Harangszó, 1928
1928-03-18 / 12. szám
92 HARANQSZÓ. 1928 március 18 a patika is. Még inkább gondolták ezt, mikor látták, hogy megforgatja a földet, összevásárolja éveken a környék minden trágyáját. 4—5 férfi, 10—12 nö egész nyáron a legmagasabb bérért neki dolgozott és Uram fia nem vetett egy szem burát se. Nézték az összevissza forgatott földet, az ágyasokból elöbujó ismeretlen növényeket: spárga, zsálya, koriander, alkörmös, be- léndek stb. — nézték s fejüket csóválták és elnevezték a patikus telepét: gaztelepnek. Sajnálták a jólelkü embert, hogy csak fizeti a méreg sok pénzt és soha sincsen aratása. 20 évig használta a telepet, nagyot segítve a lelkészt állás jövedelmén, jó keresetet biztosítva egy sereg munkás embernek 8 egyúttal az akkor már jómódú tekintélyes úr példát adott arra is, hogy a munka nem szégyen. Mert az előzök után az is világos, hogy üres idejében maga ásott, kapált legszorgalmasabban, ingujjra vetkőzve a „gaztelepen*. Jellemző reá az a mondása, amit e sorok Írójának mondott, mikor kőmiveskedő munkája közben az ót meglepő öreg urnák sáro3 kezét nem akarta odanyújtani. Miután jól megrázta a sáros kezet, mosolyogva mondja: nem az a kéz piszkos, amelyikről a sár lemosható, örülök, ha ilyen kezet megrázhatok. Az a piszkos kéz, amely tunya 8 dologtalanul kinyúlna az után, amit meg nem érdemelt. Mindent elhittek neki a kölesdiek, de azt nem tudták elhinni, hogy bukás helyett a „gaztelep“ évi 2—3 ezer kor. tiszta hasznot hozott — vetés nélkül 1 Mindenkihez jó volt, mindenki szerette, mindenkihez, gyermekhez, öreghez volt nyájas szava, minden vendége számára volt gondozott kertjében nyiló virága. Csak a tétlen, lusta, a könnyelmű, pazarló és a gőgös, dölyfös embereket nem szerette Azok számára ö volt az Isten ostora. A kölesdi gyülekezet az ő idejében teljesen megújult. Az iskola, templom mellé új papiak is épült. A mi munkánk nem hiában való az Urban! Ő is elment a minden halandók utján, könnycseppünk hullik a sírjára, de a köny- nyünk szivárványán keresztül lápjuk azt is, hogy nem siratnunk kell, hanem áldani Istent, aki most is küld élő hitü, gerinces, öntudatos, hit valló f lakat az ő anyaszent- egyháza számára, akiknek kövessétek hitüket 1 Lombos Viktor tüzérségi műszaki százados, mérnök, aki a szentgotthárdi szállítmány megsemmisítésével volt megbízva és ez alkalommal idegsokot kapott kínos agygyulladásban meghalt. Evangélikus szíve, amely míg élt a magyar hazáért dobogott, megszakadt. Temetése alkalmából megható gyászbeszédet mondott koporsója felett Taubinger Rezső, ev. tábori főesperes. OLVASSUK A BIBLIÁT! Jézus utolsó prédikációi. Engedelmeskedjetek! Márc. 19. Kérj engedelmes lelket! Máté 21.18—22. Mikor a mi kedveseink haláláról emlékezünk meg, mindig elemlegetjük az utolsó szavakat, melyek elhagyták ajkaikat. Az utolsó szavak mindig különös Tavaszi fohász. Hallgasd meg buzgó énekem Uram, adj erőt énnekem; szeretet legyen paizsom, szivemen, e kis pázsiton a jótett legyen fénysugár és hála minden kis fűszál. Ha sors haragja rám riad Uram! gyámolítsd hű fiad; vezesd áldásod lombjain, ne tudja-lássa, mi a kin ... Mig rózsafeUiős kék eged vihart elűzve rám nevet. Ha kis földemre hullatom verejtékem és bánatom: küld biztatásod melegét, hogy szorgos munkám nehezét türelmes, csendes lélekkel dalolva végezhessem el. Boldogságomnak mezején szívre találjon a reményt Hogy átkaroló kis keze legyen életem győzelme, örökké Néked élhessek és mindvégig szerethessek. Kapcsándy Sándor. jelentőséggel bírtak. Különös figyelemre méltók Jézus utolsó, baráti körben tett kijelentései is, de nem kevesebb figyelmet érdemelnek azok az utolsó prédikációi is, amelyeket a nagyhét keddjén tartott a köréje sereglő sokaságnak. Ezekben foglalta össze Jézus mindazokat az igazságokat, amelyeknek szent örökségül e világra való hagyását a legfontosabbnak tartotta. Az első nagykeddi igehirdetést az országúton tartotta egy kiszáradt fügefa mellett s a lényegét ebben lehetne összefoglalni: Kérjetek nagy dolgokat isten’őll A tanítványok szűk körének szól úgyan ez az első igehirdetés még, de mindnyájunkat akar az imádságban való bátorságra nevelni. Kell-e nagyobb dologba mi életünkben, mint az Istennek engedelmeskedő lélek ? Kérd s ha hiszed, megkapod 1 Márc. 20 Az engedelmesség Isten