Harangszó, 1929
1929-11-10 / 46. szám
1929. november 10 Iskola felayatási ünnepély Kemenesszeaímártonban. Nagy és szép ünnepnapja volt október 6-án a lólekszámra kicsiny, alig 180 lelket számláló kemenes- szentniártoni evang. leánygyülekezetnek. Akkor avatta fel ugyanis Molitorisz János, a kemenesaljai egyházmegye esperese az elmúlt nyári időszak lefolyása alatt készült, egy szép, tágas tantermet és megfelelő, szép tanítólakást, magában foglaló új iskolaépületet és a hozzá épült kis tornyot, megáldván azokat Isten nevében és átadván rendeltetési céljuknak. Az iskola felavatási ünnepély d. e. 10 órakor kezdődött, amelyen résztvettek Varga Gyula t. b. esperes, továbbá Takács Ferenc egyházmegyei, Vi- dos Dániel , gyülekezeti felügyelő, Nagy Sándor gy. lelkész, Gindli János nyug. és Pap Sándor sömjéni tanító, meg a kis leánygyülekezet apraja és nagyja, élükön vitéz Pottyondy Lajos honvédszázados családjával, valamint a községnek más vallásu lakosai közül is igen sokan. Az ünnepély Patgi László tanító vezetése mellett a 10. számú közénekkel kezdődött, utánna Nagy Sándor alkalmi imádságot mondott és szent igéket olvasott; majd a 491. számú közének (1—3 v.) után Molitorisz János esperes tartotta meg I. Péter 2, 4—5 v. alapján magvas tartalmú felavató beszédét, amely irásszerüségével és szívekhez találó alkalmazásával igen mélyen hatott az ünneplő közönségre, megértvén abból a híveknek serege, hogy az Úr Jézus tanításával meg- egyezőleg milyen elevenen lüktető, tiszta vallásos és erkölcsös életet kell élnie az egyház minden legkisebb tagjának is, hogy azok Isten országába beépített élő kövek a Krisztus lelki vezérlete alatt együtt alkossák az Istennek országát. Majd miután az Atya-Fiu-Szentlélek egy igaz Isten nevében megáldotta az új iskolaépületet és a hozzáépített tornyot, felavatta és ünnepélyesen átadta azokat rendeltetésük céljára. Felavató beszédét alkalmi buzgó imádsággal fejezte be. A 491. sz. énekünk 4-ik versének elmondása után Nagy Sándor lelkész röviden vázolta az ünneplő gyülekezetnek lassanként hotnály- bavesző régi történetét, felemlítvén, SARANQSZa 357 hogy Kemenesszentmárton községben 1540-től 1732-ig — 200 esztendőn keresztül — evang. hívek anyagyülekezetet alkottak, volt templomuk, iskolájuk, volt lelkészük s tanítójuk a vallásüldözés szomorú századainak lefolyása alatt is. Ám az 1732-ik esztendőben erőszakosan eltörültetett a szent- mártoni evang. anyagyülekezet azzal, hogy Vasvármegye hatósága szigorú királyi rendeletre elvette a templomot és iskolát, a lelkészt és tanítót szolgálatukból elmozdította, szigorú büntetés alatt megtiltván azoknak, hogy élethivatásukkal egyező szolgálatot bárhol is végezhessenek. Miskei Ádám volt az utolsó lelkészük, aki Magasi községbe vonult át és ott éldegélt valami kis nemesi jószágán, miglen az 1744-ik évben megalakult ne- mesdömölki arlikuláris gyülekezet- - nek lett első lelkésze. Kemenesszentmártonban tehát 1732 ben megszűnt a gyülekezeti élet és csak, több mint 100 év elteltével, a II. József-félo türelmi rendeletnek kiadása és a vallás- szabadságot biztosító 1790-91-iki törvénynek megalkotása után jóval későbben tudtak az evang. hívek leánygyülekezetté alakulni s mint ilyenek nehéz viszonyok között, létszámukhoz és csekély erejükhöz mérten bizony igen nagy áldozatokkal tudtak maguknak iskolát és tanítólakot szerezni. Közel 100 évig állott az a szegényes iskola — toldva foldva —, amig ez évben az