Harangszó, 1929
1929-08-11 / 33. szám
1929. augusztus 11. H ARAN ÜSZŐ. 253 tani, hogy az igazi, a kívánatos gyümölcsöt teremjük. Istennek sokszor a fájdalom, a szenvedés éles metszőkését kell alkalmazni, csakhogy megtisztuljunk s célját elérje velünk. Szenvedésedben ismerd meg Istennek azt a magasabb célját, tervét, amit éppen ezáltal akar megértetni veled. Aug. 14. 3. vers. A tisztító munkát az Úr az ő beszédje — igéje által — végzi mibennünk. Isten igéje távolítja el szivünkből az önzés, a kevélység, a harag, a gőg. büszkeség, egyszóval a bűn vadhajtásait és fakasztja bennünk az alázatosság, a n szelídség, szeretet, szívesség, jóság, hűség és mértékletesség nemes gyümölcseit. Ezért nincs és nem is lehetséges igaz keresztyén életünk mindaddig, míg rendszeresen nem táplálkozunk Istennek igéjével. Olvasod-é mindennap a Bibliád! Aug. 15. 4. vers. A szőlővessző csak addig tud gyümölcsöt hozni, míg a szőlőtőkén van. Mihelyt lemetszük a tőkéről, azonnal elszárad, élettelenné vélik, nem jó semmire. Mi is a kér. életnek gyümölcseit csak addig tudjuk teremni, mig Krisztusban vagyunk és benne megmaradunk. A Krisztus nélkül élő embernek élete csonkává, nyomorulttá lesz. Hasonlatos lesz az elszáradt venyigéhez, mely csupán arra jó, hogy a tűzre dobják. Aug. 16. 5. vers. Mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Jézusnak eme szavait tehát szüntelenül szemünk előtt kell tartanunk. A kér. élet útján egy lépést sem tudunk előre menni nélküle, ő tanácsol, segít és vezet bennünket. Csak úgy tudunk előre menni, ha szüntelenül Oreá nézünk. Minden tervünk, munkánk összeomlik mint a kártyavár, ha nélküle építünk. Reánk nézve egyedül ő az a sziklaszilárd, erős fundamentum, amelyre bizton építhetjük életünket, jövendőnket. Aug. 17. 6. vers. A tőkéről lemetszett és elszáradt venyigéket összegyűjtik é3 tűzre vetik. Örök kórhozatnak a sorsára jut az az ember, aki hitetlenül élt, aki a maga életét eltékozolta és a gazda szávert, hogy szinte hallotta minden egyes dobbanását. Tudta, hogy itt lakik a kis púpos sérezte, hogy itt most valami nagy dolognak kell történnie. Homlokát kiverte a hideg verejték, majd meg egész testét szokatlan forróság öntötte el. Sokáig állt ott, sokáig tűnődött magában, míg végre benyitott az ajtón. A két kutya őt is nagy ugatással fogadta, de azért nem bántották. A jó embert nem bántják — mondta egyszer az öreg kanász. Hát már megváltozott ő kegyelme ?... Bizony megváltozott. A kis púpos tudta meg ezt legelőször. A nagy kutyaugatásra kitekintett az ablakon s valami olyat látott a büszke emberen, amit rajta még senki sem látott; szemében két fényes könnycseppet. Peti megdöbbent, de azért ajtót nyitott. — Édes fiam, — kezdte a szót Toboz uram, de itt megakadt. Kezét szelíden nyújtotta Peti felé s lágyan megsimogatta a fiú arcát. — Édes fiam . . . folytatta tompa, remegő hangon, — otthon várunk rád . . . úgy-e eljössz velem ? ... Nagyot sóhajtott, mintha valami nehéz tehertől szabadult volna a szíve. A hegyes íülü Kormos oda feküdt most lábai elé ós barátságosan csóválgatta farkát. Toboz vuram levette fejéről süvegét s megtörölte verejtékes homlokát. mára nem termett gyümölcsöt. Isten egykor maga elé állít és számadásra, felelősségre von, hogy azzal a talentummal, amit nekünk adott, — életünkkel — miképpen sáfárkodtunk I Az Urban és az Űrért élsz-e I Milyen a jövendő reménységed ? Aug. 18. 7. vers. Jézus azt az ígéretet adja nekünk, hogy ha benne maradunk, ha a benne való hitben élünk, bármit kérünk az ő nevében, meglessz nékünk. Megkell tanulnunk az ő nevében imádkoznunk. Csak olyan dolgokat kérjünk Istentől, amit az ő nevében kérhetünk, mert egyedül ez szolgál javunkra, üdvösségünkre. A kér. embernek naponkénti boldog tapasztalása, hogy meghallgatja az Úr, s minden bajából kimenti. Vác*! jino«, KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Molnár Mária a Mánusz szigetén működő misszionárusnő írja 1929 április 17-én kelt, Ternyei Elek ny. honvédszázadoshoz intézett levelében, aki buzgó pártolója a kiilmlssziónak : „A katholikus misszió munkálkodik itt is. Persze, náluk már több megkeresztelt van, mint nálunk. Ők nem kívánnak új életet, hanem ha valaki két hétig az iskolájukat