Harangszó, 1928
1928-02-19 / 8. szám
60 HARANGSZÓ. 1928 február 19 partjára tette le valamilyen mesebeli kés. Az egész környék a történelemről beszél. Romok. Régi templomoknak a maradványai, várnak és kolostornak a romjai. Az egyház szempontjából nagy története is van ennek a kicsi helynek. Állítólag Svédország első keresztyén missziójának az állomáshelye ez volt, valamikor püspöki székhely. Innen indult el Jézusnak a tanítása svédországi hódító útjára. Ma persze ezek a helyek emlékekről beszélnek csak, múltról. — De nemcsak múltja van ennek a helynek, hanem jelene is, még inkább jövője. A reformáció 400-éves évfordúló- ján, 1917-ben ugyanis itt egyházi alapítványt létesítettek, amely közvetlenül a város közelében, egy dombnak a legtetején épült. Ez a hely ma az egyházi életnek egyik középpontja. Elsősorban is nagy vendégfogadója van. Sűrűn járnak ide látogatóba azok az emberek, akik a munkában kimerültek és egy kis pihenőre vágynak. Természeti szépségével, csöndjével, erdőivel, tavával, szigeteivel ez a hely ezer alkalmat is ad a pihenésre. De nemcsak fáradt emberek jönnek ide. Aki dolgozni akar, szintén megtalálja erre a bőséges alkalmat. Az alapítványnak nagy könyvtára van, amelynek a csöndes termeiben mindennel lehet foglalkozni, ami tudományt jelent. A vendégek itt naponként váltakoznak. Ha valaki itt maradna néhány hónapra, akkor eljárok mosni! A kis földecskémet meg bevetettem kenderrel —. Ami azon termett, hát fonogatom esténként. Van úgy, hogy 12-t is ver az óra, még fonok. Azután meg szőni fogok. így kell ebben a szegény, kirabolt országban. — Imádkozni és dolgozni. — Ne legyek én terhe ennek a letiport, tönkrement hazámnak — de ne legyen az más se, akinek ép keze-lába van! Hát tőletek mi szépet lát édesapátok, ha letekint az égbői rátok? Lehet (lesütött fejjel): Óh ne is kérdezze édes nénénk! Mi úgy elhagytuk magunkat. Azt hittük, mert mi hadiárvák vagyunk, nekünk tanulnunk sem kell. — Pedig Zsuzsó néni öreg — és már dolgozott fiatal korában eleget, mégis akar a hazáért tenni valamit. Óh én nagyon bánom és szégyenlem is magamat, az én értesítő könyvecském csupa hármas és négyes. Bukni ugyan nem buktam, de jótanuló sem vagyok. Zsuzsó néni: Óh jaj 1 de fáj a szívem fiacskám 1 Géza: Nekem meg két ötösöm is van. Történelemből és magyar nyelvtanból. Zsuzsó néni: Nagyon szomorú — nagyon szomorú! Géza: De mit tehetünk most már drága Zsuzsó néni? Elég, ha megígérjük, hogy ezentúl iparkodni fogunk? A kis árva. A haja szőke, szeme kék, Kis karcsú teste gyenge, Mint a liliom oly fehér, Mint az ibolya szende. A ruhája — oh Istenem, Mint a lehelet árnya, Rongyos, lyukas cipőjében Kékre dermed kis lába. Nyolc éves mindössze szegény És már ötéve árva. Öt éve hogy e kis angyal Az éltet maga járja. Mi rámaradt örökségül Az élet, óh be fájó. 5 nincs oly szív mely sima rajta, Nincsen egy lélek szánó. Kiket a sors dúsan áldott, Óh nézzetek hát rája, 5 ha dobog még a szívetek, Nem sír tovább az árva. Ki egyet gondjaiba vesz. És szóval, tettel szánja Annak minden léptét-tettét A jó isten megáldja. ' 3 BUTI SÁNDOR. a svéd egyházi életnek minden ne- vezetesebb emberével meg is ismerkednék. De ez a vendégfogadó csak egy része az alapítványnak. És pedig nem is a legfontosabb része, Ennél sokkal fontosabb egy iskolája, amelyet így neveznek: »Népfőiskola«. (Folytatjuk.) Zsuzsó néni: Az nem sokat érne. A pokolba vezető út csupa jószácdékkal van kirakva. Régi, megromlott szivetek megint csak lustaságra, elkeseredésre, dacra vinne benneteket. Újra csak mindég más lenne az oka roskatagtoknak. Itt valami egészen másra van szükség. — Üj