Harangszó, 1929
1929-09-08 / 37. szám
XX. évfsiyaui 1929. szeptember^ 37. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonol: i Dunántúl Lader-Siövitííj la Onaégos Latber-SadTat- lég hirataloa lapja. Kél Iratok, előfiaetóal díjat 6s reklaináclók a HARANGSZO aaarkeaaid- kiadóhivatalának Saombathelyra (Vasra.) afllúendOk. Kldtiaaiéal allofad minden avana Iáikén ál tanító. ÜBOlBltnl! miBdcD Tiilraiv. Jéttua, Te vagy váltságom, Te vagy én boldogságom. éaarkaaatd.kiadéhlratal I SZOMBATHELY Vas vármegye. ndkkladdhlratal i .Luthar Táriaaág* kflnjr» karaakedtaa Budapaat, vm„ Sa«ntklrályl-u. Il/a i „HARAHH8E0“ •lSflaetáal ára negyedárre 1 P 28 t. Félérra I P 40 f. Caoportoi tóidénál 10*/.-oa kadvaaménJ. ámerfkába agán árra I dollár ; aa utódállamokba oegyedévra 1 P 80 ÍUI. Mindent — egyért! Máté 13 . te. „Találván egy drága gyöngyre, elméne éa mindenét eladván amije volt, megvevő azt.“ H ogyan van az, hogy a legtöbb keresztyén nem tud igazán, teljes szívvel örvendezni az ő megváltó Krisztusának, és nem tudja átérezni azt, hogy a Krisztussal milyen gazdag, milyen boldog ember is ő I .. A baj gyökere csak ott lehet, hogy ezek még nem érkeztek el egészen a Krisztushoz, szeretnék ugyan a Krisztust magukénak vallani de — áldozat nélkül; szeretnék őt szívükbo fogadni, de úgy, hogy minden mást is megtartsanak mellette I... Pedig mindennek éppen az ellenkezőjét mondja az ige: Mindent — egyért! Mert ez az egy a legdrágább, az egyedüli valóság, az egyedül megmaradó, soha el nem múló legfőbb jó, rajta kívül minden más enyészik és semmivé lesz | Egy a szükséges dolog I... és ezen kívül minden más — mint az ének mondja — „Múlandó világnak Múló dicsősége, E földi hfvságnak Tündöklő, szépsége! Ellűn ékességtek És megcsal reménységtek“... Ne fájjon hát a szíved, ha ezekből a mulandókból adni kell valamit a megmaradóért; ne fájjon a szíved, ha el kell szakadni valamitől, hogy Krisztus egészen a tied lehessen... Ne essék nehezünkre odaadni régi bűnös szívünket, hogy helyette megnyerjük őt, és vele a tiszta, új, erős szívet I... Sőt adjuk oda egész régi életünket — úgyis mit ér ez Krisztus nélkül?... Bátran adjuk oda |... helyette Jézust nyerjük meg és benne — új életet!. •. Mindent — egyért 1 Mindent a Krisztusért |... Minél jobban érezzük, tudjuk és valljuk a magunk szegénységét, semmiségét, annál gazdagabbá tesz minket Krisztus. Lehámlik rólunk minden önző kívánság, minden önző akarat... a szivünk egészen megüresedik, de ugyanakkor elmerülünk az ő kegyelme gazdagságában. Uram Jézus I te vagy a legfőbb jó, az egyetlen öröm, az Igazi béke. Mi néked adjuk a mi szegény, bűnös szívünket — te add nekünk a te szivedet I... „Sem világot, sem eget Nem óhajt, nem kíván lelkem, Csak egyedül tégedet, Akiben mindent felleltem. Te vagy az én Megváltóm, Jézust el nem bocsátom. Jézust el nem bocsátom, összeforrt a lelkem véle, ő én kegyes Megváltóm, ö népének hű vezére. Végül is csak öt áldom; Jézust el nem bocsátom 1“ Ámen. • Kölcsön ád az Úrnak ... irta : Gerencsér Zslgmond. S zegények mindig voltak ós mindig lesznek, — egyesek is, társadalmi osztályok is. A gyülekezetek közt is vannak anyagi javakban szükölködők, Ínséggel küzdők, amelyek szeretnének hajlékot emelni Isten dicsőségére, szeretnének iskolát, lelkész-, tanitólakást építeni, szeretnék fennmaradásukat biztosítani, de nincs hozzá elég erejük. Isten után azokhoz fordulnak segítségért, akik bővelkednek a földi javakban. A mai érdekvilágban azonban még az ilyen jótékony célra való adakozásnál is az a kérdés merül fel az emberek szívében : mi lesz az ellenszolgáltatás ? — Az Úr maga karolja fel a szegények ügyét és azt hirdetteti: „Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmesen ád a szegénynek; és az ő jótéteményét megfizeti néki“. (Péld. 19, 17.) Csak abból adhat az ember, amit neki is az Úr adott, — hisz’ mindenünk az ő kegyelmének ajándéka, — mégis, ha szíved szeretetétől indítva, könyörülettel eltelve, kegyelmesen adsz a szegénynek, ha a nélkülözésekkel küzdő gyülekezetek sorsát magadévá teszed s hited az áldozathozatalban is elevenen ható erőnek bizonyul, — kölcsönnek, jótéteménynek veszi az Úr adományodat, melyet ő maga fizet néked meg, nem bizonytalan értékű (búza, arany, dollár) valutában, hanem kegyelmének örökóletet biztosító, üdvösséget adó valutájával. Amikor a kiválasztott nép az Úrnak hajlékot akart emelni, az építéshez és a berendezéshez önként vitte a maga ajándékát: aranyat, ezüstöt, rezet, kapcsokat, függőket, gyűrűket, karpereceket, értékes fonalakat, szöveteket, olajat, drágaköveket, drága keneteket, illatszereket és fűszereket, — kiki, amije volt; és önként vállalkoztak a szükséges munkálatok elvégzésére, — kiki, amihez értett. (II. Móz. 35, 21—29.) Jó gyakorlati érzékükkel megérezték, hogy jó befektetést csinálnak: múló javakat örökkévaló kincsekre váltanak be. Szeretnéd-e Testvérem, múló javaidat örökkévaló jóval cserélni föl ? Kínálkozik az alkalom: sok szegény ember és sok szegény gyülekezet irányítja feléd reménykedő tekintetét és esdő szóval kér: legalább a feleslegedből jusson számára a
