Harangszó, 1929

1929-12-25 / 52. szám

1929. december 25.

Laitinen Toívo

finn segédlelkész, a soproni theol. fakultás hallgatója volt 1929 jan. 16-tól decemberig.

nemzetét. De ezzel együtt élt lelkében protestáns öntudata, amely a vallásszabadság kivivására sarkalta. Végül természetesen egyéni indítékok is közrejátszottak nála. Ezek azonban sohasem érvényesültek annyira, hogy valamikor is a nemzeti és vallási érdekek rovására cselekedett volna. Ennek az önzetlenségnek fényes bizonyítékát adta a besztercebányai országgyűlésen, amikoris a fölajánlott koronát visszautasította.

Bethlen engedett a nemzet köz- akaratának, sereget gyűjtött és oly

és lábait; őt magát pedig forró levessel etette.

Magdolna kémlelve bujkált a fiú körül. Nézegette aranyszöke haját, üde arcát, csillogó páncélos mellét és villogó szemeit. — „Szegény kis Jézuska igaz az, hogy neked ennyi hideget kell szenvedned ?“

Az asszony jó meleg ágyat vetett számára és lefektette. Teobald pár pillanat alatt aludt is . . . A kétségbeesett asszony szíve valamivel könnyebb lett. Ennek a szerencsétlen gyermeknek ide kerülésében valami csodálatosat sejtett. Magdolna sem volt álmos Arra kérte anyját, énekeljék el a kis Jézus énekét.. . S a meglett és fiatal ajkakról szállt égfelé :

Krisztus Urunknak áldott születésén...

Ott virrasztóit az ifjú Gallheim fölött, míg végre őket is elnyomta az ólom. Összedugták fejeiket és ők is elszunnyadtak ... Egyszeresek kürtök harsanására ébrednek. Az asszony szólni sem tudott a rémülettől, nem tudta hamarosan elképzelni, miféle lárma zavarja meg a borzasztó éjszakát. Kívül nehéz léptek közeledését lehetett hallani. Az ajtó kinyílt és teljesen behavazott emberek jelentek meg a küszöbön. Közöltük egy úri nő is Lőrincné végigjáratta szemét a belépőkön. Ujját ajkára

HARAttOSZO.

győzelmesen haladt előre, hogy rövid idő alatt Felsőmagyarországot meghódította. Azonban szövetségesei, itt, a cseh protestánsokat a fehérvármegyei csaiában Ferdinánd serege legyőzte, mire a folyvást előnyomuló Bethlen is kibékült a császárral Nikolsburgban. E béke lényege Magyarország alkotmányának és vallásszabadságának biztosítása. Ezután még két Ízben fogott fegyvert Bethlen az alkotmányért és vallásszabadságért a nikolsburgi béke megszegése miatt s a küzdelme mindkét esetben sikerrel járt.

Ezekben megismertük Bethlent, mint harcos protestánst. Láttuk azt, hogyha vallása és hazája szabadságának megsértéséről volt szó, semmiféle küzdelemtől nem riadt vissza és legjobb tehetsége szerint küzdött ezek megvédéséért.

Sokkal érdekesebb azonban, és napjainkban tanulságosabb Bethlen Gábor békés uralkodását vizsgálni.

Igazi mintaképe ő ezen a téren is a buzgó, de amellett a más val- lásuakkal szemben megértő, művelt, szépért-jóért lelkesedő protestáns magyar embernek. Törhetetlen magyarságáról az alkotmány védelmében eltöltött egész élete tanúskodik. Buzgó vallásosságában huszonhatszor teljesen végigolvasta a Bibliát, ezt mindenüvé magával vitte. Emellett azonban nem volt elfogult a más vallásuakkal szemben sem, mutatják ezt, hogy nem bántotta Erdélyben a jezsuitákat. Káldy biblia fordítását nagyobb

szorítva csendet intett és az alvó fiúcska felé mulatott. Az érkező asszony azonban, amint meglátta az alvó gyermeket, örömsikollyal borult föléje. amire az fölébredt, fölnyitotta szemeit s amint ott ismeretlen környezetben fölismerte anyját, mosolyogni kezdett.

