Harangszó, 1929
1929-01-20 / 4. szám
1929. január 20. RARANÖSZO. 27 lekezelnek tagjai kényteleníttettünk Isten- ; hez való állhatatosságunkat megtartani, | akarván újj oratóriumot, parókiát és ha- j rangokat felálléttatni, mely miatt oly terhes adósságokba estünk, hogy abból külöm- ben ki nem szabadulhatunk, hacsak a tekintetes urak rajtunk nem könyörülnek. I Erre nézve mély alázatossággal esede- j dezünk Istenünk után a tekintetes con- , ventnél, még tovább is méltózlassanak a kegyes szívű Palronus urak irgalmas sze- I mekkel ezen alázatos inslantiánkban te- | kinteni, és oly keserves ügyünkben segít- | séggel lenni. A mindeneken könyörülő [ Isten, aki illyen áldozatokban gyönyörkö- I ködik. Habr. XIII. 13. 16. mindebben s mind a másik életben jutalmazza meg bőségesen. Kívánjuk mindennapi imádságunkban máradván a tekintetes convenl- nek alázatos szolgái Kis Mihály lelkipásztor, Szelei István malomsoki biró. Előttünk Tóth István, Balogh György, Birbus János." Ezen kérvény formájú irat harmadik oldalán valami 40 győri polgár neve van leírva, így pl. Matkovics Adóm uram, Torkos Pál uram stb., külön belváros, nádorváros és újváros. Szól azután a helytartó tanács leírása tovább, hogy ezen ember a fennálló törvények ellenére — nyilván könyörado- mányokat gyűjtött az említett község „a katolikus" (nem katolikus) lakosai javára, amiért is a vizsgálatot azonnal szigorúan ejtsék meg s a névsorban feltüntetett győri polgárokat hallgassa meg arra is. nem tartották-e, vagy tartanak Győrött is össze- löveteleket tilalom ellenére lakásaikon ? Ez a vizsgálat 1759 szeptember 17-én és 18-án lett megtartva s a joi^zőkönyv első része német, majd tovább magyar nyelven van vezetve, amelyből csak két részletet emiítek meg. Matkovics Ádám a győri convent elnöke vallja, hogy a múlt év husvélján (1758) járt nála három malom- icki ember, nevüket nem tudja és jelentették neki, hogy a malomsoki uraság az >ratóriumot elvette, de más helyet enge- lett nekik, amelyen új oratóriumot építetek. melynek kifizetése kivánlatván, tőle engedélyi kértek mint a convent elnökétől, hogy erre a Collátiót megengedje, de ő erre engedélyt nem adott. Torkos Pál conventi pénztáros vallja, hogy nála is jártak a malomsokiak s a gyülekezet persely pénzéből adott is nekik valamely összeget s nála hitrokonai össze is jönnek imádkozni, de rosszat nem cselekednek. , Hogy ezen ügy miként fejeztetett be s hogy az a halott hős mártír ki volt, arról semmi további nyom nincs. Azonban az újmalomsoki templomok — ugyanis ez az ötödik templomuk — építésére vonatkozólag Fehér Ipoly bencéstanár, Győrvár- megye történetírója feljegyzi, hogy Malomsok (a mai Ómalomsok) már 1667 évben prot. templomot és papot tartott. 1683-ban a Bécs felé vonuló török sereg elpusztítja a falut, s lákósai a keszői várba menekülnek. Ezen hadjárat után — mondja Fehér Ipoly — mivel a népeknek bajos volt a Marcal vizeken földjeikre átjárni, Újmalomsokra települtek, hol 1721-ben templomot építenek. Ez a templom is elpusztult s 1760 körül harmadikra nyertek építési engedélyt, mely 1769-ben készült el, mondja az iró. Itt azonban bizonyosan téved, mert Matkovics Ádám tanúvallomásaiból kitűnik, hogy 1757 körül az uraság vette el és helyette 1758-ban építettek templomot. 1785-ben az újmalomsokiak újra templomot építenek, mert — Írja Fehér Ipoly — a régit a Rába elmosta, ? ez azonban 1791-ben villámcsapástól leégett, s ez után építették nagyapáink a mostani ötödik templomot, amelynek tövénél nyugszik Kováts Pál lelkész nagybátyám is. Kedves jó protestáns hittestvéreim, amikor e megsárgult Írások elődeinkről mondhatnám martir hőseinkről beszélnek hozzánk, lássuk meg, hogy mi milyen el- korcsosult törpe utódok vagyunk, olyan utódok, akik még hitközségi adót is alig akarunk fizetni ? Vajha az én falum sokszor feldúlt templomainak kicsi harangjai csendülnének meg szíveinkben s lennénk martir elődeinknek minden áldozatra kész hív utódai. Ártalmuk a Haranoszó fentartására ’ KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Úgy látszik az emberiség egy részének itt is, ott is még mindig nem volt elég a sok nyomorúságból, szenvedésből, megpróbáltatásból. Még mindig nem akar észre térni, Istenhez térni, megtérni. Még mindig Isten ellen hadakozik. Drezdában például mintegg 600 személy, mondhatnák szemét jelenlétében koncertet és mozit rendeztek a „szabadgondolkodók“. A teremben ilyen feliratok voltak láthatók: „Legyetek szabadgondolkodók!