Harangszó, 1929
1929-09-22 / 39. szám
300 SARAN QSZO. 1929. szeptember 22. OLVASSUK A BIBLIÁT! Pogányság vagy kérésztyénség ? Szepl. 23. Az életlentartásban. Máté 6. 24—34. A mai megélhetés két legfőbb kérdése : a kenyér- és a ruhakérdés; úgy is mondhatjuk: a gyomor és a divat. Vájjon a szükség teremtette ezt a két kérdést mindenkinél ? Sok ember nemcsak azért töri magát éjjel-nappal, hogy meglegyen a mindennapija és az öltözet ruhája, hanem hogy az evés-ivásban és a divatban is „megfeleljen“ a rangjának vagy állásának. Sokszor azért kerül annyi mindenféle az asztalra 8 azért növekedik úgy a szabószámla, mert az emberek a finnyás válogatással akarják megmutatni „finom ízlésüket.“ Ma úgyszólván mindenki panaszkodik a nehéz viszonyokra, de azért az igények mégsem szálnak lejebb. A dőzsölés és cifrálkodás birodalma épül telhetet- lenségből. És mit mond mindehhez Jézus? Szept. 24. A boldogulni akarásban. Jelenések 2, 12—17. Mi is ott lakunk sokszor, ahol a sátán királyi széke van : hazugságoktól, paréznaságoktól, lopásoktól, árulásoktól és gyilkosságoktól körülvéve. Az a panasza Jézusnak ma is ellenünk, hogy sokszor a Bálám tanítását tartjuk; Mi is eszünk a bálványáldozatokból, valahányszor szemérmetlen képeken felejtjük szemünket, parázna olvasmányokat olvasunk és trágár beszédeket hallgatunk meg. És hányán vannak akik nem mernek szembeszélni mindezzel, mert félnek, hogy nem boldogulnak, hanem a nikolaiták módjára élnek. Nikolaita az. aki megalkuszik a sátánnal; aki meggyőződése ellenére helyesli a hatalmasok túlkapásait; aki jámbor keresztyén a keresztyén kurzusban és vad forradalmár, ha változnak az idők ; aki „együt üvölt a farkasokkal“, hogy azok fel ne falják. És mit mond Jézus mindehhez ? . . . Szept. 25. Az örvendezésben. Rom. 12, 15. Azt kérdezi ez a vers, hogy van-e bennem igazi részvét. A világ azonban megfordította ezt a bibliai parancsot: inkább örül ott, ahol sírnak és inkább kesereg ott, ahol örülnek. Gondolj csak a kárörvendőre. Sokan nem is sejtik, hogy mennyire nem keresztyének akkor, mikor „őszinte részvétet fejeznek ki,“ de magukban egészen mást gondolnak és mikor „szívből gratulálnak,“ de arcuk belesépad a kényszerű mosolyba. Vájjon mit mondana ehhez Jézus ? Szept. 26. A természetvédelemben. Efez. 4, 4—6 Mikor a világ azt hangoztatja, hogy kímélni kell fát, virágot, erdőt mezőt és emberségesen kell bánni az igavonó barommal is, meg kutyával is, önkéntelenül is annak a bibliai igazságnak, akar eleget tenni, hogy egy lélek, egy Ür és egy Isten hat át mindent ezen a világon, ő él és működik mindenben. Milyen emelkedett és őszinte kér. humanizmus lenne ez, ha az emberek ezt az „emberséges bánásmódot“ embertársaikra is kiterjesz- tönék s nem engednék, hogy pl. a hadirokkant utcasarki koldus legyen, a tisztviselő vasárnap is görnyedjen hivatalában ; hogy a tömeglakásokhoz és a nyomorta- nyákhoz csak a rendőri felügyeletnek legyen köze, hanem az irgalomnak is adnának helyet, vagy a pogányokat nem azért szólja meg „a müveit kér. világ,“ mert az állatoknak tnmplomokat építenek, az embereket pedig kilökik a kaszt nélküliek sorába ? Te is felelsz egykor embertársaidért I Szolgasorsom virága. Mint fájó emlék úgy beszél nekem : Egyik zuzmarás, fagyos éjfelen Mentők hoztak egy beteg csecsemőt És gondomra bízták, hogy vigyem őt A huszas barakba. Míg sietve vittem a hosszú járdán — Új Heródesként űzött a járvány — Jaj I Hogy viharzott csöpp szivecskéje, Ha gyilkos szemével az élet réme Éhesen rálesett. Olyan anyásán keblemre húztam, Mégis felsírt már a rövid útban Az anyátkérő kicsi panasza S most éreztem, hogy az édesanya Több. mint a szeretet 1 Hisz a karom, a szemem ölelte, Kit keresett, bennem mégsem lelte. Mert könnyes szemében ott ült a vád Adjátok vissza az édesanyát. Az ő keze Iágyabb. De én csak féltve, futva vittem őt, A bimbóiestü, koránszenvedőt És letettem egy fehér kis ágyra . . . S jöttem vissza, busán, megalázva Nagy szeretetemmel. Bakő Jőz)|e{ Szept. 