Harangszó, 1929
1929-07-14 / 29. szám
226 HARANGSZO. 1929. júiius 14. Sőt maga dr. Luther Márton is, a wormsi hitvalló! Lutherre mindent rá lehet fogni inkább semmint azt, hogy ő se hideg, se meleg férfi volt! Azzal csúfolják őt, tudatlanságból vagy rossz akaratból, hogy az urvacsora-tanban határozatlan, mert azt tanította, hogy „vagy alatta, vagy fölötte“ van Krisztus. Ezek a csúfolok elsikkasztják a Luther mondásának a második felét, hogy ,de ott van jelen 1“ Mikor Marburgban Zwinglivel vitázott, előre leírta krétával a zöld posztóval befedett asztalra, hogy „hoc est corpus meum I“ (ez az én testem), annak a jeléül, hogy a szent- irásnak ehez a szavához ő kötve van az urvacsora-vitában. De különben kell-e bizonyítani Luther kemény, félelmetes határozottságát, rendíthetetlen szilárdságát és megfélemlítést nem ismerő bátorságát ?! Az egész ellentábor csak Lutherről beszél, ha a reformációról van szó! Egyedül Melanchton volt nagy bölcseségénél és műveltségénél fogva engedékeny természetű ember, aki minden erejével azon volt, hogy ha kell, akár áldozatok árán is meg kell menteni már kezdetben a lutheri és kálvini irány egységét. Ezért alkudozott, ezért volt engedékeny. Ez azonban fokozott tiszteletet parancsol az ő emlékének, nem gúnyt! Száz szónak is egy a vége! Beszéljenek irigysink, csúfolóink amit akarnak, a mi szekerünk halad A kis púpos. , Elbeszélés. Irta: vitéz Magassy Sándor. I. A nyári nap túl volt mór a deleién, de azért oly meleget árasztott az egész vidékre, hogy még árnyékban is alig lehetett elviselni. Ilyenkor igazán nem irigylésreméltó a földmíves ember sorsa, hiszen a mezőkön nincs is árnyék, legfeljebb a magasban trillázó pacsirta vethetne némi árnyékot; de mit használ ez az arató embernek I Pedig majdnem az egész falú odakint van már hajnal óta. Sietni kell az aratással, mert ha lábon éri az eső az érett vetést, ugyancsak megcsappan az Istenáldása. Nem csoda tehát, hogy a falú most olyan csendes. Csak Toboz Mihály uram portáján veri fel néha a csendet egy-egy vidám kacagás. Ha benyitunk most a díszesen faragott nagy tölgyfa-kapun s a láncravert komondor jóvoltából eljutunk az udvar végére, nyomban megtudjuk, hogy honnan jön az a derűs jókedv. De ne siessünk annyira. Kerüljünk inkább a fehérre meszelt széles ámbitus mellé. A ház asszonya éppen ott javítgatja a vasárnapra szánt fehérneműt. előre! A mi evangélikus, lutheri jelszavunk marad, mi egykoron volt: „vagy-vagy!“ Mi nem vagyunk a megalkuvás, a meghátrálás, az 50 százalék emberei. Aki embernek született, az legyen „ember“, aki „hisz“, az higyjen és ne kételkedjen, aki megy, az menjen, aki „szeret“, az szeressen, aki „keresztyén“, az legyen is az 1 Ez a mi jelszavunk: Vagy-vagy! Aki az eke szarvára vetette a kezét, az menjen előre az eke után, törje, zúzza, hasogassa az ugart s ne álljon meg a félúton, ne nézzen hátra ingatagon! Vagy-vagy! Vagy megy, vagy megáll! Menni is, állni is egyszerre nem lehet! Ez a mi hitelvünk! Ez is marad mindig, amig Luther emléke szívünkben él: vagy-vagy! Legyilkolták egy amerikai szekta fejét és családját. Detroit városban egy imádkozással gyógyító szekta fejét, Evangelista ingatlanügynököt feleségével és négy gyermekével együtt meggyilkolták. A szekta pincében elhelyezett templomban fantisztikus szertartásu istentiszteleteket rendezett. A gyilkos fejszével ölte meg az Evangélistát és feleségét, akiknek aztán lemetszette a fejét. A gyerekeknek, akik közül a legfiatalabbik csak egy esztendős, szétzúzta a koponyáját. A gyilkos vagy Evangelista szektájának híve, aki, úgy látszik, valamilyen sértés miatt bosszút forralt mestere ellen, vagy ellenséges szekta tagja lehet. Mert ha Toboz Mihály uram házához be is köllözött a jómód. Tobozné asszonyság most is csak úgy dolgozott, telt-vett a konyhán s a ház körül, mint mikor csak egy tehenük volt s Mihály gazda maga járt szántani, vetni, aratni. Szerették és becsülték is az asszonyságot az egész falúban. Az áldott lelkű