Harangszó, 1928
1928-02-12 / 7. szám
1928 február 12 HARANGSZÓ 53 KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Ha átlapozzuk az emberi társadalom történetét, kétség nélkül megállapíthatjuk, hogy soha a világ fennállása óta az emperek nem táncoltak annyit, mint napjainkban. Táncolnak az iskolában, a családokban, társaságokban, bálokon, minden legkisebb összejövetelnél. „ Olyan tánc- és divatőrület van, szegezte le legutóbb a tényt Huszár Károly, volt képviselő- házi alelnök is, amely nem méltó ehez a nemzedékhez, mely ekkora katasztrófán ment keresztül. Még keresztény oldalon is úgyszólván napról-napra legalább 10 helyről kérnek fel minket, hogy vállaljuk el bálok védnökségét, küldjünk hozzájárulást és mindez olyankor történik, mikor százával állanak ajtónk előtt olyanok, kiknek ruhára van szükségük. “ Uram Isten, hát nem érzik az emberek, hogy nekünk magyaroknak ebben az általános tánc- és divatőrületben, mulatságlázban valahogyan :mintha halkabbra kellene fogni a hegedű hangját s mintha el kellene oltani néhány lámpát, mely oly kihivóan szikrázik februári báli éjtcakákba, farsang tivornyás éjjelébe, mert különben rettenetes lesz itt a vég. Ne feledjük el: Táncola a Heródids leánya is s táncának bére Keresztelő János feje lön. Győry Vilmos emléke. A La Fontaine Társaság a Tudományos Akadémián ünnepi ülést tartott Győry Vilmos emlékére. Az elnöklő Vikár Béla bejelentette, hogy a társaság Győry Vilmost születésnapja kilencvenedik évfordulója alkalmából mint műfordítót ünnepelte, inert egyéb érdemes munkálkodásának méltatására kevés egy ilyen ülés kerete. Azután üdvözölte az ev. egyház kiküldött képviselőjét. Kovács Sándort, majd Győry Margitot és a család rokonságának megjelent tagjait. Végül bejelentette, hogy a párisi Biblio- théque National elismerőlevélben köszönte meg a társaságnak, hogy a most megjelent La Fontaine összes meséi kötetét a könyvtárnak megküldötte. Körösi Albin tanulmányban foglalkozott Győry Vilmos spanyol műfordításaival. Utána Vikár Béla felolvasta Don Rodrigó spanyol királyról szóló néprománcok XI. és XIII. románcát Győry Vilmos fordításában. Győry lefordította az egész románcfűzért, mely megjelent a Kisfaludy Társaság évkönyveinek tizenhatodik kötetében. A gyengélkedő Lenkei Henrik helyett, az ünnepre irt költeményét „Egy emlékem Győry Vilmosról“ Mányoki Vilma titkárnő olvasta fel. Dr. Kovács Sándor egyetemi tanár Győry Vilmos egyéniségét méltatta, lelkes szavakkal emlékezett meg arról, hogy a protestáns egyházi férfiak irodalmi munkásságát sohasem elfogultság, hanem megértés és testvéri érzület jellemezte s a magyar protestáns szellem mai képviselőit is ez a felfogás hatja át. Vikár Béla Győry Vilmosnak svéd költőkből való fordításait olvasta fel. Végül Scheitz Emil Győry Vilmosról, mint a svéd költők átültetőjéről olvasott fel tanulmányt s ennek keretében ismertette a svéd költők egyéniségét. Yadosfa ünnepe. Bojtos László 10 éves vadosfai ielkészi jubileuma. Szép és felemelő ünnepe volt a vadosfai összgyülekezetnek január 29-én. A téli idő dacára is a helybeli nőegylet által zölddel és virágokkal ízlésesen feldíszített templomot megtöltő hívek serege e napon nem tisztán az isteni igék meghallgatására gyűlt egybe, hanem hogy szeretett lelkészét, BőjtOs Lászlót, 10 éves vadosfai lelkészkedése fordulóján ünnepelje s változhatatlan sze- retetéről, ragaszkodásáról biztosítsa. Az istentisztelet alkalmával az oltári funkciót Puskás Jenő beledi lelkész végezte, az igéket pedig Pál apostolnak a 'korintusbeliekhez a szere- tetről irt levele alapján a jubiláns lelkész hirdette. Istentisztelet végeztével az Összes jelenvoltak részvételével megkezdődött az ünnepi közgyűlés, melyre az ünnepeltet küldöttség hívta meg A közgyűlésen elsőnek a gyülekezet érdemes felügyelője, Pfahnl János köszöntötte az össz- gyülekezet, Czirák György potyondi igazgató-tanító a gyülekezet tanítósága, Pálfy Józsefné, a kisfaludi nőegylet elnöke a gyülekezet nőegyletei nevében, egyúttal átadva a nő- egyletek által ajándékozott díszbibliát; végül Puskás Jenő, ki lelkésztársát s mint volt kedves principálisát, most pedig mint legjobb barátját kOszOntOtte. Az üdvOzlők mindegyike a tisztelet és szeretet hangján emlékezett meg az ünnepekről, egyrészt mint kivételes tehetséggel megáldott szónokról, kinek gondolatokban mindig gatdag beszédei ég feló emelik a lelkeket, másrészt mint nemes szívvel megáldott emberről, ki mindenkor kész a köny Örülő, a megsegítő szeretet gyakorlására ; és mint tanítóbarátról is, aki a tanítóban valóban munkatársat lát, tisztel és becsűi s aki tanítóinak igaz ügyéért mindig kész a tettekre is. Ünnepeit az üdvözlések mindenikére külön- külön válaszolt, meghatottsággal vette át a bibliát s köszönte meg a nem várt ünneplést, mellyel a 10 év határánál oly kedves meglepetésben részesítették. A gyülekezet minden egyes tagját arra kérte, hogy a jövőben is a most megnyilatkozó élő szeretet legyen vezérlőjük s vele közösen munkálkodjanak tovább a gyülekezet építésén. Közgyűlés végeztével jubiláns imát és áldást mondott a hívekre s az »Erős vár a mi Istenünk« első versének eléneklésé- vel véget ért a még sokáig emlékezetes ünnepély. Isten áldása nyugodjék meg továbbra is az eredménnyel munkálkodó lelkészen és a lelkiismeretes munkát értékelni és megbecsülni tudó gyülekezeten. A jubiláló lelkészt, a »Harangszó« nevében, 10 éves Ielkészi jubileuma alkalmából mi is a legjobb kivánatokkal köszöntjük, további életére, munkásságára a jő Istennek gazdag áldását, megsegítő kegyelmét kérjük. Melegen kOszöntjük a vadosfai artikuláris gyülekezetei, mely igaz szeretettel adózik lelkipásztorának, odaadó ragaszkodásának ilyen kézzel fogható szép tanujelét adja. A gyülekezet, mely papját tanítóját megbecsüli, önmagát tiszteli meg. egyröl-mAsrOl. A mindennapi életből. Egyre nő a difteritisz áldozatainak szátna az egész világon. Magyarország egészségügyi helyzete általában jónak mondható. Az influenza-járvány ugyan növelte a mortalitást, de végeredményképen ennek dacára sem rosszabbodott a helyzet. Az influenza erősen káitékony hatással volt a tüdőbetegekre, szívbetegekre és a csecsemőkre is. így áldozatai közé nemcsak azok tartoznak, akik közvetlenül ebben a betegségben pusztultak el, hanem azok a tüdőbetegek és szívbetegek is, akiknek
