Harangszó, 1929
1929-10-27 / 44. szám
XX. évfolyam. 1929. október 27 44. szám. Alapította K API BfiLA 1810-bau, Laptulajdonoi: i Ou&oltUl Litüer-SzOvotsto. ki Om.fOi Uttn-MTM- ttg hltatalo. lapja. Kíilr.lok, alőüietéal dijak 6a roklamáclók a HARAHGSZŐ aaerkoaald- Id adóhivatalának Ssofflbathaljra (Vaarm.) kdldendfik. Klótiietéat allogad minden avanc. lelkáaa éa tanító. IfiSleleilk raltíei míriip Semmit sem félünk, Jézus a vezérünk/ taerkeaitd-Uadóhlratal l SZOMBATHELY Vit vármegye. Fiókkiadóid ratal t .Luther-Táraaaág* könyv karaakedóaa Budapaal, tan., StenUdiályl-u. II/*. A „HABAH68ZO“ elöflaetóai ára negyedévre 1 P 28 1. Félévre I P 40 1. Caoportoa kOldéaael I0ß/t-oi kedvasmény. ám erikába agéai árra 1 dollár ; ál utódállamokba cagyodévre 1 P <0 fill Október 31. Irta : Kertész Ferenc. M inden esztendőben okt. 31-én összedobban az evangélikus és református atyafiak nemesen érző és hazafiasán gondolkodó szíve s a nagy emlék-ünnepnapnak közös megünneplése összeforrasztja, mint- egy eggyé kovácsolja mindazokat, akikben még él őseink tántoríthatatlan hithűsége, Elődeink minden áldozatkész, önfeláldozó önzetlensége, akik saját egyéni gondjaikat félretéve, szívükön viselik az Egyház magasztos ügyét, akik a maga teljes valóságában képesek felfogni, mit jelent: evangélikusnak lenni? Mire van a legnagyobb szüksége e csonka ország megfogyatkozott evangélikus Egyházának? öntudatos egyháztagokra, hitbuzgó presby- terekre, templomba járó s ezáltal másokra is áldó befolyást gyakorló, egymást megértő intelligenciára, az evangéliumot nem csupán ékes szavakkal hirdető, hanem az abban foglalt, üdvözítő tanítást szivvel- lélekkel követő lelkészekre, a lelki- pásztoroknak az Úr szőllőjében végzendő nehéz, de egyben fönséges munkásságát segítőtársként előmozdító tanítókra s olyan asszonyokra, akik nem idegenkednek, nem irtóznak Istennek minél nagyobb áldásától, hanem örömüket találják abban, amikor Istentől nyert gyermekeiket a magyar nemzetnek Hazáért, Egyházért egyaránt él nihalni kész oszlopaivá nevelik. A reformáció napjának megünneplése tehát nem merülhet ki csupán a múltban megtörtént események egyszerű feltárásában, hanem reánk mindannyiunkra —■ mint ünneplőkre — kell, hogy szintén áldó hatással legyen a világ egyedüli Megváltójának, a békesség örök Fejedelmének isteni tudománya. Akár a kicsiny falvak, akár a nagy városok templomaiban összegyűltek necsak énekeljék, hanem egyben érezzék: „Erős vár a mi Istenünk.* A mi mostani nyomorúságunk idején a legbiztosabb menedékünk, az élet viharos küzdelmeiben a mi legerősebb várunk: a jóságos Isten. Aki ezen vár titkos zárát kinyitni képes, aki Isten lényének titkaiba behatol, az olyan keresztyén egyén sziklaszilárdan áll a munka mezején, a saját őrhelyén, az élet tengerén egyenes irányban haladó csónakja kormányrudjánál, mert A z 1920. év egyik őszi reggelén imádkozó lélekkel áltam meg a londoni Queen-Victoria utón, szemközt azzal a háromemeletes, hatalmas kőépülettel, melynek homlokzatán cím gyanánt csupán két egyszerű, de annál kifejezőbb felirat ékeskedik: „Biblia-Ház“ — „Az Úr Beszéde örökké megmarad!“ (I. Pét. 1, 25). Itt voltam tehát főhadiszállásán annak a világot átölelő Intézménynek, mely ma már 618 nyelven, csaknem minden országban, köztük Magyarországon is, terjeszti a Bibliát. Nem is gondolná az utcán járó-kelő ember, hogy ebben az épületben van egy világszerte folyó missziói munkának a szíveA Biblia-Ház 1866—68-ig egy külön erre a célra létesített alapból épült. Alapkövét a walesi herceg (angol trónörökös), a későbbi VII. Edward angol király tette le. A telek és épület, mely London centrumában foglal helyet, mintegy 66.000 fontsterlingbe került. lelki szemeit állandóan reáirányltja azon Végcél felé, amelynek elérését hivatásából folyó legszentebb kötelességének ismeri, amely végső cél elérésének a méltó jutalma: az örök élet koronája. A soha semmiféle körülmények között meg nem alkuvó tántoríthatatlan, minden önérdektől ment, minden áldozatra kész, a Krisztusi ártatlanságban és a Jézusi lelki tisztaságban állandóan megnyilatkozó, a jócselekedetekről élő bizonyságot tevő hithűség minden bizonyára megjutalmaztatik a ma- gasságos Mennyekben! Megillelődve léptem be az épület főkapuján. A lépcsőfeljáratba jutottam, ahol mindjárt szembetűnt a márványlépcső párkányzatán egy másik jellegzetes szentírási mondat: „Ég és a Föld elmúlnak, de az én Beszédeim el nem múlnak.“ (Máté ev. 24, 35). Siettem lejegyezni ez Igéket s csakhamar szemeimmel győződhettem meg róla, hogy ez a mondat a Biblia-Ház falán nem szépen hangzó frázis csupán, hanem igaz valóság. Nincs még egy épület e földkerekségen, amelyen méltóbb helyet foglalhatna el ez a felirat, mint ezen. Á gazdag könyvtárterembe vezettek. Itt őrzik üvegszekrényekben a világ összes nyelvű és kiadású Szentírásainak egy-egy példányát. Van itt reformáció előtti kézírásos Biblia. Luther első kiadású német Bibliáinak egy-egy példánya sem hiányzik. Engem természetesen a magyar Bibliák érdekeltek. Meg is találtuk őket szép rendben, egyik üvegezett Látogatásom a londoni Biblia-Házban. Irta : Földvári Béla.
