Harangszó, 1929

1929-02-10 / 7. szám

52 HARANOSZO, 1929. február 10. ösvényedet, hanem vezet is azon kezedet fogva. Mint az ember hordozza az ő fiát, atyai szeretettel s gondoskodással vesz körül téged az új élet útján. Védő karját feletted tartja s lábadat őrzi az eleséstől. Ha megbotlasz, kezedet megfogja s úgy emel fel ismét, hogy bátran s úgy emel fel ismét, hogy bátran s Benne bízva jár­hasd az új életnek keskeny ösvényen ha­ladó s a szoros kapun át vezető útját. Febr. 16. Krisztus az út. János 14 . o. Ha az Atyához akarsz jutni az új élet útján, tudnod kell, hogy oda csak egyet­len egy út vezet s ez a Krisztus. Hiába hagyod el régi éltedet s járod a Ruth út­ját, hiába keresed Istent a főkomornyik útján, hiába futsz lankadatlanul Pállal a cél felé, hiába látod utadon az Úr vilé­f iossógát s hiába nyújtja feléd segítő kezét 8tened, ha más utón jársz s nem Krisztus a te utad. Nélküle hiába minden vágy, akarat, jó szándék és elhatározás, omberi erő, cselekedet s érdem el nem juttat az Atyjához, csak egyedül a Krisztus golgothai kereszthalála. Míg ezt magadévá nem tetted, csak gondolod, hogy járod az élet útját, de valóban távol jársz még attól. Febr. 17. Megérkezés. János jelenések 2 . io. Ha Krisztust választottad utadul, ki az új élethez vezet, ha hűen jártál ezen az utón, megérkezel valóban a célhoz, elnyerheted az örökélet koronáját, lelked üdvösségét. Eléggé tudod-e ezt értékelni ahhoz, hogy, ha még nem tetted volna, most e pillanatban megváltoztasd életed eddigi bűnös útját ? Menj a Krisztushoz, járj a Krisztussal s célhoz érsz a Krisztussal. Abaffy ttynla. [Kemény Lajos fj A felvidéki magyarságnak egy rend­kívül jellegzetes vezéralakja dőlt ki a küzdők sorából január 30-án. ki tehetsé­gének, munkájának teljes egészét az egy­háznak, az iskolának, az evangélikus tár­sadalomnak, a magyarságnak szentelte. Kemény Lajos osgyéni evangélikus lelkész, a volt kishonti egyházmegye főjegyzője, egyházkerületi jegyző halálával, kiben a budapesti Fasor-i ev. egyház lelkésze ifj. Kemény Lajos édesapját siratja, pótolha­tatlan veszteség érte egyházunkat, magyar­ságunkat a Felvidéken. Gömörben az ő élete tartotta és ápolta a magyarság re­ménységeit. Az ő költői és imádkozó lelke adott mindezideig szárnyat a szárnvasze- gett felvidéki magyarságnak, hogy az tu­dott „földre szállni, égbe kelni reptében is énekelni,“ Id. Kemény Lajos lelkipásztori munkál­kodásának állomásai: Orosháza, Rozsnyó, Makó és 44 évig Osgyán. Elmúlásáról a család a következő gyász- jelentést adta ki: „Mély fájdalommal, de Isten akaratá­ban való hivő megnyugvással jelentjük, hogy Kemény Lajos osgyáni evangélikus lelkész, a volt kishonti egyházmegye fő- jegvzője, egyházkerületi jegyző életének 73-ik. lelkészi szolgálatának 50-ik évében, folyó évi január hó 30-án déli ln2 órakor, mindenkit szerető nemes lelkét egy utolsó imádságban visszaadta Teremtőjének. Gyermekeiért mindent áldozó, unokáit büszkélkedve szerető, testvéreihez mindig változatlan, híveihez mindig jóságos, szen­vedéseiben alázatosan hívő és minden Békesség. M'g rohantam az irdatlan utón, Tövis szaggatta, tépte lábam. Most végre mégis megpihentem Az egyszerűség fehér templomában. Kinn tombol, harsog az életzsivaj, De ittbenn csend van, béke, nyugalom; Innen a csendnek fehér templomából Küldöm ég felé szálló sóhajom. Nem lelni békét lármás, vad hajszában S mindent letipró, lázas küzdelemben: De ott a béke fehér templomokban S az imádkozó, egyszerű szívekben...! MAGISTER. drága vágyakozásához hűségesen bátor magyar lelkipásztor volt, kinek emléke és példája is magvetés marad. Kihűlt porrészeit folyó évi február hó 2-án, szombaton délután 2 órakor az os­gyáni ev. egyház templomából kisértük elhúnyt szerettei mellé a temető kertjébe. „Tudom a te dolgaidat, szeretetedet, szolgálatodat és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél.