Harangszó, 1929

1929-07-14 / 29. szám

1929 július 14. HAR ANQSZO. 229 Boczkó Gyula. hogy mondjon le állásáról; fele­ségét pedig, — ki férje állásvesz­tése esetére a család megélhetését biztosítani akarta s a rozsnyói ev. polgári iskolához pályázott gazda­sági tanítónői állásra, — megvá­lasztása után felfüggesztette s he­lyére tót tanerőt nevezett ki. E tarthatatlan helyzetben Geduly Henrik püspökhöz fordult elhelye­zésért, ki, tekintettel arra, hogy kerületéből csak 12 egyházközsége maradt, nem tudóit neki állást juttatni. 1922 márciusában Kapi Béla püspök segítségét kérte, ki látva szomorú helyzetét, Spmogy- vámosra nevezte ki helyetteslel­késznek. Somogyvámoson Brenner Ede kezdte meg a leányegyház anyásítását, de ennek megvalósí­tása Boczkó Gyula érdeme. Gya­logszerrel sorba járta az. uradal­makat s nemcsak a messze szór­ványbeli ev. híveket, hanem a kath. földbirtokosokat is felkereste kérő szavával. Nem hiába 1 A lelkészi állás javadalmának egy részét az egyes uradalmaktól rendes évi hozzájárulással biztosította, majd a földbirtokrendezéssel kapcsolatban 15 k. hold földet vásárolt. Szegé­nyes, földes parasztházikóban hú­zódott meg családjával együtt, de néhány évi munkálkodásának ered- ményekép eljövetelekor már állott a háromszobás papiak. A telek megvételére s az építkezésre ő maga is kölcsönadta jolsvatapolcai állatállományának, bútorainak és ingóságainak árát, 40.000 K-t, ami­nek a pénzérték leromlás folytán csak kevés hányadát kapta vissza. 1926 januárjában Súrra került, ahol a gyülekezet egy része az utóbbi évek folyamán más vallásra tért át, de az új lelkész látogatása, igehirdetése a kitért hívek nagy részét visszahozta egyházunkba, csupán a pünkösdista hatás alá került nehány család szakadt el véglegesen egyházunktól. 1926 őszén a hónapos munkára járó szegény hívek közadakozásából már harangokat szerzett. Utánjá- , rására a VKM. a régi, rossz álla­potban levő iskola felépítésére és a tanítólakás renoválására 10 ezer pengő államsegélyt utalt ki, ennek munkálatát azonban meg sem kezdhette, 1928 aug. 10-én szívszél- hüdés következtében meghalt. Krisztus Urunk kereszthordozá­sában is vigasztalt, szenvedésében is másokat emelt fel, haláltusájá­ban is életet adott a halódó lator­nak és mindnyájunk üdvösségét munkálta, — Boczkó Gyula a lel­kész, az igehirdető, cselekedeteivel is Krisztus követője volt, mert a megpróbáltatásokban, szenvedései­ben is tudott építeni. Erőt adott neki az Urban vetett bizodalma, az Isten igéje s szívből szólott ajak áról: Szenvedek tehát és hiszek Szeretek és remélek, Minden terhet könnyen viszek Jézus velem! Nem félek. Mi pedig elmondhatjuk fölötte: Aki éltét úgy folytatja E világon szünetlen, Hogy másoknak munkálhatja Javokat mindenekben: Annak szép igyekezete, Fennmarad emlékezete És mikor eltemetik, Könnyek közt emlegetik. Leányegyleti közgyűlés. A sárvári evang. leányegylet f. évi júl. hó 4-én tartotta rendes évi közgyűlését egyleti helyiségében Király Böske elnöklete mellett. De megjelentek a gyűlésen a Nő­egylet képviseletében Dr. Krenner Istvánné. Zimmermann Péterné, Gayer Endréné és Varga József lelkész is. Mindenek előtt felolvastatott az egylet múlt évi működéséről szóló jelentés, mely arról fesz tanúságot, hogy az a kis egylet sokat munkálkodik és az egylet minden tagja megteszi kötelességét. De mindenben előljár maga az elnök. Király Böske, aki minden dicséretet megérdemel. Az egylet múlt évi bevétele volt 1963.89 P, kiadása 1863.38 P. Az egylet a múlt évben egy zongorát vett 1150 pengőért, hogy a tagok ezen a hangszeren is gyakorolhassák ma­gukat. A múlt évben az egylet tagjai két napos kirándulást tettek Tarcsa—Felsőlövő —Borostyánkő és Szalónak vidékére. Ta­nították a tagok az iskolában a kézimun­kát és segélyezték a szegény iskolás gyer­mekeket stb. A gyűlés végén a lelkész a gyülekezet nevében hálás köszönetét mon­dott a sok szép és jó munkáért és buzdí­totta a tagokat további önzetlen és kitartó munkára KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Berthelo-Jaubert egyszerű fran­cia asszonyt és leányát szinte hi­hetetlen szerencse látogatja. Tavaly azt a hírt kapták Amerikából, hogy ott meghalt egy rokonuk, aki egész vagyonát — mintegy kétszázhetven­millió fankot — reájuk hagyta. Most arról értesültek, hogy Ausz­tráliában egy másik rokonuk gép­kocsiszerencsétlenség áldozata lett és tizenkétmillió dollárra rugó va­gyonát ugyancsak ők öröklik. A két nő, amikor erről az újabb örök­lésről értesült, valósággal búsko­mor lett. Saját kijelentésük szerint, mióta az első örökséget kapták, valósággal boldogtalanok, vége kényelmes, nyugodt életüknek, mert azóta mindig zaklatják őket. Már az első napon többszáz levelet kaptak, a harmadik napon pedig már olyan levéltömeg érkezett cí­mükre, hogy a postás kénytelen . volt zsákját a szoba padlózatára kiüríteni és rögtön egy második szállítmányért elmenni. Koldusok, kereskedők, feltalálók, ügyvédek mindenféle ajánlataikkal állandóan üldözik őket és így azóta nincs nyugodalmuk. Sántha Károly emlékezete. A Harangszó jeles tollú munkatársának. Sántha Károlynak, a költő papnak elmú­lása alkalmából hervadó koszorú helyett 30 pengőt ajánlott fel a soproni hittudo­mányi kar hallgatói számára egy „Sántha Károly, a költő pap emlékezete“ c. mun­kának jutalmazására. A hittudományi kar dékánja a beérke­zett pályamunkák ügyében a következő sorokat intézte a Harangszó szerkesztő- kiadójához : Nagytiszteletü Uram 1 Vonatkozással a 335/1928—29. D. sz. a. kelt iratomra van szerencsém a hittudo- mánykari hallgatóink száméra Sántha Ká­roly költő pap emlékére kitűzött pályatételre beérkezett pályamunkák ügyében az aláb­biakat közölni. „Sántha Károly emlékezete“ címmel két pályamű érkezett a karhoz. A szak­tanár bírálta és bírálata során tett javas­lata alapján a kar úgy határozott, hogy a pályadíjat ketté osztja és mindkét pályá­zatot egyforma jutalomban részesíti. A pályamunkák a bennük rejlő értékek mel­lett fogyatékosságokat is mutatnak s ez. valamint a gyakorlati célszerűség tette szükségessé a pályadíj megoszlását. Ehhez képest az I. számú dolgozat írójának Rett- mann Farkas III. éves és a II. számú dol­gozat írójának Hartmann Róbert III. éves hallgatónak egyenként 15—15 pengő kifize­tését határozta el a kar. A pályamunkákat, valamint a szaktanár bírálatát szíves betekintésre idezárom, azon

Next

/
Thumbnails
Contents