hozzánk való viszonyának alapfeltétele. Máté 21.23—27. Jézus nagyon szerette a kérdéseket. Nagy örömmel válaszolt mindegyikre, mert a lélek megnyílását látta benne. Nem csak az üdvösség után sóvárgó embereknek felelt szívesen, hanem politikai kérdésekre, sőt találós kérdésekre is. A személye titka után kíváncsiskodóknak is felelt. Nem válogatta ki a személyeket, kiknek kérdése feleletre méltó. A samáriai asszonynak ép úgy felel, mint az előkelő Nikodémusnak. itt ellenben nem hajlandó felelni a főpapok és vének kérdésére, mert hiábavalónak érzi a feleletét. A főpapok és vének nem engedelmeskedtek az isteni kijelentésnek, mely Kér. Jánosban jelent meg, nem engedelmeskednének tehát Jézusnak sem. Jézus csak azt hallgatja meg, aki hallgat rá. Amig engedelmességre készen nem állunk előtte, addig nem méltat feleletre. Ha hallgat veled szemben, azért van, mert nem vagy hajlandó hallgatni Rá! Márc. 21. Az engedelmesség vallásosságunk fokmérője. Máté 21.28—32. Két fiúról van szó. Az egyik sima modorú, előzékeny, szolgálatkész, a másik neveletlen, goromba. Még arra sem méltatja az apját, hogy megindokolja az engedetlenségét. E világ s önmaga szemében is bizonnyal amaz az értékesebb. Jézus azonban nem a külszín szerint ítél, nem azt kérdezi, melyik a kellemesebb fiú, hanem azt: „Melyik teljesítette az atya akaratát?“ Értékmérője nem a forma, hanem a lényeg, nem a szó, de a tett s a tettekben nem a kezdet, hanem a vég, nem a múlt, hanem a jelen. Figyeld meg, mily éles példákkal dolgozik Jézus s lásd meg benne, mennyire be akarja vésni az emberek gondolatvilágába, hogy Istent nem lehet szavakkal kifizetni. Márc 22. Az engedelmesség Isten jogos követelése. Máté 21.33—41. Ma mindenütt hangzik a magyar Hiszekegy fenséges szövege: „Hiszek egy isteni örök igazságban.* A legtöbb magyar úgy értelmezi, hogy az az isteni örök igazság, hogy ez a föld a magyaroké s ennek az igazságnak és jognak érvényesülnie kell minden akadályon át. Pedig az isteni örök igazság az. hogy a magyar csak munkása ennek a Kárpátok gyepűjével körülvett szőlőnek, a tulajdonosa pedig az Isten. Mi nem vagyunk a magunkéi. Engedelmeskedéssel tartozunk Istenrek. Magyarországnak is az lett a veszedelme, hogy elfelejtkezett az ország igazi gazdájáról s azt hitte, hogy szabadon recde kezhetik az életével. A legokosabb irredenta tehát az Istennek való engedelmeskedés. Márc. 23 Az engedelmesség felebarátaink jogos követelése. Máté 21.43—46. A szőlömunkások engedetlensége nemcsak egyénileg hozott reájuk veszedelmet, hanem romlásba döntötte a népüket is. Nem csak ők veszítették el a szőlőt, hanem a honfitársaik is kijárattak onnan. Más nép kapta a szőlőt, nemcsak más emberek. Ha engedetlenségünknek ilyen, önmagunkon túlmenő következményei vannak, akkor mi nemcsak Istennel szemben tartozunk felelőséggel, hanem felebarátainkkal szemben is, akiket engedetlenségünk az élethez való jogukban sért meg. Gondolkozz ma azon, mivel járultál hozzá te ahhoz, hogy elvétetett tölünk Magyarország nagy része s adatott más népnek? Márc. 24. Az engedelmesség a józan ész követelése. Máté 22.1—10. Micsoda ostoba emberekről van itt szó! Nem háborúba, nem mu ikára, nem temetésre hívják őket, hanem menyegzőre s még sem mennek. A király hívja őket. Hát nem elég biztosíték nekik a király személye arra, hogy érdemes lesz elmenni? És micsoda ostoba kifogásokat hoznak fel! Nincs érzékük a saját érdekeik meglátására. Még meg is haragusznak azokra, akik boldogítani akarják őket s mo.esztálásnak tekintik hivogatásukat. Krisztusnak állandó nagy fájdalma az, hogy ez a történet nem mese, hanem valóság. Az emberek ostobán nem engedelmeskednek a hivogatásának. Értsd meg végre, hogy önmaga ellen vét legjobban az, aki nem engedelmeskedik Jézusnak. Mire. 25. Félengedelmesség nem engedelmesség. Máté 22.H—14. Ez az ember engedelmeskedett a hívásnak, belépett a királyi palota ajtaján, de már a király által ajándékozott menyegzői ruhát nem hajlandó magára ölteni. Csak félig engedelmeskedett. Krisztus nem szereti a félmunkát. Ó az egész megoldások embere. Ha a Krisztus érdemének fehér palástját nem vagy hajlandó alázatosan elfogadni, hanem öntelten megelégedsz a saját jócselekedeteid rongyaival, vigyázz, mert Krisztus előtt nem keresztyén a félig keresztyén. Túróczy Zoltán.
