Harangszó, 1929
1929-12-01 / 49. szám
XX. évfolyam. 1929, december I. 49. szám. Alapította K A Pl BfiLA 1810-ban. Laptulajdoaoi: i Danántllll UtUar-SsSvals&a. 4i Oraaágo. I.Btber-RillTat- lég hlrataloa lapja. Kéílratok, alöfiaeléal dijat 6a reklamációk a HARANGSZÖ aaerkesató- ki adóhivatalának Saombatáielyre (Vaavm.) küldendfik. IlflflKtést Ollósad minden arang. lelkin 6t tannó. MeoJtlgnll nlMta Tuírsw. A nagy király jön hozsánna, hozsánna l » Zeng a kiállás előtte, utána! ■aarkmaM.ktedóhlratal i SZOMBATHELY Vu vármegye. ndkkJadóklTatal i .Luther-Táraaaác* Ulgn kanakadiaa Budapeat, m, Saentklrályl-u. il/a. A „BAKASflSZO“ eldfisetial ára negyedárra 1 P 28 I. Filirra 2 P ifi f. Caoportoa kflldéaaai 10*/>-oa kadramminy. Amerikába ágin írre 1 dollár; aa utódállamokba negyedirre 1 P W (Hl Köszöntés. Jelenések k. 1, 4. »Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő.“ űz egyházi esztendő küszöbén ** milyen jól esik Isten köszöntését hallgatni s az ő drága áldás- kivánását átvenni. Amikor a polgári új esztendő ránk virrad, se vége, se hossza a „szerencsekivá- natoknak“, amelyekkel egymást elhalmozzuk — most az egyházi új esztendő beköszöntésekor ugyancsak felhangzik a jó kívánság szava, de ez sokkal értékesebb, drágább, maradandóbb, mint a világ törékeny, múlandó, csalfa szerencséje 1 „Békesség néktek!“.... Igen békesség, amelyet e világ nem adhat; békesség, mely feljebbvaló minden értelemnél, békesség Istennel a mi Urunk a Jézus Krisztus által — ime ezt akarja Isten né- ktink ajándékozni! Nagy drágaság ez! Mit használ lelkűnknek, ha megint újra kezdődik az igehirdetés, az éneklés, a templombajárás, de lelkünk nem nyeri el ezt a békességet!... Mit használna minden földi szerencse, ha a lelkünk békességet nem találva háborog- na!. .. A szerencse csak külső jó, a békesség belső érték; a szerencse könnyen elvész, a békesség megmarad. Azért a lélek békessége ez az a legfőbb jó, amit földi ember még sajátjának mondhat; a békesség vagyis a szívnek csendes, boldog közössége az Istennel, amely az élet minden változása közepette is így szól: Uram! te az enyém vagy, ón meg a tied, senki, semmi el nem választ minket !... Hol lehet megtalálni ezt a békességet? Hogyan lehet megszerezni ezt a drágaságot ?... A kegyelem adja ezt, a kegyelem, amely megjelent a Jézus Krisztusban, a kegyelem, amely így szól: megbocsáttattak a te bűneid, eredj el békességgel!... Csak így lehet megszerezni. Kegyelem és békesség elválaszthatatlanul összefügg; az első a forrás, a második a folyó; a kegyelem olyan mint a nap, a békesség pedig ennek a napnak tükröződése, fénye és melege a mi emberi szívünkben!... Urunk, Jézusunk! békességnek áldott fejedelme, mindenkor a te A * dvent a várásnak az időszaka. De nem a semmittevésben megnyilvánuló, teljesen meddő várakozásnak, hanem a folytonos előkészítés, a benső, lelki elmélyedés nehéz, mindamellett magasztos munkájában állandóan megnyilatkozó várásnak az ideje. Az ég Küldöttének, a mennyei, örök Királynak a mi lelki világunkat megszentelő eljövetelét várjuk. A töredelmes bűnbánat köntösét magára öltött lelkünk várja legfőbb Orvosát, egyetlen Megváltóját, Akinek tökéletes tanítása életünk legragyogóbb világossága, földi, itteni, ideiglenes vándorlásunk egyedüli zsinór- mértéke, lábaink szövétneke. Legalább ezen, beköszöntött, ádventi időszakban ne a mindennapi élet ezernyi gondjai foglalják le egészen a mi élelünket, hanem áldozzunk, szenteljünk perceket, órákat minden egyes ádventi napon szívünk épülésére, lelkünk nemesítésére, a világ Teremtőjének, gondviselő Fenntartójának, mindenható Kormányzójának lényét magából kisugárzó Krisztusi tanításban legtökéletesebben kijelentett, Isten kegyelmed és békességed kísérjen bennünket! „Jövel, lelkem epedve vár, Kegyelmes mennyel király! Ragyogtasd áldott szellemed E bújdosás völgye felett, Hogy járj'ak a te utadon. Oh térj be hozzám Jézusom 1 Jövel, hív őrizőm, jövel, Szerelmeddel maradj közel, Ha elfedett a borulat, Örök hazámba nyiss utat, Hol szent neved magasztalom, Oh térj be hozzám Jézusom.* Amen. * szent akaratának a megismerésére. Mert ölbe tett kezekkel hiába várjuk a sült galambnak éhes szájunkba való röptét. A mindennapi kenyerünk megszerzéséért is. dolgoznunk, munkálkodnunk kell, éppen úgy ne várja senki tétlenül azt, hogy az Igazság után szomjúhozó lelke a forrás tiszta vizében felfrissüljön. Krisztus ugyan megnyitja egyesek bezárt, lelki szemeit, de hogy tisztán lássunk és többé ne vétkezzünk, szükséges: a bűnbánat, a magábaszállás után újjászületett lelkünk Jézus utáni vágyakozását, mint jó, mint balsorsunkban, teljesítenünk. A belső, hitbeli meggyőződés, amely minden egyes egyénnek legszentebb tulajdona, különbözősége folytán létesülhetnek közöttünk — keresztyének és keresztények között — válaszfalak, óh de Kriszlus után önzetlen sze- retetben bővelkedő vágyakozás egyesít bennünket, valamennyiünket, az Istenfiuság magasztos gondolatában. Amiként a kicsiny, ártatlan gyermekek ezen ádventi napokban oly nehezen várják karácsony ünnepét: Advent. Irta: Kertész Ferenc.
