Harangszó, 1929

1929-10-27 / 44. szám

1929. október 27_____________

közgyűlésen a nagy elfoglaltsága dacára is megjelent egyházmegyei felügyelő, Pesthy Pál nyug. miniszter szólt a hívekhez. Kifejezte az egyházi hatóságok elismerését a gyülekezet tagjainak, akik a nehéz idők dacára örömmel hozták meg a tekintélyes áldozatot Istennek dicsőségére, arra buzdítván mindeneket, hogy lelkűkben is újuljanak meg, mert csak ettől a megújulástól várható a nemzet megújulása és egy jobb kor eljövetele.

Este jól látogatott vallásos est volt a templomban, amelyen főesperes imádkozott, Rátz Károly bikácsi lelkész pedig az Isten háza iránt való szeretetben követendő például Dávidot állította a hívek elé, a helyi lelkész pedig felolvasta röviden a gyülekezetnek 1718-ban való keletkezésének és a templomnak történetét. Úgy az istentiszteletet, mint a vallásos estélyt a Marth Péter igazg.-tanltó vezetése alatt álló lelkes ifjúsági vegyeskar tette szépen előadott, sikerült énekszámokkal épületessé.

A délelőtti ünnepély végeztével Hammer József főjegyző és Koch Mihály biró vezetésével a politikai elöljáróság köszöntötte a parochián Pesthy Pál egyházmegyei felügyelőt, aki válaszában kifejtette, hogy nem anyagi érdek, hanem csupán erkölcsi eszme tudja az embereket egybeforrasztani, ami nem más, mint az Isten és a benne való hit s ennek ápolására szólította fel a megjelenteket.

Isten áldása nyugodjék minden elhangzott szón. Legyen az új ruhába öltöztetett templom igazi találkozási helye a híveknek a Krisztussal, hogy áldás áradjon szét abból a gyülekezet minden hajlékára s minden egyes tagjára.

Miért szeretem Sopront?

Irta : Szigethy Lajos. 4

Szilaj emberek voltak a felnőttek is. Ebben Is volt része a soproni bornak: Nem érdektelen tanulmány : mennyivel szikrázóbb, elevenebb a borivó rajnai német, mint a sörivó hollandus. Mikor csereszü- leim mérték otthon a saját termésű borukat, a vendégeik bizony nem olyan jámborul veszekedtek, mint ahogyan állítólag a németek szoktak. Szabolcska Mihálynak „A salzburgi csapszékben“ című verse szerint magam is láttam, mikor végső, döntő argumentumnak a boros blucedli a vesze- kedő-társ fejéhez röpült. Ez a szilaj dac a politikában is érvényesült. Sopron föld- mivelő lakói között mindig sok volt a balpárti, a negyvennyolcas ember. A polgári ideiglenes bonnérésekben ellenzéki tónus uralkodott A kormánypártnak ép ezért úgynevezett „foghatós“ embert kellett képviselőjelöltül felállítania. Minisztert, ha lehetett, kultuszminisztert.

Ott álltam az Éles-szögnél a pénzügyi palota mellett. Fiatal gazda-polgárok lelkesen kiabáltak a hintón bevonuló Trefoil minisztor felé. Ez a csupa temperamentum ember mosolyogva integetett köszönetét, abban a hitben, hogy „Éljen derTrefort“-ot kiabálnak feléje. Pedig én jobban hallottam. Azt kiabálták : „Elender, geh fortI“ A harcias mult is fejlesztette bennük ezt a szilajságot. Sokszor megtörtént, hogy a földmíves ember reggel kiment a szőlejébe kapálni és este hazahozták véres lepedőben, holtan. Sopronra is ráillett Arany János szava: „Hogy el ne ragadja szpahi, prédarántó; Kardosán követte az ekét a szántó“.

OAR ANQSZO.

A soproni szilaj harciasság a csaták lüziben, a nemzeti ügy hűséges védelmezé- sében, is megállta a tflzpróbát. III. Endre oklevélben mondott köszönetét a soproniaknak hűségükért, mellyel mellette megálltak osztrák-Albertiéi való harcaiban. Róbert Károly „Porta occidentális“-nak, nyugati védő kapunak nevezte Sopront. Mátyás király örömmel időzött hűséges és vitéz soproni alattvalói között. A Stornó- házban lakott.

Sopron harcias fiai véreztek Mohinál, Mohácsnál, ök is tettreváltották, amit követük is kiáltott Pozsonyban : „Moriamur pro Maria Theresia 1“ Vérük hullott a világháború száz csataterén és jitoljára azokban a Sopronra sorsdöntő napokban az ágfalvai ligetes mezőkön.

Bizony, nemcsak a hires és áldott népszavazáskor, hanem a csatákban is érdemet szerzett Sopronnak a „civltas fidelissima“ névre. „ ' (Folyt, kőv.)

F\ Szeretet Otthona.

A soproni Ev. Theologusok Otthona felavatása alkalmából.

Alázatos szívvel Előtted megállunk, ö hallgasd meg, Atyánk, buzgó imádságunk! Dicséret, dicsőség s hála legyen Neked, Hogy ezt a hajlékot Magad építetted. (Hiába dolgozik a ház sok munkása,

Ha nincsen azon rajt az Úrnak áldása.)

— Az Űr által lett ez! —

Jézus Krisztus tegnap, ma s mindég ugyau- E bűnös világban megmarad az igaz. [az; Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk ?

Az Ige a paizsunk, a Hit a fegyverünk I Ne félj, te kicsiny nyáj, az Atyának tetszett, Hogy a Menyországot odaadja nektek.