szívre. — Új szivet pedig csak Jézus adhat, annak, aki azt igazi vággyal kéri Tőle. Szeretnétek megszabadulni régi, hanyag, bűnös életetektől ? Lehel: Én nagyon 1 Géza: Én is 1 Sárika: Én is. Es én úgy szeretnék Zsuzsó nénivel oda menni, ahol ezt a sok szép és drága dolgot tanulta. Nem mehetnénk mi is oda? Zsuz3ó néni: A bibliaórára? Oh miért ne, csak jöjjetek! Régen imádkozom érte, hogy akiket úgy szeret a szívem, akiket két karom annyit dajkálgatott, azokat ezentúl az Úr Jézus dajkálhassa tovább. Lehel: Én mee nagyon szeretnék olyan könyvet, amilyen Zsuzsó néninek van, amely úgy megmutatja az ember gonosz szívét. Zsuzsó néni: Bibliát?! Régen elkészítettem számotokra. Valahányszor jövök, mindég magammal hozom, hogy majd oda adom, de eddig nem volt az még kedves előttetek. Ds most, most végre eljött az a nagy ünnepi óra, hogy oda adhatom néktek OLVASSUK A BIBLIÁT! Pál apostol példája. Febr. 20. A kellemetes idő. II. Korinlhus 6.2. Sokan a böiti napokat szomorú napoknak tartják. Némelyeknek nem tetszik az, hogy ilyenkor tilosak a nyilvános mulatságok és pihennek a dorbézolások. Pedig a böjti Időszak a legkellemetesebb idő, legjobb alkalom arra, hogy szembe nézzünk ősi ellenségünkkel, a bűnnel. Ez az időszak a magunkba szállást készíti elő. Pál apostol a maga egész életét böjtnek tartotta és mi az evangélium hívei hasonlóképen lelki böjtnek ítéljük az életet. Testvér tudod-e, hogy a lelki böjt sokkal nehezebb a testi böjtnél. Febr. 21, A szolgálat tükre. II. Korint - hus 6. s—8. Pál apostol élete a szolgálat élete volt. Böjt idején nézzünk bele ebbe a csodálatos életbe és szégyenüljünk meg a nagyszerű látványtól. íme egy ember, aki a szolgálat eszményképe. Tűrés, nyomorúság, tömlőc, küzkődés, böjtölés az egész élete 8 emellett tudományban, szívességben, szeretetben, igazmondásban ö az első. Mindannyian szálljunk magunkba és vessük fel a nagy kérdést: Tudnánk-e mi így élni? Febr. 22. Szent paradoxonok. II. Ko- rinthus 6.9. Paradoxon alatt olyan mondást értünk, amely látszólag lehetetlen, de közelebbről megvizsgálva mégis igaz. Aki a Krisztus igazi követője, ismeretlen az és mégis ismeretes, megholt és mégis élő, ostorozott, de meg nem öletett. Talán téged mélyhitü testvér csak a községedben ismernek, talán ott is csak némelyek, a nagy világ előtt ismeretlen vagy, de a láthatatlan egyházban annál inkább számon- tartott és jó csengésű a neved. Febr. 23. Bánat, mely örömre fordul. II. Korinthus 6. ío. Az igazi keresztyén ember bánkódik és mégis örvendezik. Örökké bánija őt gyöngesége, gyarlósága, az a tudat, hogy noha a lelke akarja a jót, de a teste nem engedi. Ám állandóan örvendezik mégis, mert érzi, hogy Isten keédes galambkáim. Áldja meg az Úr Ige olvasástokat. Ez a Sárikáé, ez a Gézáé' ez meg a Lehelé. (Mindegyiknek ád egy Bibliát.) A gyermekek mind a hárman: Óh nagyon köszönjük I Mily kedves ajándék 1 Géza: És milyen kedves kis könyvjelző van benne! A kerek Magyarország, közepén egy nyitott Bibliával. Óh de szép gondolat 1 Ki rajzolta? Zsuzsó néni: Hát az én öreg, reszkető kezem — hogy véssétek jól a szivetekbe, hogy Magyarország megint ilyen lesz, ha szívünk közepén ott van Isten Igéje. Jelszavunk pedig ez lesz: „Imádkozzál és dolgozzál*. Ezt tartsa is be minden magyar kerek e hazában. Már le is késtem ilyen formán a bibliaóráról. De nem baj! Még szeretnélek megtanítani egy kedves énekre. (Kinyit egy kis énekeskönyvet.) Énekeljetek csak velem: Nem hagyjuk el a bibliát, Isten szent igéjét. Ez támasza az aggoknak, Ifjút az ige véd. Ez nap, mely fényes sugarát Utunkra hinti el, Ebből halljuk Jézus szavát: Ez ég fölé emel.
