliájának nevezik.

Báró Pechmann V. dr. a német evangélikus nagygyűlésnek elnöke Luther Kátéiéval kapcsolatban mondja: Közel 65 esztendeje, hogy a Kátét tanulni kezdtem könyv nélkül. Letenni ezt a könyvet majd csak akkor fogom, mikor szívem utolsót dobban. Jaj annak, aki csak egyetlen egy evangélikus gyermeknek is útját állja, hogy a Kátét elsajátíthassa. Amely könyv 4 hosszú évszázadon keresztül oly nagy áldására volt evangélikus népünknek, lehetetlen, hogy továbbra is ne becsüljük és ne értékeljük eléggé.

son annak a személynek . . . annak, aki miatt az utcára dobott, engem a feleségét... meg a tulajdon édes gyermekét... 1

S szivét égető fájdalmas szégyenében, szinte eszelősen szoriiotta magához a karjai közt szendergő gyermeket.

— Nem, nem bánt minket mór ezután senki... senki, drága kicsi fiam... Együtt maradunk örökre ... 1 így . . . igy ... az anyád védő karjaiban ... Jó helyen.

A tavaszi esőzésektől megáradt hatalmas folyó lassú hömpölygéssel, haragosan morajlott előtte.

Gyöngéden himbálta karján a gyermeket, mintha már a hullámok ringó bölcsőjében feküdne. A gyermek felébredt s felkacagott.

Az asszony megtorpant erre a kacagásra a hatalmas folyó előtt. A csöppség pedig tovább beszélt hozzá az 6 gőgicsélő, kacarószó kis gyermekbeszédével.

— Te ... I te .. . kedves . .. hát nem akarod . . .? Kacagsz . . .? Mosolyogsz a- nyádra .. .? Életem ... 1 Egyetlen reménységem te... csak nevess... csak nevess...

Szeme rásugárzott a csöpp kis ártatlanul kacagó ajakra s felelt neki az anyai szív csodálatos nyelvén, forró, szapora csókok közt.

Egyszerre megvillant előtte az ut kanyarulata.

Dr. Ihmels püspök így nyilatkozik a Kátéról ■' Luther Kis Kátéja a világ összes lutheránusaira nézve az összetartozandóságnak, az együvétadózásnak a köteléke. Nincsen hitvallás, mely úgy az összgyülekezetnek, mint egyeseknek hitvallását oly mértékben magába foglalná, mint a Kis Káté. Benne az egész föld lutheránusainak az egysége jut kifejezésre nemzetségre, nyelvre való tekintet nélkül.

A szerb kereskedelmi minisztérium tisztviselői tartoznak templomba járni. Korosec közlekedésügyi miniszter rendeletet adott ki, amelyben felszólítja minisztériuménak tisztviselőit, hogy ünnep- és vasárnapon minél nagyobb számban járjanak templomba. A rendelet főleg az osztályfőnököknek szól, hivatkozással arra, hogy az osztályfőnököknek jó példával kell előljárniok.

— Igen, igen, az ut kanyarulatától jobbra ott lakik édesapám. De hova is indultam én, hogy ide jutottam . .. ?

Sietve fordult meg. s szinte futott az ismerős, kedves kis ház felé.

«

Meg-megbotló léptekkel, fáradtan vonszolta magát a szülői háztól tovább. A szeme száraz volt s égett. Fogai össze- összeverődtek. Fázott. Tüskés bokrok, lehajtó faágak kapaszkodtak ruhájába, de ő észre se vette, hogy milyen nehezen halad előre. Nem hallotta mór gyermeke nyöszörgő sírásót sem . . . Nem . . . Csak ment előre, nem törődve azzal, hogy járatlan utakon töri magát keresztül.

A keze. lába, a teste, azok még küzdöttek valahogy az eléjük tornyosuló akadályokkal. hanem a lelke ... az nagyon elfáradt, Pihenni, minél előbb megpihenni ... ez a gondolat űzte, kergette tovább.

Otthon idegen asszony fogadta. Hol az apád.,.? Ismételte meg az ő kérdését. — Vásárosokat vitt a városba, még éjfél előtt indultak, mert reggelig még egyszer akar fordulni. . . Hogy nem szokta ő azt azelőtt . . . ? Az ezelőtt volt, most más világ járja, kell a pénz, mert abból soh’ sincs •lég . . . Az nagy baj, ha összevesztél az uraddal... azon mi nem segíthetünk, csak ta. . Manj szépen vissza s kérj tőle baaaa-