“ (Jelenések könyve II. 19.) Osgyán, 1929. január 31. Kemény Lajos és neje Klán Anna, Kemény Miklós, Záhonyné Kemény Mar­git és férje Záhony Károly, gyermekei. Kemény Ödön és neje. Kemény Gyula és neje, özv. Gudra Gyuláné Kemény Eleonó­ra testvérei. Kemény Péter, Kemény Lajos, Kemény Pál. Kemény Kálmán, Záhony László, Záhony Emmike, Záhony Margitka, Záhony Karcsika unokái.“ KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Lapunk febr. 3-iki számában Heti krónika c. rovatunkban meg­emlékeztünk, hogy Doornban fé­nyes külsőségek között ünnepelték meg Vilmos német excsászár 70-ik születése napját. Az istentiszteleten Vogeler potsdami udvari pap tar­totta az ünnepi prédikációt. A tex­tust a császár maga választotta ki Pál apostolnak a Rómabeliekhez írott leveléből•' Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát. II. Vilmos német császár emberi és uralkodói nagyságáról majd a történelem fog igazi képet rajzolni. Mi valahogyan úgy érezzük, hogy abból a megrajzolandó képből nem fog hiányozni a császárnak az a jellemvonása, ami általában a nagy embereknek a lelki tulajdonságai közé tartozik, hogy nem az elisme­rés és dicsőség perceiben voltak nagyok, hanem a megpróbáltatás keserű óráiban, amikor könnyhul- latás volt a kenyerük éjjel és nap­pal és a zsoltáríró szavai szerint sokan azt mondták lelkűk felől’ Nincs számára segítség Istennél. A németek császára minden ka­tonai, politikai és diplomáciai sikere közepette soha nem volt olyan nagy életében, mint 70-ik születésnapja előestélyén, amikor doorni magá­nyában kezébe vette a Bibliát és alázatos szívvel feltekintett az égre Isten felé és újból, mint életében oly sokszor, bizonyságot tett élő hitéről: Nem szégyenlem a Krisz­tus evangéliumát. Ez valóban királyi tett volt. Jubiláló Nőegylet. A vönöcki evang. nőegylet 1929. január 10-én ünnepelte meg fenn­állásának 50 éves jubileumát hála­adó istentisztelet keretében. Az ünnepélyen Túróczy Zoltán győri lelkész tartott megragadó erejű előadást a nő hivatásáról, kísérté­seiről és vezekléséről a teremtés és bűnbeesés történetének bibliai elbeszélése alapján. Bojsza János s. lelkész a nőegylet 5Ö éves tör­ténetét olvasta fel. Bokányi Istvánná és Mórocz Karolina szépen sikerült szavalatokkal, az ifjúsági egyesület pedig Wéber Gyula kántortanító vezetésével szép karénekkel mű­ködtek közre. Jan. 20-án az ifjúsági egyesület és leányegylet közreműködésével műkedvelő szinielőadást rendezett a nőegylet. Előadták Wéber Gyula kántortanító betanításában Kórodi Péter: A legény bolondja c. nép­színművét. Az igazán jól sikerült előadás 152.62 P-t jövedelmezett. Ez alkalommal felülfizettek: Fördős Gyula, Szabó Sándor, Baráth Fe­renc, Tőke István 1 — 1 P-t, Nemes István, Kiss László 5—5 P-t, Schrol- ler Antal 50 f-t. Kovács Antal őr, Rosta Lajos 1.50 P-t, Varga Gyula esp., Vargyai Ferenc 2.40 P-t, De­zső Kálmán 7 P-t, dr. Deutsch József 3.50 P-t, Nagy Lajos, Róth Mór 2—2 P-t. Pálffy Lászlóné 10 P-t. A szíves adományokért ezúton is hálás köszönetét mond a nő­egylet. Hőbe Lajosné, szül. Mestery Lidia, a nőegylet jelenlegi elnöke, a jubileumi ünnepély alkalmával igen értékes és szép bársony oltár- térítőt ajándékozott a gyülekezet­nek. A kegyelmes Isten iránt érzett hálából fakadt szép cselekedet ön­magát dicséri. Mérd meg az Isten templomát és az oltárt és azokat, akik abban imádkoznak. Jel. 11.1.

Next

/
Thumbnails
Contents