“ „A vallás nem más, mint ópium a nép számára I“ Az egyes énekekben kipellengérezték az Istenről, égről, örökkévalóságról szóló tanokat. A tőke, a vagyonos osztály elleni szatirikus énekek, élcek sem maradtak el. Hogy minden, amit mutattak s énekeltek a 600 főnyi hallgatóknál nagy tetszésre talált, nem is kell mondani. Mit is mond János evangélista ? Aki nem hiszen, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. Pál apostol*mondja: A gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót idegen nyelveken. I. Kor. 14.19. — Krisztus beszéde lakozzék ti- bennetek, tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedez- vén a ti szívetekben az Úrnak. Kol. 3.16. — Azt tudom. De honnan, hogy ma éggel ép ezt olvassa ? — Á tisztelendő úrtól kaptam még núltkor egy lapot. Az a címe : „Új élet". Ibben mindennapra van a bibliából. Vala- nikor Amerikában mér megszoktam, de egnaplól aztán elhatároztam, hogy megint nindennap olvasok a Bibliából. így jutot- am én mára épen ehhez a szent Igéhez. — István, tudja, hogy ma én is épen -zt olvastam ? No hiszen, — megindult erre István nester nyelve 1 Elmondott urának mindent. \zt is, hogy akart könnyíteni azzal, hogy í munkásoknak előre elmondott 6 maga nindent. — Hát ezzel valóban könnyített I Mert tkkor így a munkásotthon kérdése tényleg öbbé nem lehet „gondolkodás tárgya." — óh, hát ez volt előbb a gondolkodás árgya ? ? — Tudja, István, hogy én nem szeretek emmit erőltetni. — Tudom. — De most újból megláttam, hogy sten akarja. — Úgy van I Isten akarja 1 Ha annyi lehézség jön is, mint amennyi zsindely an a háztetőn, Isten akarja ezt is. Mint akarta annak idején azt, hogy a mi hitünk nagy hőse elmenjen Wormsba s ott bizonyságot tegyen ország s világ előtt. Hiszen tetszik emlékezni, most volt 400 éve ? Dömölky Gábor emlékezett ré. És eszébe jutott a „harmadik tényező", akinek befolyásától a család úgy féltené: a fiatal lelkész. „Igen, a nagy hithősökért való lelkesültséget aprópénzre kell váltani —“ ez volt az utolsó reformációi ünneplés záróakkordja. S ő úgy látta, hogy a munkás- otthon felállítása csak egy parányi apró- pénzre-váltás. Csilingelni kezdett a telefon : — Megbocsásson, ha zavarom. A karácsonyfa ünnepélyre méltózlatott valamit Ígérni. Illetőleg kérni, hogy idején tudassam, mikor lesz. Tehát hétfőn délután 3 órakor. És még volna egy kérésem. Ma délelőtt járt nálam egy ember, kit mér régebbről ismerek. Valamikor iszákos és anarkhista vqlt. Hamburgban szedte fel egyszer az Üdvhadserege részegen. így került a közeli Béthelbe. Epilepsziája van. Most már egészségi állapota elég jó. Nyugodt körülmények közt egész jó munkaerő. A munkában nem válogat. Mesterségére nézve asztalos. Az ősszel cukorrépa szedéssel kereste kenyerét. Most nincs semmi munkája. Arra gondoltam, nem kaphatna valami kereseti alkalmat a gyárban ? Tudom, hogy ő is azok közé tartozik, akik naponként olvassák a Bibliát. Esetleg jó hatással lehetne másokra. — Értem. Tessék kiküldeni hozzám 1 És most nekem is van egy nagy kérésem. Karássony estéjét megelőző délutánon egy kis munkás-otthon felavatására el tetszenék jönni? Tudom, hogy a készség megvan, csak a lehetőség kérdéses. Az autót be- küldéném, sőt ha több útja volna azon a délutánon kedves Tisztelendő Urnák és segíthetek vele, tessék rendelkezni egész délután az autóval! — így. igen. Nagyon köszönöm. Lehetséges lesz. Délután három óra I Előzőleg a kórházba, utána a fogházba, este itthon, így meglesz minden. Kicsit ugyan különös lesz autón járni a karácsonyi csomagokkal, de ha nincs más megoldás I . . .-7- No ez kedves volt — szólt Dömölky Gábor és letette a kagylót. Akkor veszi észre, a felesége áll előtte. — Mondd csak, még sok beszélni valód van Istvánnal ? — Amint vesszük. De mindenesetre, ha te parancsolsz valamit, a vele való beszédet hagyhatom későbbre.
