Harangszó, 1929

1929-12-25 / 52. szám

412

megmutatja csodás szívével, hogy a kevéssel is nagyobb örömet tud annak nyújtani, mint másnak a sokkal.

— Jobban Örülnék én, ha sokat hozna. Ugy-e, Juliska, te is jobban örülnél akkor?

— Nem sokáig örülnél, leányom Juliska sem. Hamar megszűnne az örömetek. Nyugodjatok meg abban, hogy minden úgy van jól, ahogy Jézuska intézi... Látjátok, milyen szép, hófehér cipót küldött ? 1 — vett ki az édesanya füles kosarából egy kis kerek cipót.

Mind az öt gyerek körülfogta s ostromolta kérdéseivel:

— Mikor küldte? Hogyan küldte? Sok jut-e belőle?

— Ne keressétek azt, gyermekeim, hogyan küldte Jézuska. örüljetek, hogy küldte. Mindjárt elosztom köztetek, de előbb énekeljünk.

— Ossza el édesanyám előbb, azután jobban tudunk énekelni! — indítványozta az egyik.

— Én is jobban tudok énekelni, ha megettem, — bizonyította a csöpp Pisti.

— Jó, legyen hát a kivánságtok szerint, hogy szebben tudjatok énekelni, — mondta az édesanya mosolyogva s szelte a cipót kis karéjokra. öt apró kéz nyúl a levegőbe a karéjokért, öt ragyogó szempártól kísérve.

— Édesanyám! először nekem adjon! — mondták egyszerre hárman is.

— Első Pistike, most ő a legkisebb, aztán sorra jöttök nagyság, vagyis inkább kicsiség szerint. Nesztek, nesztek. Aki nem szereti, az odaadja a verebeknek.

Ne a verebeknek, hanem nekem: én nagyon szeretem! így a Józsi.

— Én is szeretem. Milyen fehér! Úgy e, édesanyám, olyan, mint a kalács? — húzódott Pisti az édesanya ölébe.

— Bizony, olyan fehér, mint a legszebb, a legjobb kalács. Mennyit hagysz meg belőle, csöppöcském, a verebeknek.

— Semmit se.

— Hát te, Pisti? Ugy-e, hagysz belőle ?

— Nem hagyok. Inkább jó volna, ha több volna.

— Nó, hagyj valamit, fiacskám. Hagyd meg nekik azt a kis héját. Nagyon szeretik ám a verebek.

— Hisz ez a legjobb, a héja legjobb. Jaj! miért nincs több belőle?!

HAJ^NOSZÓ.

— Nem szabad éjjelre sokat enni, galambocskám. Nem tudnál jól aludni.

— De mégis jó volna!

— Oh, fiacskám, nem láthatnád meg akkor Jézuskát álmodban. Ne kívánj többet enni... Látom, egyik- tek sem hagyott a verebeknek. Kezdjük hát az éneket. Juliska, te már jól tudod: kezd el.

Juliska elkezdte s énekelte valamennyi. Angyalok sem zenghették szebben: „Boldog öröm nap derült ránk. . . “

Majd a „Krisztus Urunk áldott születése...“ ének következett, aztán újból az előbbi. Elénekelték mindegyiket négyszer, vagy tán ötször is. Józsi a végefelé már Jézuskával álmodott édesanyja ölében. Pistinek is le leomlódott a szemecs- kéje.

— Imádkozunk, gyerekek, aztán lefekszünk...

Félórába telt, míg az édesanya átalakította fekhelyekké a kis szobát. S negyed óra múltán aludt mélyen mind az öt gyermek. Csak az édesanya imádságos sóhaja és az ősi fali óra ketyegése hallattszott, mignem az özvegyet is elnyomla a gondterhes, kesergő szíveket elcsendesítő édes álom.

Kora reggel szokatlan zaj riasztotta fel.

— Ki az?! Ki járkál a szobában?

— Én vagyok, édesanyám, — tapodatózott Pisla a vak sötét szobában s a következő pillanatban két gyermek sikolytott rémülten fel:

— Jaj, jajl ránk borította valaki a korsóból a vizet!