Odakinn nagy tüzet raktak, melynek lángjai megvilágosították a havas tájat s színesre festették a hóval megrakott fákat. Az erdőben bolygó többi szolga és kereső mind a világosság felé tartott. A vakító fény vezette őket a hajlek felé. melyben szeretet és könyörület lakott az idegen iránt . . ,

Gallheimot a csodálatosan szép látvány egészen meghatotta. A hatalmas fenyők hóval megrakott koronái földig roskadoztak és e csillogó fény dicső glóriával vonta be az egészet. Ezek a csillogó, pompában tündöklő karácsonyfák adták tudtára az örömhírt, hogy fia életben van. Így mindnyájan ide gyülekeztek . . .

A kis erdei lak sohasem látott ennyi és ily vidám embereket, mint ezen éjjel. A gazdag ember szívében fájdalmasan nyilait egy érzés, midőn látta hogy ebben az egyszerű csalódban milyen féltő gonddal ápolták az ő fiát ép annak az embernek a családja, akit ő máma ... szégyelte be4Ó3

összegekkel támogatta, sőt egyik kancellárja is katholikus ember volt. Nagy pártolója volt a tudományoknak és művészeteknek. Miként egykor Mátyás király, udvarába gyűjtötte a legkiválóbb külföldi és hazai humanistákat. Bethlen udvara is állandóan találkozóhelye volt a legkiválóbb tudósoknak, művészeknek. Építészeket, festőket, szobrászokat hivott udvarába és állandóan foglalkoztatta őket. Tu- dományszeretetének tanúbizonysága a híres gyulalehérvári ref. kollégium, amelyben korának legkiválóbb külföldi és hazai tudósait hívta meg tanárokul. így többek között: Geleji Katona Istvánt, Apáczai Cseri Jánost, Opitzot stb.

Föllendítelte Erdély iparát, kereskedelmét is és minden tekintetben a jólét és hatalom olyan magas fokára emelte, aminőn ez a ki« ország sem őlettő, sem ő utánna nem állott. Alatta élte Erdély aranykorát.

Nagy magyar ember, nagy protestáns volt Bethlen Gábor. Nagy emberektől pedig minden időben lehet, sőt kell is tanulnunk. Mire tanít bennünket most Bethlen Gábor élete és szereplése? Tanít elsősorban hazaszeretetre, de nem lármás jelszavaktól puffogó, hanem munkás, tettekben megnyilvánuló igaz hazaszeretetre. Tanít bennünket arra, hogy legyünk, miként ő bibliás, vallásunkhoz mindhalálig ragaszkodó protesláns keresztyének. De tanít és int arra is, hogy

fejezni gondolatát. A leggyorsabb lovago1 küldte, hogy nyissák meg a nehéz vasajtót, hozzák el a foglyot.

Még mindnyájan együtt voltak, amikor egy szép kocsin hozták Lőrincet. Az idő már reggelfelé ballagott... .Kevés embernek van ma hozzánk hasonló örömünnepe

— mondá Gallheim Lőrincnek. — A hatalom a szenvedélyes ember kezében olyan, mint a kés a gyermek kezébnn... Lőrinc, én ma nagyon igazságtalan voltam hozzád. Itt látom kis családodat, akiknek azzal a levágott karácsonyfával örömöt akartál szerezni. Bocsáss meg nekem.“ Kitárt kezekkel kérte mindhármuk bocsánatát.

„Jóvá akarom tenni hibámat — suttogta.

— Majoros gazdává teszlek." — Lőrincnek elállt a szava és csak a fejét rázta. „A major udvara nagy az én számomra.“ — Dehogy nagy — vetették közbe a többiek.

— Egy ilyen embernek nem lehet nagy. Más örülne, hogy gond nélkül megélhetne családjával.

„Én nem kívánkozom el innét“, mondá Lőrinc tompa hangon. Csak egyet kérnék : engedjék meg újra a gyantaszedést. . . „De az rosszabb lesz neked is, meg a fáknak is, Lőrinc“ — vetette oda Gallheim.

— „Az erdőőri állás üresedésben van. Karácsonyfához valónak pedig neked és