Harangszó, 1929
1929-12-15 / 51. szám
390 DARAN G5ZÖ, 1929. december 15 KORKÉPEK. Karcolatok a hétről Amerikában a felekezeti türelmetlenség csaknem ismeretlen fogalom és ezért inkább az európai nagy felekezeti villongások indították arra az amerikai papokat, hogy szövetségbe tömörüljenek, amelynek programmja felekezeti /széthúsát elleni küzdelem. Eddig 400 amerikai pap csatlakozott a mozgalomhoz és ezek valamennyi amerikai vallást képviselik. Vannak közöttük katolikusok, kálvinisták, lutheránusok, baptisták, metodisták, unitáriusok, mormonok, a „keresztény tudomány “ hívei, anglikánok, görögkeletiek, örmény-katolikusok, zsidók, továbbá az Amerikában élő mohamedánok, budhisták és teo- zófusok. Ennek a vallásközi szövetségnek most az a terve, hogy folyóiratot indít a vallások „Kellogg-pak- tumának" elérése érdekében. Miért szeretem Sopront? Irta : Szigethy Lajos. 10 A liceumi ifjúság e tökéletes érzelmi összeolvadásában legnagyobb volt a része a két áldott intézménynek: a Magyar Társaságnak és a Deákkuti Vármegyének. A Magyar Társaság hatalmas bizonysága annak az igazságnak, hogy minden intézményt az az eszme éltet amely megalapította. Kis Jánost, az alapítót, annak az étérzése vezette, hogy a lutheránus deák nemcsak szenvedőleges tárgya tanárai nevelő munkájának. 0 cselekvő alany, neki magának is munkálkodnia kell saját szellemű és erkölksi fejlődésén. Az önképzés folyt is lelkesen Kis János Magyar Társaságában és ennek hatása alatt azonkívül is. Már mint nagyobb diákok egy-egy kedvelt tudománynak szenteltük III. „Ah, mily rettenetes egy karácsonyi éjszaka ez“ — sóhajtott Lőrinc felesége is a kis erdei lakban. Egyik ablaktól a másikhoz ugrott, minden kis zörejnél az ajtót nézte, nem jön e már férje, de hiába várta. — „óh ez az apa miért is nem siet jobban, még le fog késni Krisztus születéséről“ — okoskodék a kislány ... — „Istentudja — felelt az anya mintegy magának beszélve — Jézus születéséről ugyan nem fog ’ lekésni, de ily sokáig még sohasem maradj el . .. Nekem egész nap rossz sejtelmeim vannak... feküdjél le Magduskám és légy nyugodtan 1“. . . Ebben a pillanatban koogás hallatszott az ablakon. „Hála Isten, éla Isten!“ — Kiabált Lőrincné. — De ez nem ő volt. .. Akit vártak, nem jött. Egy megkésett favágó ment arra, az kopogott be és az ablakon keresztül kérdezgette ? — Hó' mi kórt tett? — „Ki?“ — „Ö.“ — „Ki ő ?“ — „Hót az urad I“ — Én nem tudom mit beszélsz — monda Lőrincné retteneteset sejtve. Odahajolt az ablakhoz. — Tudjátok, mily rettenetes, hol van ő I Én találkoztam vele; kalapja mélyen szemére volt ugyan huzva, de azért megismerAdventi vers. Ó ádventi Király, jöjj be, térj be hozzánk. Hiszen olyan régen könnytől ázik orcánk, Szívünk, lelkűnknek nincs Nélküled nyugal- Kioltotta a rút, gonosz bűn hatalma, [ma. Békességedet óhajtjuk mi napról-nepra, Ó mikor jössz nagy Király ? Várunk szívszorongva 1 „Imé az ajtó előtt állok és zörgetek“, Ó te bűnös ember, nyisd meg a szivedet. Ha szíved ajtaját őszintén kitárod. Akkor én bemegyek s véled vacsorólok. De nemcsak én veled, hanem te is velem. Mert megjött számodra az isteni kegyelem. * Urbán Erzsébet. szabad időnket és egyedül, vagy kisebb baráti körben tanultunk, kutattunk, írtunk. A legtöbb irányítást, segítséget azonban a Magyar Társaság adta meg. Ennek szavaló, felolvasó és bíráló ülései, többezer kötetes könyvtára hatalmas nevelő-munkába fogták a lelkünket. Az én életem irányításában is nagy része van annak, hogy mint a Magyar Társaság egyik könyvtárosa, épen a H szekrényt, a történeti könyvek tárát gondoztam. A másik : a Deákkuti Vármegye szintén bizonyságtétel amellett, hogy a líceum igazán az életnek nevelt. Míg a Magyar Társaság az önképzés, addig a Deákkuti Vármegye az önkormányzás protestáns gondolatának volt lutheri oltóra. Ezelőtt 80—100 évvel a líceum végzett növendéke milyen téren szolgálhatott a közügynek ? A dunántúli egyházkerület és a vármegye önkormányzatában. Tehát erre kell nevelni. Az egyesület ép azért kicsinyített képe volt az egyházkerületnek és meginkóbb a vármegyének. Még a régi vármegye kétféle lakossága sem hiányzott: a nagv diákok voltak