államsegély igénybevételével fölépült a korigényeknek és a közegészségi követelményeknek mindenben megfelelő új iskola- épület a kis toronnyal díszére és ékességére a gyülekezetnek és községnek. Végül a gyülekezet részéről hálás köszönetét nyilvánította a Vallás- és közoktatásügyi minisztérium iránt az építési segély és kölcsön folyósításáért, valamint a kir. tanfelügyelőségnek az ügy pártolásáért, úgy az egyházi és világi hatóságoknak a tapasztalt jó akaratért; áhitatosan könyörögvén, hogy az új épületből áldás áradjon szét a hívek kicsiny seregére időtlen időkig! A gyülekezet történetének vázolása után Molitorisz János esperes, október 6-ik napján lévén, a nemzetnek egyik gyászünnnepe, a nemzeti szabadság 13 vértanújáról emlékezett meg, kegyeletes szavakkal méltatta dicsőséges haditetteiket és gyászos lehanyatlásukat. — Majd az ismétlő iskolás fiuk és leányok szavaltak felváltva haza- és egyházszeretetre hevítő, valamint bizalomra és reménységre serkentő szebbnél-szebb hazafias költeményeket; miglen az iskola avatási ünnepély a hymnus ünne- pies akkordjainak elhangzásával véget ért. A gyülekezet vendégeit vitéz Pottyondy Lajos honvédszázados hívta meg vendégszerető házához. Szász Károly centenárium. Novenber 3-án tartotta a Szász Károly Centenáriumi Bizottság alakuló ülését a Magyar Tudományos Akadémián, amelyen Pálóczi-Czinke István, Ravasz László és Soltész Elemér püspökök, számos egyházi és közéleti nagyságunk megjelent. Az alakuló ülésen Balogh Jenő tévollétében Kozma Andor elnökölt. Voinovich Géza Szász Károlyról tartott felolvasásában többek között a következőket mondotta: „Midőn Szász Károly születési évének százados fordulójának az irodalmi társaságok egyházának vezető férfiai, közművelődésünk vezérei sorra meghajolnak immár majd száz éven át élő és éltető hatása előtt: voltaképen azon emlék előtt tisztelgünk, melyet maga emelt magénak műveiben. Az ember és a lelkipásztor példáján és személyes hatásán felül el nem múló irodalmi művek hirdetik az ő nagyságát. ő a maga korának, az egész magyar művelődésnek egyik legmunkásabb és leghasznosabb alakja. Annyit dolgozott, hogy munkáiból egész könyvtár telnék ki. együtt van bennük vers és próza; a versköltészetnek szinte valamennyi ága, a lírától az epikán ét a tragédiáig; eredeti költői munkáit műfordítások kísérik, ezeket tudományos fejtegetések. Egyházi dolgozatainak tömege, mint szónoki és írói, maga elég volna egy emberéletre.“ Ezután Ravasz László püspök mutatott rá Szász Károly működésének fontosságára. Az élő magyar értelmiségnek kötelessége háláját és elismerését azal leróni, a százéves literétor előtt, hogy munkáit, melyek ma époly frissek és üdén hatnak, mint megírásukkor, kegyelettel és büszkeséggel olvassa. Papp Károly debreceni egyetemi tanár azokról az emlékeiről beszélt, melyeket még kisgyermek korában szerzett az akkori nagykőrösi tanártól. Szász Ká- rolytól. Szabolcska Mihály hozzászólása után az elnök a bizottságot megalakult- nak jelentette ki. A Centenáriumi Bizottság magában foglalja a magyar közéletnek, egyházi és társadalmi életnek legnagyobb kiválóságait. Már attól is félnek. Oroszországban organizáltak egy biblia ellenes kört, mely célul tűzte ki, hogy a bibliában lévő ellenmondásokat, hiányokat tárja fel. De az atheisták szövetségének a vezetősége feloszlatta ezt a kört ezzel a megokollással: A kör tagjai a biblia tanulmányozásával a vallásossághoz lennének visszavezetve.
