Harangszó, 1928
1928-03-18 / 12. szám
XIX. évfolyam. 1928. március 18. 12. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Lutlicr-Szovetséo. Az Országos Lutlier-Ssövet- ség hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztőkiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minién vasárnap. Krisztus, híved maradok, Tőled el nem szakadok. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD. Vas vármegye. Fiókkiadóin, .-ital: „Luther-Társaság“ könyvkereskedése Budapest, VIII., Szentklrályi-u. 51/a. A „HABANOSZO“ előfizetési ára negyedévre 1 P 28 f. Félévre 2 P 40 f. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fill. Jeruzsálem felé. Lukács 18.31. „Jézus maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik; íme felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak,“ A világ Megváltója elindul szenvedéseinek városa felé, Jeruzsálembe ... Kísérjük el mi is... Mindenek előtt tanuljuk meg azt az igazi böjti könyörgést, amelyet a jerikói utón a vak koldus, Salamon templomában a vámszedő, s Golgothán az egyik haldokló gonosztevő mondott el, vagyis tanuljunk meg imádkozni Isten könyörülő kegyelméért. A kegyelem-keresők fohászát pedig a legmeghatóbban ez az ősrégi ének foglalja össze: „Krisztus, ártatlan bárány! Ki miértünk megholtál; A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, Oh Jézus, oh Jézus!“... Azután hangoljuk át lelkünket a böjti napok szent énekeinek és dicséreteinek a dallamára... mi ezekkel kísérjük az érettünk szenvedő Krisztust a fájdalmak útjának stációin. És amint egymásután elszállnak majd a napok, egyszer- csak felérünk a Golgotha hegyére s ott leborulva töviskoronás királyunk elölt elmondhatjuk az énekek énekét: „Óh fő, vérző sebekkel meggyötrött, megrakott!....“ De ne felejtsük el azt sem, hogy az igazi böjt a Krisztus követését kívánja nemcsak gondolatban, hanem valóságban, életünk minden mozzanatában. Azért hitünknek egész mélysége, szívünknek alázatossága, türelme — mind róla tegyenek bizonyságot. Szelidség és engedelmesség legyen ékességünk és mindenek felett a szeretet, hisz enélkül minden mi ünneplésünk csak zengő érc vagy pengő cimbalom... Hányszor panaszkodunk a mai idők könnyelmű felfogására, mely Krisztus vérehullatásának, áldozati halálának drága értékét nem tudja megérteni... Védelmezzük meg a keresztet és a keresztről való régi tudományt nemcsak a meggyőzésnek s az igazságnak szavaival, de védelmezzük meg elsősorban az életünkkel, amely bizonyítja, megmutatja mindeneknek, hogy a Golgotha keresztje alatt egészen más, új emberekké lettünk!... Mivel pedig ilyen életfolytatáshoz a saját erőm nem elégséges — add nékem óh Uram a te Szent- lelkedet, ezt a jóra vezérlő erőt, högy kormányozza életemet!... „Készülj lelkem serényen, Kísérd el Uradat, A szent vátos felé tart, Kövesd és el ne hagyd. Kisérd szent áhítattal, Tekintsd nagy kínjait; Hordozni a keresztet Téged is megtanít...“ Ámen. * Betegség és gyógyszer. Irta: Magassy Sándor n lig van ember, aki életében leg- ■ alább egyszer ne lett volna beteg. Olyan ember azonban egyáltalában nincs, akit a bűn ragálya meg ne fogott volna. Még azok sem dicsekedhetnek, akiknek életét ragyogó példaként állítják elénk, — hiszen a tündöklő napnak is vannak foltjai, ha szabad szemmel nem is lehet azokat látni. Ahol gyengébb a testi szervezet és nyomorúságos az élet, ott a betegség is nagy úr. Ugyanígy van a lélekkel is: Gyenge jellemű ember előbb lesz áldozatává a bűnnek, mint az erős. Es mégis legtöbbször azt szokták mondani, hogy ha nem lenne nyomorúság a földön, akkor nem lenne bűn sem, mert sok embert éppen a nyomorúság sodor bukásba. Pedig a dolog fordítva áll: Ha az ember nem lenne bűnös, akkor nem ismerné sem a nyomorúságot, sem a keresztet. Hiszen a fa sem azért rossz, mert a gyümölcse satnya; hanem azért satnya a gyümölcs, mert maga a fa romlott. Minden betegségnek megvan a maga gyógyszere, amely vagy teljesen meggyógyítja a beteget, vagy pedig késlelteti a beteg halálát. A bűnnek is van gyógyszere, noha ez az élet halálos betegsége. Amíg a szervezetben van egy szikrányi egészség, addig él a szervezet; de ha a betegség már ezt is felemésztette, akkor a test elpusztul, — de akkor rendesen a betegség is megszűnik. Ugyanez áll a lélekre is: Amíg van az életben egy szikrányi jóság, szeretet, igazság, ártatlanság és becsület, addig a bűn sem nyugszik, mert ő is ezekből akar élni. És mi mégsem az életet dobjuk el magunktól, hogy a bűn megszűnjön, hanem a bűnt írtjuk, hogy lelkünk egészsége megmaradjon. A beteget sem úgy gyógyítják, hogy megölik, hanem a betegséget igyekeznek megszüntetni, hogy a beteg megint egészséges legyen, Sok tekintetben ezért nagy eszte- lenség az, mikor valaki úgy akarja reparálni vétkeit, hogy öngyilkos lesz.