— 0 megcselekszi azt. —

Minden egyes tégla: adomány, áldozat, Sok-sok gyülekezet küldte el azokat. Minden egyes tégla: történet, bizonyság, Ha hívek maradunk, az Isten el nem hágy. Minden egyes tégla azt hirdeti itt ma: Szeret az Ür minket, nagy az ő hatalma.

— Erős vár az Isten 1 —

Veríték, könny s vércsepp tartja a falakat, Melyek ősi daltól most is visszhangzanak. Mártírok és 'rabok keserve sír bennük,

— Mi, késő unokák ezt nem felejthetjük. Mi az Igazságért mindég sikra szállunk, Hogy betöltsük egyszer szent, nagy hivatá— Az élet a Krisztus. — [sunk.

Aki ide eljön: tagadja meg magát;

Vegye föl vállára súlyos keresztfáját; Válassza a keskeny, köves-sziklás utat; Régi élte helyett kezdjen el egy újat!

A Mesterért el kell mindenkit hagynia, Égjen a szívében szent, hívó szózata :

— Jer és kövess engem I —

Aki innen elmegy: egyedül ne menjen; Egy könnyebben esik, nehezebben ketten. Szeresd atyádfiát, úgy, amint tenmagad, Jó barát, jó testvér e hajlékban akad. Jézussal térjetek mindenkihez vissza,

Tőle a parancsszó áldást-osztó, tiszta :

— lm küldlek titeket... —

Legyen a Szeretet otthona e hajlék,

Benne Luther Márton szelleme lakozzék. Legyen a tudomány s a szorgalom háza, Egészséges jókedv, vidámság tanyája, [nya, Legyen egyházunknak s hazánknak őrtor- Legyen az Istennek elrejtett temploma.

— Krisztus keresztjéért. —

HARCOS RÓBERT.

__________________________341

Paulik János: „Isten felé.“

Hetvenhét beszéd. Ára 14 P. 511 lap.

E beszédekből egy ember, egy élesen látó, bölcs és tiszta lelkű ember belső, lelki arca válik ki; egy forró szív lüktet bennük s míg olvassuk, hallgatjuk, a mi szivünk is átmelegszik s ugyanarra a ritmusra kezd dobogni, mint az övé ... . Negyven év áldott magvetésének aratása ez, melyet szépséges, üditő, balzsamillatú rózsac-okorként helyez el az ő oly nagyon szeretett gyülekezete előtt Isten oltárára.

Ami legelőbb kapja meg a lelket, az e beszédekből kiáradó, kiharangozó nagy pályaszeretet; gyönyörűsége a szólás, szent élvezete az Igehirdetés, melyben megtisz- túltan, átszellemülten éli magasabb rendű életét, a „belső embere“ szerinti életét. Maga mondja: „Legboldogabb óráim közé sorolom azokat, amelyeket a szószéken töltöttem el.“ Érzi a szószék fenséges magasságát, honnan messzire és mélyre látva korának kérdéseit, feladatait, bűneit és tévedéseit, vágyait és törekvéseit Ítéli meg s a hallgatói fejére ráhinti az Ige meleg. gyógyító, feleszméltető világosságát.

Előadása eredeti. Van ebben a lélekben valami szent magnetizmus, mellyel magához vonzza és átdelejezi hallgatóit. Látni kell azokat a figyelő arcokat, hallani kell az önkénytelen felsóhajtásokat s érezni azt a meghatódottságot, mellyel az ő gyülekezete kisérni szokta az ő nagy papjának beszédeit. Ünnepek azok a közvasárnapokon is. Élmények, melyeknek emléke követi az embert mind a sírig, sőt, mert tiszta evangéliumiak azon túl is.

E beszédek lelke erős és üdítő, mint az orvosságot tartalmazó virágok illata; nyugodt és biztonságos a hangvezetése, mellyel hol ostoroz, hol számon kór, hol meg édes-szeliden fájó sebeket érint, sóhajokat szólaltatmeg, másutt meg bűnök felett kiáltja a megtérésre hívó próféciát; igen: a próféták nemzetségébe tartozik, tud magas lenni s tud belenyúlni izgalmas témákba, úgy, hogy reszketve figyel fel az ember; de mindig ad, mindig közöl, mindig ott halljuk az ő embert- szerető, megértő és megpróbált szívének dobbanását s mindig Isten felé — címe az iránya — emeli, vezeti hallgatóit.

Jellemezni egykét szóval mesterien tud; pl. „az u. n. klasszikus ókornak voltak fényes arénái embergyilkoló játékokra, de nem voltak kórházai; voltak vitéz hadseregei, nem volt egyetlen árvaháza sem.“

O-év esti beszédei mesteriek; olvasásuk is az évfordulók borongó, szeretetre és hitre, bűnbánatra és megtérésre intő hangulatába ringatja a lelket; de el kell képzelnünk e beszédeket, amint élnek, amint élő hangon szállanak a szavak, intések, vigaszok és hívások a nyíregyházi szép templomot Paulik Ige-hirdetéseinek alkalmával teletöltő hallgatóság leikébe.

Egy élet van e beszédekbe beleírva, tehát egy-egy élet fog belőlük irányt, erőt, vigaszt venni. Egy élet — prédikációkban, egy lélek — az Ige glóriájában. Élni fognak e beszédek s bennük szállani, szólani fog a magyar templomokban Paulik lelke. Az Ige bűvös aranypor: beszitálja fejét annak, ki vele nagy szeretettel foglalkozik, mint az arany finom szemekben csillagokként ragyog az aranymíves fején; az Ige aranymívesei, ha elérkeznek az örök élet kapujához, a fejükön viszik az Ige aranyporát : abból glória lesz. n««tk frjev