látogatja és a keresztséget felvenni óhajtja, megkeresztelik és lesz belőle megkeresztelt pogány, megtartva az összes pogány szokásaikat; de mélyen beléjük oltják, hogy semmi sem olyan nagy bűn, mintha a mi igehirdetésünket hallgatják. Énekeinket sem szabad hallgatniuk. Ha bemegyek egy házba, hol a mi iskoláinkat látogatók laknak és épen akkor ott van — Bizony megérdemli Peti a jó szót, uram, — szólalt meg Toboz Mihály háta mögött az öreg kanúsz. — Megérdemli, hogy megsimogassa, még azt is, hogy megcsókolja ... Tudja kegyelmed, hogy Peti mit tett ? . .. Nem haszonlesésből, szere- tetből tette. Toboz Mihály lelkében összeroppant valami;... összeroppant kemény, büszke régi élete. — Megérdemli,. . . megérdemli, — felelte ... Lássa János bácsi, én nagyot hibáztam. De tegnap megérintett az Isten ujj* úgy, hogy érintésétől ide jöttem, mert otthon nem volt már nyugalma lelkemnek. Ide jöttem, hogy magát is, Petit is ezentúl az asztalomhoz ültessem,. . . hogy maradjanak nálam akár egy hétig is,.. . de nem! ... akár örökre is I. . . Szavalt mély csend követte s ebben a csendben három szív dobbant össze. Egyformán dobbant mindegyik, ugyanazt mondta mindegyik :. .. Szeretlek ! . .. Toboz Mihály benyitott házának hatalmas tölgyfa kapuján, utána kocogott az öreg kanász, a kapút pedig Peti zárta be. De alig értek a lépcsőkhöz, Gergő boldog lelkendezéssel futott eléjük. — Jó uram, — kiáltott a fiú, — az ökröknek semmi bajuk,... a tehenek is jól esznek már, aztán a magtárban még füstös sem lett a tavalyi búza 1 ... egy katholikus, hát amint Jézusról egy szót szólok, vagy énekelni kezdek, azonnal kimegy, vagy befogja a fiilét, hogy egy szót se értsen belőle." Hát nem szomorú dolog, hogy még Ausztráliában, a pogány ok között sem férnek meg a keresztények egymás mellett. EQYRŐL-MÁSROl. A mindennapi életből. Megbuktak a rémlátók. Már azt hirdették a jósok, hogy a magyar búzának, a magyar lisztnek végképen befellegzett. Hogy a tengerentúli versenyben egyszersmindenkorra alul maradt. Széltében hlresztelték, hogy Chikago diktatúrája lehetetlenné teszi a külföldi piacokon a magyar föld termékét. Azt tanácsolták, hogy mondjunk le a búza és lisztexport minden reménységéről: a magyar gazda termékét emberséges áron többé értékesíteni nem tudja. És ime mi történt a fekete jóslással szemben? Egy szép napon Amerika rájön, hogy rossz lesz a gabonatermése, Chikagóban, az angol Liverpoolban eszeveszetten rohan fölfelé a gabona ára ós az osztrák, a cseh, a német gabonakereskedők eszeveszett rohamot intéznek a mAgyar búza után. A külkereskedelmi statisztika számai mutatják, hogy gabonakivitelünk, valamint az állatkivitel az első félévben már lényegesen emelkedett, aminek hatása alatt az ország exportja az első félévben 30 millió pengővel volt nagyobb, mint a múlt évben. A magyar búza külföldi eladhatlanságának babonája tehát megbukott. A rémlátók másik Cassandra-jóslata az volt, hogy az ország elpusztul a kereskedelmi mérleg folytonos romlása miatt. A múlt évben 360 millió pengő volt a keres — Ne beszélj annyit,. . . szakította félbe az öreg Dorka néni, —- azon kezdted volna, hogy áldott jó asszonyunk már kétszer is ivott tejet, mog fel is ült az ágyban. Pisti pedig már le is szállt az ágyról, és ki akart menni a bárányhoz. Benyitottak a szobába. A doktor mosolyogva fogadta Toboz uramat: — Nem kell semmit aggódnia, Toboz uram. Az asszonyságnak még egy hétig pihenni kell, de Pista már holnap akár a fára is mászhat. Toboz uram szeméből két forró könnycsepp indult el s lassan lepergett az arcán. Azután csendesen felemelte tekintetét az égre s úgy látta, hogy az ég is mosolyog, a csillagok is fényesebbek. Valóban örömünnepet ült a természet. Ekkor csendült imára az új harang. Toboz Mihály oda lépett felesége ágyához, magához ölelte Pistit és Petit s imára kulcsolta izmos kezét Szó nem jött ajakára, de amit a lelke mondott, azt fenn az égben megértették ós örömmel fogadták. — Még soha ilyen szépen nem szólt ez a harang, mint most, — törte meg a csendet imádság után Tobozné asszonyság. — Még soha, — mondta boldogan Mihály uram is. S Toboz Mihály megértette az írás szavát: „Szeretetet kíván az Isten s nem áldozatot. “ vége.