a nemesség, a po- pulus Verbőczyanus, minden jog birtokában. A kis diákok pedig, a misera plebs- contribuens. az adófizető jobbágyság, ők is fizethették a 40 krajcárnyi tagsági díjat és joguk volt remélni: majd valaha teljes jogú polgárai lesznek a Nemes Deákkuti Vármegyének. Volt a vármegyének szuperintendense. esperese, voltak papjai. Mindenféle hivatalnokai és méltóságai. Még tem. Kezei megvoltak vasalva 1 Az asszony ajkát fájdalmas fölkiáltás hagyta el. . . a favágó pedig tovább ment... így a Megváltó születése helyett az erdei lakba a nyomorúság és szomorúság köszöntött. De talán csak mint hír, mert ahol a szivek Krisztussal dobognak, ott a rossz szellemek nem találnak tanyát . . . „Menj gyermekem aludni“ — mondó az anya leánykájának. Magdolna csodálkozva nézett anyjára. Hisz ma karácsony este van. — Az anya visszatartotta köny- nyeit. Ezt az egyet tudta megtenni gyermekéért. Csak a tüzet élesztgette és valahányszor a forgács kialudt, a kis lánynak úgy tűnt, mintha a messzeségben zokogást hallana . . . Ismét megpróbálkozott atyja után kérdezősködni . . . „Csöndben légy“ — volt az anya rövid válasza — „atyád a kis Jézust keresi s valószínű eltévedt az erdőben 1“ „Ha azt keresi, meg is találja — folytatta a kislány — aki keresi, az könnyen rátalál. Hiszen annak olyan világosságot lövellő melle és szeme van, mint a gyémánt.“ „Persze, persze“ — felel rá anyja. Több hang nem jött ki a száján. (Folyt, kftv.) megyei tiszti főorvosa is. Ez én voltam egy időben. Olt ültem a kutnál és vigyáztam, hogy a fiuk felhevülten ne igyanak a hideg vízből. A vármegye kétszáz nemes polgárából valami nyolcvan volt a hivatalt- viselő. Ez még Magyarországon is tisztességes arányszám. Még hadserege, illetőleg bandériuma is volt a vármegyének: a majálisra díszmagyarban kivonuló pandúrok. A nemes vármegyében megtanultuk az önkormányzati élet főtörvényét: a közügyek önzetlen szolgálatát. És megtanultunk lelkesedni. A Deákkuti Vármegye volt ránk nézve a kis haza, mely a nagy haza szeretetére nevelt bennünket. Az osztrák zsarnokság nem nézte jó szemmel ezt a magyar lélek talajából ki- sarjadzó intézményt. A Bach-korszakban nem is működhetett Még azt a három diákot is letartóztatták akik elzarándokoltak a nekik annyira kedves kúthoz és megtisztították a belehullott falevelektőlNagy része van e két nemes intézménynek abban, hogy úgy gondolunk vissza a líceumban töltött évekre, mint az élet májusára, mely csak egyszer virul és többé sohasem. * Utoljára hagytam a legnyomósabb ollót, miért szerelem én Sopront ? Drága kincsünk annál kedvesebb, ha elveszettnek hittük és újra megtaláljuk. Édesanyánk százszorta édesebb, ha már halottként elsirattuk és újra életre kél Ilyen elveszett és megtalált kincsünk, ilyen halottaiból feltámadt édes anyánk nekünk Sopron. És pedig hála : jórészt a soproni öregek bölcseségének és a soproni öregek bölcseségének és a soproni ifjak elszánt lelkesedésének. Beteljesedett, amit a soproni líceum legnagyobb büszkesége. Berzsenyi Dániel mondott Sopronvórme- gyének Széchenyi István utón legnagyobb büszkeségéről, Felsőbüki Nagy Pálról : „A derék nem fél az idők mohától, a koporsóból is kitör és eget kér.“ Méltó hót, hogy Berzsenyi Dániellel odakiáltsuk szeretett Sopronunk felé : „Nevedet a jók és igazak áldják I" Vége. Az igazi segítség. Berlinben történt, hogy egy autó elgázolt egy szerencsétlen embert, akit nagy tömeg vett körül. Akadt egy orvos is, aki azonban azt konstatálta, hogy a szerencsétlennek csak percekig tart az élete. — De hirtelen megjelenik a tömegből egy fiatal leány, odalépett a haldoklóhoz s azt mondja neki: Én magának segíteni akarok, s elkezdett imádkozni: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben... * -Csodálkozva révedeztek a beteg szemei és mosolyra derült az arca s utána mondta: „Szenteltessék meg a Te neved!...“ Az orvos levette kalapját s a körülötte állók hasonló- kép. Mindnyájan hallgattak. Csendesen, de érthetően hangzott a fiatal leány imádsága s a haldokló ájtatosan mondta a végén: „Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, Ámen.“ S^ztán csendesen jobblétre szenderült.
