Harangszó, 1929
1929-05-19 / 21. szám
21. szám. XX. évfolyam. 1929. május 19. Alapító tu KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonoa: I Duáatmi Lallier-Sz(lT8t80o la Oruá*o* Luther-Hzővei ■ég hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és reklamációk a HARANGSZO szerkesatő kiadóhivatalának Saeulgotthárdra (Veerm.) küldoodők. Előfizetést elfogad sitiiden evaug. leiké*» 6a tanító levelűii* íoiűdeo ««rnai Jöjj Szentlélek, oh jövel, Tárva-nyitva a kebel. Azerkeaató-kiadok! Tatai i 8ZENTGOTTHÁRD. Vas vármegye. Hók kiadóhivatal i .Luther-Társaaág* könyv kereskedése Budapest, Vm., Szentkirályl-u. 6l/a. A „HARANßRZO“ elötizetéal ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 9 P 40 t. Csoportos küldéssel 10°/*-os kedvezmény. Amerikám agéaa évre I dollár ; as utódállamokba negyedévre 1 P 80 Ilii Az élet útja. János ev. 3.10. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.“ A mint olvassuk ezt a szent igét, mindjárt az első szavakra karácsonyi hangulat lep meg bennünket. Újra szívünkre száll a boldog örömhír: „Úgy szerette Isten a világot ..." és megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embereknek . . . Azután a nagypéntek és husvét gondolatai szálldosnak körül, amikor tovább olvassuk, hogy Isten az ő egyszülött Fiát odaadta, a kereszt kínjaira adta miattunk . . . érettünk ! . . . Most pünkösdkor pedig az ige utolsó szavai szólnak hozzánk : .......valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!“. . . Istennek hozzánk való szeretete nyilvánvalóvá lett a Jézus Krisztusban, a kegyelmi javak eli- bénk tárultak — most már csak birtokunkba kell venni ezeket a javakat, meg kell ragadni az örök életet, más szóval hinni kell ó- benne, hinni kell a Jézus Krisztusban, hogy senki el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Hinni a Jézus Krisztusban — ez az életnek útja 1 És éppen erről az útról beszél pünkösd ünnepe. Feltárja előttünk, hogy a Szentlélek csodás munkája az, hogy eljussunk a Jézus Krisztusban való hitre, eljussunk az üdvösségre. „Jövel Szentlélek Isten, adj isteni félelmet, igéddel taníts minket, gerjeszd föl mi szívünket 1“. . . Tehát nem magunk „szerezzük" ezt az üdvözítő hitet, mert ez is az Isten felséges adománya, a Szentlélek munkája, aki „engem az evangéliom által hívogat, ajándékaival megvilágosít, és az igaz hitben megszentel és megerősít.“ Jövel Szentlélek Isten, Tarts meg minket igédben ; Ne legyünk setétségben, Maradjunk igaz hitben Szenteld meg mi szívünket. Világosítsd elménket. Hogy érthessük igédet. Tanító mesterünket. Vigasztald meg elménket. Mindenben segíts minket; Erősítsed hitünket, Távoztassad bűnünket." Ámen. • Az erők ereje. Qz erő fogalma úgy szerepel a mi tudatunkban, hogy az az anyagot mozgatja, formálja, irányítja. De az erő lényegét nem ismerjük, hatását, munkáját látjuk csupán. Ha valaki az erő jelképét akarná kiábrázolni, talán hatalmas mozdonyokat, emelő darukat, vastraverzeket, csigarendszereket rajzolna, vagy talán festene óriási ágyúkat, villogó szuronyokból egész rengeteget, gépfegyverekkel felszerelt repülőgépeket és a tenger hullámain nyugodtan, félelmes felségben ringatózó hajóóriásokat. Pedig nem ez az első igazi kép. Mi az erő? Elmondja az evangélium az apostolok cselekedeteiről Írott könyvében a második fejezet első verseiben. Ott az erő rajza. Az a 12 tanítvány az imént választott Mátyással egy akaratra hangoltan összegyűlt. Lelkűk, mint a fészek peremén áldogáló madár, félénken néz a magasság és mélység felé, mely hallgatogan várja őket; mennének, repülnének, de a szárnybontáshoz hiányzik a lendület. Egyszerre megmozdul alattuk a föld, fejük' felett villámvonalak cikkáznak s fénybe öltözik a kicsiny hajlék, fénybe a halántékuk, a szemük. Elindulnak — hódítani. Akik előbb megriadtak egy szikra perenésétől, most a viharos förgeteget kitárt mellek fogadják, kik eddig némán megbújtak, midőn a Mestert, az ő áldott Vezérüket elveszítették szemük elől, most úgy érzik, hogy velük van, mint Ígérte ott az Olajfák hegyén a búcsúzás fájó perceiben. Nézd Pétert I Simonból, a hallgatagból szóló lett, mintha a villám- csattanásban meghallotta volna Ura szavát: effata, nyilatkozzál meg. ő, a gyenge, ingatag ember, a Mesterét háromszor megtagadó, állhatatlan tanítvány most lett Kéfás- sá, Petrosz-szá, Péterré, kősziklává. Nézd ott áll a templom már- ványlépcsőzetén lefelé hullámzó tömeg előtt, szemében tűz, szavában tűz, hipnotizálja a tömeget, ezt az ezerfejű szörnyeteget, mely nem rég vérszomjasán ordította, zúgta a „feszítsd meg“-et, most némán, megrendültén, tétován térdre ereszkedik s remegni kezd; az ezerfejű szörnyeteg megszeli- dülten hajtja meg fejét egy fej előtt . . . Egy fej előtt . . . Jézus előtt. Mert ő cselekedte e csodát. Visz- szajött a villámtűzben, a Péter szavában, az apostolokká avató Szentlélek hatalmában; nincs pokol, mely megállíthatná, nincs halál, mely félemlítené, „neki hatalom adatott égen és földön“, a szíveken. Övé lett Péter szíve és a többieké . . . Néró császár éheztetett tigrisei hiába vágtak éles karmaikkal e szívekre, minden vércsepp-