asszony egyedül serénykedett a módos benyíló előtt. Mihály uram mar rögtön az ebéd végén elköszönt családjától, mert bokros teendői voltak, Pisti pedig, a család drága szemefénye játszani kérezkedett a nagy eperfa alá. Maradjunk csak Tobozné asszonyság mellett, itt sok mindent megtudhatunk : — még azt is, hogy az udvar végén miért van az a vidám hangulat. — Így ni, — szólt mosolyogva Tobozné asszonyság, — elkészült ez az ing is. Biztosan örülni fog neki, ha vasárnap megkapja. Karácsonyra újat kap, olyant, mint Pistikém. Hadd legyen boldog szegény kis árva... Csqk Mihály ne tudja meg... Pedig igazán megérdemli, hogy szeresse . . . olyan szépen eljátszogat Pistivel. Hangos kacagás szakította félbe a jó asszony tűnődéseit. Az udvar végén a nagy eperfa alatt két fiúcska tapsolt, nevetett. Alagutat építettek a homokban s a nagyobbik éppen most sétáltatta keresztül a fekete Egyházmegyei felügyelők ünnepies beiktatása. A gyönki evang. templomban júl. 2. tartotta közgyűlését a tolna-baranya-somo- gyi evangélikus egyházmegye. Ünnepi színt adott az összejövetelnek, hogy ez alkalommal iktatták hivatalába az egyházmegye két új, világi vezetőjét: Pesthy Pál dr. ny. igazságügyminisztert, az Egységes Pért elnökét és Koritsánszky Ottót, a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület ügyvezető igazgatóját. Pesthy Pál egyházmegyei felügyelő lett, Koritsánszky pedig egyházmegyei másodfelügyelő. Pesthy Pált, aki már egyházkerületi felügyelő is, most újabb egyházi méltóságra emelték, egyházi körökben való népszerűségének jeléül. Alig akad példa rá, hogy egyházkerületi felügyelőt egy másik kerület egyházmegyéje is felügyelőnek hívjon meg. A templomban, melyet teljesen megtöltött a közönség, a polgári szerepvivők díszmagyarban jelent meg. Ott volt a többi között Jankó Ágoston dr. Tolna vármegye főispánja, Szévald Oszkár dr. alispán, Sulkovski Viktor herceg és felesége. Hagy- mássy Zoltán dr. vármegyei főjegyző. Becht Ödön és Reih Oszkár főszolgabírák, mintegy harminc lelkész és a környék összes falvainak evangélikus küldöttségei. Az egyházmegyei tisztújítás során, melyet belecskai Mechwart Ernő kormány- főtanácsos. tb. egyházmegyei felügyelő vezetett, Schöll Lajost újból főesperessé. Müller Róbertét alesperessé választották. Nádosy Imre dr. volt országos főkapitány pedig a bonyhádi evangélikus gimnázium iskolafelügyelője lett. Ezután került sor az új vezető-felügyelők beiktatására. Küldöttség hívta a templomba az ünnepeiteket, akikhez eskütétel után Schöll főesperes intézett magasröptű beszédet. Pesthy Pál válaszolt először és nagyszabású programmot adott. Hangsúlyozta a felekezeti oktatás jogosultságát és szükségességét, — mert ha az egyház és az iskola elszakadnának egymástól, ez az cicát.. Ügylátszik, a cica többször is átsétált az alaguton, mert a két gyerek már régóta ezen kacagott. — No nézz ide már, édesanyám, — kiáltott Tobozné felé a kisebbik, akiről mi is kitalálhatjuk, hogy ő a ház szeretett Pistikéje. — Peti megint átbújtatta a cicát . . . Peti I — így hívták Pisti játszópajtását, akiről az előbb Tobozné is beszélgetett. Róla szól ez a kis történet. — Árva volt szegény, anyját nem régen sújtotta agyon a villám, éppen, mikor markot szedett; apját meg tavaly vitte el a himlő Tobozné nagyon szerette, mert becsületes, őszinte és hű fiú volt; az iskolában is mindig ő volt az első, a tanító úr még most is sajnálja, hogy nem játhat tovább a keze alá. Mikor teljesen árvaságra jutott. Tobozné asszonyság a házhoz vette, hogy náluk legyen otthona. Ezt meg is találta Peti, mert hiszen az egész ház szerette, csak Toboz uram szíve nem hajlott a gyermekhez. Különben sem volt őkegyelme valami melegszívű ember Büszke volt vagyonára, eszére; de különösképpen az szállt a fejébe, hogy ő áldoz legtöbbet a falunak. Hiúsága tette büszkévé s az ilyen szív nem is tud egykönnyen mások iránt felmelegedni. Sokszor még családjával szemben is kíméletlen volt, Petit meg nem is hívta máskép, mint