27. Az embertiszteletben. Jelenések 22, 8—9. Jánosnak megtiltotta az angyal, hogy leboruljon előtte s imádja, sok ember pedig egyenesen elvárja, hogy embertársa szolgai alázattal csusszon- másszon előtte. Az angyal angyal létére is méltatlannak tartotta magát arra. hogy János leboruljon előtte, sokan pedig „az állásuk méltóságéra való tekintetből“ emberkultuszt űznek önmagukkal. Mi kineveljük a pogányokat, mert bálványokat imádnak, a mai ember pedig önmagát bálványozza, amikor hiúságát legyezteti, amikor hódoltat maga előtt s amikor megkívánja, hogy mindig szépet, jót és kellemeset mondjanak róla. Az udvariaskodás és tekintélytisztelet cégére alatt nagyon sokszor nem rejtőzik egyéb, mint amiért a pogányokat elitéljük. Szept. 28. Az istentiszteletben. Jakab 1, 22—27. Százezrek csak azért járnak templomba, ünnepségekre, kulturelőadá- sokra, hogy szép beszédeket halljanak. Az igazság meghallgatása sokszor nem elsőrangú cél. Pedig az igazság hirdetése nem szórakoztatás, nem időtöltés, nem is pusztán gyönyörködtetés, hanem az Isten izenete, ami életváltoztatást követel. Sokan rajongnak az u. n. „szép beszédekért,“ vagy „hatalmas szónokokért,“ de nem mernek a szerint élni. mert ez áldozatot jelentene számukra. Sokan élelük végéig jó igehallgatók maradnak és életük mégsem igazi kér. élet. Ismertem egy szorgalmas templomlátogatót, aki azonban éjszakánként lopni járt. A pogányoknál pedig kifogásoljuk, hogy csak „a hízelgő beszédeket“ hallgatják meg. Olyanok is akadnak. akik alig hogy kijönnek a templomból, nyomban kritizálják mások öltözködését, viselkedését, áhítatát, vagy hitetlenségét, néha meg a lelkész beszédét is, „nem zabolázzák meg a nyelvüket.“ És vájjon hányán mondhatják el, hogy istentiszteletük olyan, amilyennek a 27. versben olvastuk ? . . . Szept. 29. Az imádkozásban. Máté 6, 5—15. Mi jaimtsnt Judnak az emberek Islentdl^^tK : imádkoznak, pedig káresetnekT^jpgmosolyogjuk a Wn mm pogány kínaiakat, mert ima-malmok darálják le helyettük az imádságot, pedig közöltünk hányán vannak, akik úgy darálják el az imát, hogy az eszük egészen másutt van. A leolvasózott imára és az így imádkozóra is áll az Ítélet, amit Jézus a pogányok felett mond. Nem mindig az u. n. „magasan szárnyaló" vagy „mélyen szántó“ imák az igaziak, hanem mikor az ember az imában összeforr az Istennel és úgy imádkozik, mintha Jézus maga mondaná. Ehhez sokszor egy röpke pillanat is elég. 4 leggyujtóbb imák rendesen rövidek: csak egy néma sóhaj, csak egy forró pillantás az égre; hiszen a villám is csak egy szempillantásig tart és mégis falvakat képes lángba borítani. vitéz Magassy 8ándor. Folytatása van. Minden áldásnak, mely Istenfői jön, ilyen kísérő szava van: Folytatása lesz, Meg- bocsáj tatnak a te bűneid és folytatása következik. Megigazulsz a Jézus Krisztusban vetett hit által, de folytatása lesz. Mint gyermekemet mondlak a magaménak, de folytatása lesz. Az ég számára nevellek, de folytatása következik, öregségedig foglak a karomon hordani, veled leszek halálod óráján s akkor is, mikor az eljövendő életben kötsz ki,... de folytatása lesz egész az örökkévalóságba. A tiszai ev. egyházkerület közgyűlése. Ünnepi hangulatban ült össze ez idei közgyűlésére a tiszai ev. egyházkerület. Elsősorban fölavatták az Eperjesről kiüldözött és Miskolcon letelepedett evang. tanítóképző új otthonát, azután pedig megtartották a száz éve született Péchy Tamás egyházi vezérember, képviselőházi elnök és kereskedelmi miniszter centennériumát. A Dayka Gábor-utcán épült tanítóképző avatásán dr. Mikszáth Kálmán miskolci főispán képviselte a kormányt. Dr. Zelenka Lajos budapesti ítélőtáblái tanácselnök, egyházkerületi felügyelő, megköszönte a kormány, továbbá Miskolc város támogatósát. Gerhardt Béla c. tankerületi főigazgató visszaemlékezett a tanítóképző első korszakára. A kétemeletes, tiztantermos iskola Árva Pál miskolci építész műve. Dr. Mikszáth Kálmán főispán büszke lelkesedésének adott kifejezést hogy a menekült ev. tanítóképző, új székhelyén, szeretetet tudott szerezni, s hogy hajlékot emelhetett. Geduly Henrik püspök emelkedett most szólásra, hogy — mint a tiszai egyházkerület papi elnöke — átvegye az új intézetet. Most átvonultak az ev. templomba, hogy a tulajdonképeni közgyűlést megtartsák. Ott voltak: Duszik Lajos egyhózke- rületi főjegyző, dr. Dómján Elek, Nemes Károly főesperesek. Lichtentein László felsőházi tag, dr. Händel Vilmos egyetemi tanár, dr. Streicher Andor alispán, Platthy Mihály, Csajka Endre, dr. Zorkóczy Samu, Maurer Károly, dr. Kolumbán Lajos és mások.