— Ej, haszontalan gyerek, miért mászkálsz ilyen korán?! —ugrott le az édesanya az ágyról s mécset gyújtott.

— Jézuskával álmodtam, édesanyácskám. Nagy, fehér cipót tett az ablakba, azt keresem; de... de nem találom...

— Feküdj a helyedre, fiam. Aludj még. Jézuska csakugyan hozott még egy cipót, itt van a kosaramban. ..

Feneion nagyszerű tanácsa.

Feneion, egy anyának, aki panaszkodott, hogy tia keményszívűén fogadja, amit néki Istenről mond, ezt válaszolta: „Tanácsolom önnek, hogy inkább Istennek beszéljen a fiáról, mint a fiának Istenről“.

1929. december 25.

Felhívás és jelentés.

A 48-as szabadságharc 13 vértanú halált követelt és s nemzet minden egyes polgárának áldozatkészségéből készült az aradi vértanú emlékmű.

Az 1918—19-iki rémuralom idején gróf Tisza István és mintegy 600 vértanú társa szenvedett martvrhalalt az alkotmány és az állami rend viszaállítasáért Dicsőséges nevüket, az Országos Bizottság a nemzet akaratéból, az első nemzetgyűlés első határozatához híven, hatalmas emlékművön megörökíti.

Tekintettel arra, hogy az emlékmű nem az eredetileg tervezett helyre az Eskü-térre, hanem sokkal nagyobb térre, a Parlament elé kerül. Budapest székesfőváros képző- művészeti bizottsága anyagban és méretben a térnek megfelelőleg monumentálisabb emlékmű felállítását óhajtotta, hogy örök időkig a legimpozánsabban hirdesse hallhatatlan vértanúink iránt érzett kegyeletünket

Az ilyen értelemben átdolgozott emléket a fenti bizottság egyhangúlag elfogadta. A márványemlékmű architektúrája a téren készen áll. A szoborcsoportokat faragják. Váry Albert koronaügyész h. orsz. képviselő, a névsorösszeállító bizottság elnökének munkája befejezéshez közeledik és így az emlékmű felavatása a közeljövőben megtörténhetik.

Bár ismerjük a nehéz gazdazági viszonyokat. de szegénységünk mellett mégis tartozunk vele. hogy a vértanuknak, akik között mindenki megtalálja kartársát, akik életüket adták értünk és a Hazáért, a magántulajdon, köz- és magánvagyon megmentéséért, szerény tehetségünk szerint adakozzunk és koszorúmegváltás címén örök emléküket megtiszteljük.

Az egész magyar nemzet kegyelettel adózik a vértanuk emlékének Az adakozást a Magyar Országgyűlés Felsőhaza és Alsóháza nyttotta meg 2000 p s, gr Bethlen István miniszterelnök 1000 pengős adományával, valamint gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter 5000. dr. Valkó Lajos külügyminiszter 1000. Mayer János földművelésügyi miniszter 1000, dr Zsitvay Tibor igazságügyi miniszter 500, a Ludovika Akadémia 1003, m. kir. csendőrség 3011, m. kir. államrendőrség 1071. m kir posta és távirda 2293, m. kir. államvasutak 1300 és Budapest székesfőváros 20 000 P s adományával.

1929 november 15-ig adományozott eddigi összeg 81 481 pengő (nyolcvanegyezer- négyszáznyolcvanegy pengő).

Az előadottak alapján az a tiszteletteljes kérésünk a nagyközönséghez, a községek elöljáróihoz testületek, intézmények vezetőihez. hogy a vérlanu-emlékmű még hiányzó költségéhez bármilyen csekély ösz- szeget kegyesen adományozni és a Pénzintézeti Központnak a „Vértanuk“ 36.800 számú csekkszámlájáía megküldeni mél- tóztussanak.

Egyben felhívja az Országos Bizottság a társadalom figyelmét, hogy gyűjtéssel senkit meg nem bizott, az adományok csakis a Pénzintézeti Központba küldhetők.

Bizva a bölcs és kegyes elhatározásban és kérésünk teljesítésében, vagyunk hazafias tisztelettel az Országos Bizottság.

Affiimiü a Harap [Máriására!